2.rész

45 4 0
                                    

Ébresztő óra. Ébredés. Futás. Kávé kiöntés. Telefoncsörgés. Elindulás. Igen, mint ahogy levehető sikeresen elaludtam, kiöntöttem a kávét majd hívtam az ügyfelet hogy pár percet mindenképp késni fogok. Hétfő van? Áh, dehogy is. Gyorsan szálltam ki a kocsiból, majd egyenesen az irodámba mentem ahol már várt egy fiatal lány. Általában védőügyvédként vagyok jelen a bíróságon, de előfordult, hogy másfajta üggyel is fordulnak hozzám az emberek. Ez a lány válni szeretne a férjétől, aki pedig kiszeretné semmizni, így próbálok minden tőlem telhetőt megtenni az érdekében hogy ez ne így legyen. Nem azért, de egyes férfiak mi a szent szart gondolnak magukról? Egy kis empátia? Együtt voltál vele több évet, csak úgy nem teheted ki az utcára. Nem baj, természetesen Luca megoldja.
-Szóval, minden információm megvan a férjedről amit mondtál nekem. Természetesen nem fogom hagyni, hogy utcára tegyen. Annyi bűnt követett el, minimum a fele vagyonát kell hogy megkapd.-tájékoztattam, míg én a lapokat pakolgattam és néztem át, hogy tényleg minden megvan-e amire szükség van.- A tárgyalás holnap fog lezajlani reggel 9-kor.-tettem hozzá, majd végre leültem a székbe. Ránéztem, és csupa őszinte hálát láttam a szemébe, másfelől pedig rettegést. Félt, mert nem tudta mi vár rá, de én ott leszek vele.
-Mindent nagyon szépen köszönök, nem tudom mi lenne ha nem segítene-hálálkodott, míg egyszer csak kopogott valaki az ajtómon.
-Gyere!-szóltam hangosan, majd kíváncsian vártam ki keres. Ritkán van, hogy kopognak ugyanis mindenkinek megvan az időpontja hányra kell jönnie megbeszélésre.
Mikor megláttam ki lép be, a szám is tátva maradt. Márk volt az. Akit több éve nem láttam mert elkezdett bokszolni, majd meccseket nyerni. Akivel csak telefonon tudtam tartani a kapcsolatot, mert nem akarta hogy rossz hírnevem legyen miatta. A fiú aki az egész gimnáziumi és egyetemi évem alatt támogatott, mint a legjobb barátom. Most itt van, én pedig megszólalni se tudok.
-Nos-köszörültem meg a torkom, majd a lányra néztem-szerintem mindent átbeszéltünk, holnap találkozunk.-mosolyogtam rá, majd felálltam és megvártam míg helyet cserélnek. Nem csak ő volt egyedül. Egyből felismertem, hogy azt a fiút hozta magával akit láttam harcolni. Volt egy-két zúzódás az arcán, de azon kívül semmi nem látszott rajta.
-Lulu-szólított meg halkan Márk, és egyből könnyes lett a szemem. Ő volt aki sose ítélt el, majd a hülye boksz miatt itt hagyott, amit mai napig nem értettem. – A segítségedre lenne szükségünk-nézett rám félénken.
-Nem csinálhatod ezt-nyögtem ki nagy nehezen, miközben nem tudtam eldönteni, hogy öljem meg egy kanál vízben vagy ugorjak a nyakába- eltűntél, és csak telefonon tudtalak elérni. Te voltál a támaszom, és itt hagytál az idióta bokszod miatt. Majd hirtelen több év után, felbukkansz és segítséget kérsz-ingattam nemlegesen a fejem, míg egy könnycsepp végig folyt az arcomon. Ritkán engedem el magam ennyire, hogy más is lássa az érzéseimet. Nem szeretek mások előtt sírni. Márk közelebb lépett hozzám, majd kissé magához húzott és megfogta a kezem.
-Tudom, és szörnyen sajnálom. Tudod, hogy csak is miattad tettem. De mindig itt vagyok és voltam neked. –simogatta lágyan a kezem, mire én a nyakába borultam. Hosszasan öleltük egymást, míg egy torok köszörülésre lettünk figyelmesek. Kibontakoztam az öleléséből, majd felnéztem az úgynevezett sasra. Most nem tűnt veszélyesnek, egy fekete melegítőszettet viselt, és még a kapucnit is a fejére húzta, pedig kint közel 30 fok is lehetett, de őt nem zavarta.
-Üljünk le- mutattam a székekre, majd kényelmesen helyet foglaltam és figyeltem rájuk.-Miről lenne szó?-kapkodtam köztük a fejem. Sas megbökte haverja könyökét, gondolom ezzel jelezte, hogy inkább mondja el ő. Hát ez nehéz lesz így.
-Szóval, gondolom hallottál már sasról-tartott hatásszünetet, míg én bólintottam egy aprót- van egy testvére aki nem nézi jó szemmel, hogy bokszol ezért feljelentette őt. A rendőrség természetesen testisértésként számítja, és a rendszerben találtak még egy apró bolti lopást is. Neki kéne segítened, semmiféleképpen sem ingyen. Kérlek, Lulu- dőlt előre, próbált a szemembe nézni de én csak a másikat néztem. Lehajtott fejjel ült, mint aki megbánta amit tett azonban biztos vagyok benne, hogy nem. Nem akartam ebbe belekeveredni, nem tudom mi sülhet ki ebből de semmi jó. Ülje le a büntetést amit szabnak rá, és megvan oldva. Nem?
-És mit vártok ha?-ingattam a fejem, mire felkapta a fejét, és végre rám nézett- Neked kell elmondani helyette ami történt, majd várja a csodát? Az igazi nevét se mondja meg, valószínűleg a rendszerből kéne kisülnöm. Másrészt illegálisan veritek egymást nem igaz? Mit kéne felhoznom a bíróságon, hogy ez milyen jó? A bolti lopás meg még egy plusz amihez szagolni sem tudok-fújtattam, és kissé mérgesen néztem rájuk. Mit képzelnek ezek?
-Te vagy az egyik legjobb a városban, és számtalanszor kaptál már bolti lopásos ügyet. Szerinted nem követem a munkád?-mosolygott rám Márk, de még mindig ideges voltam- ha akarod, megtudod csinálni, és ez a kis szarzsák is együtt fog veled működni-próbált meggyőzni. Sóhajtottam, megdörzsöltem az arcom majd felálltam, hogy igyak egy pohár vizet.
Tudom, hogy vannak rossz emberek, viszont hiszem azt, hogy csak rossz döntéseket hoznak. Azért lettem ügyvéd, mert minden ember megérdemli a segítséget és az esetleges esélyt. Kétlem, hogy ezután abba hagyná a bokszot, de ez már az ő problémája marad. Lassan visszaültem a székbe, majd ránéztem. Sötét szemeivel vizslatott, és úgy éreztem a lelkemet is képes látni. Bólintottam, mire láttam hogy vállai már nem olyan feszesek mint voltak és egy félmosolyt is kaptam hála jeléül. Azért lettem ügyvéd, hogy félmosolyokat kapjak mi? Ch.
-Kemény munka vár ránk, és nem fogom engedni hogy mostanában legyen az ügy. Szükségem van minden információra rólad, a családodról és testvéredről. Miért pont a boksz, egyéb sérülésekről, ellenségekről és a többi-soroltam, és máris láttam hogy egy mondattól már messzire is löktem magamtól. Valami olyat soroltam bele, ami valószínű érzékeny ez előfordul. Ezért nem most lesz ez a tárgyalás-ja és a teljes nevedre-böktem oda gúnyosan.
-Áron vagyok, baba- szólalt meg mély, és kissé karcos hangon amiből levettem, hogy dohányzik. Baba mi? Megmutatom én, mennyire vagyok az ne félj.
-Áron-szólt rá a mellette ülő-örülnöd kéne annak, hogy kimentik a segged.
-Hagyd-forgattam a szemem-majd összecsiszolódunk és megismerjük egymást. Nem sokáig fog így hívni-álltam fel, és kezet nyújtottam neki. Lassan állt fel, kicsit sem siette el, majd komótosan oda nyújtotta a kezét. Puha volt, a sok sérülés ellenére is és körülbelül kétszer akkora mint az enyém.- Holnap délután várlak ugyanekkor itt. Beszélgetünk, és a tárgyalást három esetleg négy hét utánra fogom tenni. Megvárta míg elmondom, majd fogta magát, biccentett Márk felé és becsapta maga után az ajtót. Sóhajtva néztem régi jó barátomra, és azon gondolkodtam milyen nehéz utunk lesz nekünk.
-Kávé és egy beszélgetés?-kérdezett rá a két kedvenc dolgomra, miközben átkarolta a vállam és éppen sétáltunk ki az épületből. Szokásos hétfő? Nem, de ki szereti a megszokott dolgokat? Üdv az életemben. 

Védett ütésTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang