Uralkodó èrzelmek I.-Megbántva [Átírás Alatt]

Idegenek

*Natalie szemszöge*

Leparkoltunk a számunkra fenntartott helyre. Megfogtam a szatyrot, majd sofőrömre nèztem.

-Köszönöm a fuvart, Carlos.-ejtek egy hamis mosolyt, majd kiszállok a fűtött autómból.
Besètálok a házba, ès az órámra nèzek. Este 7 óra. Sötètsèg honol a házunkban. A szüleim vagy alszanak vagy pedig elmentek itthonról. Remèlem az utóbbi. Felkapcsolom a ház előterèben a lámpát. Szerencsèmre üres a nappali, ès minden más helyszín a földszinten. Lámpa le, ès halk lèptekkel felsurranok a szobámba. Nèmán kulcsra zárom a hálóm ajtaját.
A teszteket remegő kèzzel vettem ki a szatyorból. Ittam egy-kèt pohár vizet, majd várakozni kezdtem mikor ad jelet a testem.

Addig is vègignèztem az üzeneteim. Benjamin folyamatosan zaklat. Könyörög, hogy beszèljük meg. Pedig ezen nincs mit megbeszèlni. Hisz így lettem megbántva! Hazugságokkal elintèzte, sunyi módon, hogy hónapokig ne szerezzek tudomást az exèről ès annak magzatáról. Mondhatom alapos munkát vègzett. Ki tudja mit titkolt mèg? Így már azt sem tudom elhinni, hogy szeret. Bármilyen módon is kimutatta ezt. Legbelül remèlem igaz volt. Mègis valahogy kezdem azt hinni, hogy semmi sem volt valódi. Lehet, hogy ez csak egy èrdek volt. Csak egy èrdek voltam a családja számára. Hisz ellensègeink voltak, most barátok.

Fogalmam sincs mit kène tennem. Az biztos, hogy mèg ma èjjel elutazom. A szüleim tudta, vagy anèlkül.
Eljött az idő. Ideje a tesztek elkèszítèsènek. Bezárkóztam a mosdóba, ès mindent az utasítások szerint csináltam. Mindhárom tesztet a mosdókagyló melletti szekrènyre helyeztem, ès vártam. Közben könnyeim is eleredtek, mert nagyon fèlek. Nem vagyok kèsz mèg erre a feladatra. Főleg nem így, hogyha apa nèlkül marad. Azt pedig nem akarom!

Eltellik az ígèrt idő. Kezembe veszem. Letekintek a tárgyra. Az èletem lepergett a szemem előtt. Bekönnyesedtem. Hirtelen öntött el a boldogság,megnyúgvás, félelem, harag.

POZITÍV!

Most mit csináljak? Kérdezem magamtól. Mindenképp elmegyek. Elhagyom Amerikát, ès visszautazom Spanyolországba. A keresztszüleimhez tervezek menni. Jól jönne egy kis kikapcsolódás. Ez persze csak addig tartana, ameddig nem kezd el növekedni a kis jövevèny. Azután fogalmam sincs mi lesz. Nem fogok haza utazni sem. Viszont ez a gyermek nem nőhet fel család nèlkül. Az apja nèlkül.

Kopp....kopp...

Ebben a pár pillanatban összekaptam magam. A tesztet pedig a fürdőszekrènybe dobtam. A zárakat felnyitottam, ès anyám be is sietett.

-Sikerült bevásárolnod?-kèrdezi anya. Most aztán minden őszintesègemre szüksèg van.
-Igen, de lenne valami.....
-Micsoda, kicsim? Szeretnèl valamit?-fürkèszi arcom anya.
-El szeretnèk utazni a keresztszüleimhez. Csupán csak nèhány hètre.-nèzek a szemèbe, ès nagyon remèlem, hogy elengednek.
-Tudod, hogy èn elengednèlek, de apád így is elèggè kiakadt, hogy fogadtad ès ott hagytad a vőlegènyed.-magyarázza, ès szinte gondolhattam volna, hogy anya beszámolt róla, majd apa kiakadt rám. Mint mindig!

-Ennèl a helyzetnèl sem megèrtő?! Ez jellemző rá!-kiakadok, mert úgy èrzem hogy az apám igazságtalanul bánik el velem.-17 èves vagyok, ès úgy kezel, mint egy öt èvest.
-Csak vèdeni akar. Nem akarja, hogy megromoljon a kapcsolatunk, sőt szerinte ezèrt nem kellett volna hisztizned.-sóhajt fel, ès èrzem hogy ő is ellenem van.
-Szóval hiszti az egèsz? Anya! Ő megbántott, ès megalázott. A csajt olaszban bújtatták. Hónapokig nem is sejtettem!-csattanok fel. Közben a babámra gondolok...

-Nem mehetsz sehová Natalie Scott!-vágódik ki az ajtón.

-Már pedig itt nem maradok!!-jelentem ki határozottan.

-Nem hagyhatod el az országot! Az esküvőtöket előre hozatjuk, mielőtt az a gyermek megszületik.-lèpdel felèm, dühtől csillogó szemei pedig megölnek.

- Hónapokig titkolóztak!-vágok vissza.-Mègis mièrt tartoznèk èn hozzá, ha a csaj felbukkant. Vegye el őt èn pedig egyedül is elvagyok!

-Nem érdekel akkor sem mész el! A fattyút meg a szajhát bízd csak rám!
-Addig nem várok!- felkaptam a cuccaimat, ès kimentem az ajtón. Már amennyi cucc a kezeim közè akadt. Termèszetesen az a bőrönt, ès táska, amit a madridi utazásra vittem.

A lépcsőn szaladok le, amikor meghallom anyám hangját.

-Natalie Scott, ha azon az ajtón kimész ne várd el, hogy tàrt karokkal vàrunk vissza! Ha kilépsz soha ne gyere vissza!- már a kilincsen volt a kezem mikor hátra sem fordulva megszólaltam.

Meggondolatlanul.

-Nem is fogok!- feltéptem a kilincset, es beültem a kocsimba. Lèpteket hallottam, ès Jace-t pillantottam meg. Lehúztam az ablakot. Ő az egyetlen, aki most megèrthet!

-Nati, komolyan elmèsz?-kèrdezi kicsit szomorkásan.
-Komolyan elmegyek. A szüleim megőrültek. Sőt mèg anya is. Nem akarok itt maradni, ès már soha nem tèrek ide vissza. Gondolom mindent hallottál. Tudod is, hogy Benjamin mit művelt velem.-hadarom.

-Igen, mindent hallottam. A konyháig, ezelőtt is vègig hallgattam egy beszèlgetèst. Az apád a hír hallatán megőrült. Az anyád szerint, te nem is sminkekèrt mentèl.-magyarázza az esemènyeket, amikről ugye lemaradtam.-Titkolsz valamit? Mèg előttem is....
-Mi másèrt mentem volna oda?-vonom fel a szemöldököm.-Komolyan azt hiszed....
-Hihetem azt, nem?-kèrdezi, ès látom rajta hogy neki nem tudok hazudni. -Hisz a kapcsolatotok tele volt szenvedèllyel.
-Na jó.-nèzek egyenesen barnás zöld szemeibe.-Megigèred, hogy senkinek nem árulod el? Lehetne ez a mi kis titkunk?

Bólint.

-Tesztet vettem, ami pozitívat mutatott. Fogalmam sincs mit tegyek, de távol kell lennem a stressztől. Nem tudom ezek után mi lesz.-sóhajtok, ès megsimítom hasam.
-Bármire van szüksèged, vagy ha csak beszèlgetni van kedved itt leszek. Ès èn mindig haza várlak, ha már az őseid nem.-mosolyodik el, ès kinyitja az ajtót, hogy megölelhessen. Ez nagyon jól esett tőle. Az egyetlen legjobb barátomtól.

-Ígèrem hívlak majd. Köszönöm!-vègre az èn arcomon is megjelenik egy aprócska, halovány mosoly.

-Na menj csak. Vigyázz magadra! -zárja be az ajtót. Így èn elhajtottam a Scott birtokról. Talán vègleg. Vagy mèg sem. Eddig ezt a helyet az otthonomnak hittem...... Mára már bebizonyosodott, hogy cseppet sem az. Fehèr Range Rover-em szelte az egyenes, hibátlan utakat.

Fél órája vezetek. Majdnem cèltalanul. Mèg azt sem találtam ki, hogyan jutok el Barcelona-ba. A keresztszüleimhez.
Senki nincs az úton csak èn. Az èjjel csendjèt autók hangos motorja zavarta meg. Rátapostam a gázra, mert rosszat sejtettem.Most már közelebb, ès közelebb hallani a gyorsuló autókat. Legalább három. Hirtelen nagy fény vakította meg a szemem, ès a kocsim farának ütköztek. A hasam elè tettem kezeim. Előttem ès mögöttem autók parkolását hallottam. A velem szembeni autóból kiszáll egy magas pali. Öltözèke talán öltöny. De nem mernèk rá fogadni. A kocsim rendszere leállt. Csapdába kerítettek. Kiszállok.

-Kik vagytok?-nyúlok az anyós ülèshez a fegyveremèrt.-Mit akartok?
Mögöttem észlelek mozgást. Megfordulok, ès a fegyverem bebiztosítom.

-Ne olyan hevesen kislány.-bólint egyet, ès nem èrtem minek vagy kinek.

Egy kéz, ami hátulról nyúl a nyakam felè. Erősen tart. Előttem lévő droggal itatott zsepkendőt nyom a szám és az orrom elé. Próbáltam nem levegőt venni, de a tüdőm könyörgött az oxigénért. A világ forogni kezdett majd elájultam. A jól ismert sötètsèg. Üdv újra!