Biztos Idegen Maradsz?...(Tom Kaulitz X reader)

6.(rémálmok tengere)

" nem sokkal később elnyomott az álom"
Hol vagyok?- tettem fel magamnak a kérdést
Igen ismerős ez a hely- jegyeztem meg magamnak.
Egy színpad előtt àlltam.
Nem...ez nem lehet! Már rég nem álmodtam erről most miért jött elő ilyen hirtelen?..- kérdeztem magamtól. Mire észbe kaptam a színpadon voltam a gitárral a kezemben. A kottát néztem. Tömeg volt előttem nagyon sok ember. Elkezdtem játszani ám hirtelen tűz ütött ki. Menekülni probáltam.
Fuss Ana! Fuss!- kiabált valaki. Oda néztem. De nem láttam ki volt az. Észbe kaptam. Saját magamnak kiabáltam.
-Nem tudok futni! Beakadt a lábam.- kiabáltam vissza. Le néztem és bele voltam gabalyodva a zsinórba. Nemr udtam mozogni. Probáltam kiszedni. Minden füstben állt nem láttam semmit. Köhögtem. Fuldokoltam és könnybe lábadt a szemem. Rángattam a lábam. Végre ki szabadultam. Gondoltam magamban ekkor lángra kapott a nadrágom szára. Probáltam eloltani. De nem jött össze így futottam. De égetett fájt. Nagyon. Mire az ajtóhoz értem volna a szén-monoxid mérgezés miatt és a fájdalom végett össze estem. Kiabáltam segítségért. De már nem jött ki hang a torkomon. Tudtam hogy itt a vég. És ekkor elsötétűlt a világ.
Felriadtam. Ziháltam és izzadtam. Sírni volt kedvem. Nem szeretem ezt. Ekkor sajogni kezdett az égési sérülés. Megnéztem és fél volt szakadva a seb. Ez mikor történt?! Hány óra van ?
A telefonom után kaptam. Hajnali 4:16 van még van időm reggelig. De nem akarok vissza feküdni.
Felkeltem. Elindultam a konyhába. Csak mentem, cammogtam mert a lában nagyon sajgott. Gyogyszerért nyúltam a konyha pult feletti szekrénybe.
Valami fájdalom csillapito kellene. Gondoltam magamban. Nem találok!
- A kurva életbe. Biztos elfogyott itthon.- kötszert kerestem. Talàltam is. Gyorsan elláttam a sebet. Még mindig rejtéj hogy hogyan tudott felszakadni. Csak 2 éve történt. De mindig rémálmom volt tőle. Egy ideje viszont nem jött elő. De most megint!
Felkaptam a cipőmet és elindultam egy éjjel nappal üzletbe.
Cammogtam. Közben eszembe jutott otthon maradt a telefonom. A pénzt még jó hogy élveztem a pultról.
Megtaláltam az üzletet. Bementem és már kerestem is a nekem megfelelő gyógyszert. Megtaláltam és meg is vettem. Nem messze volt egy dohánybolt. Lehet hogy otthon van két doboz cigim de nem hoztam egyet sem.
Bementem és kértem egy mangos pattintos cigit. Mellé pedig egy gyujtot
Amint ki értem a boltból megpillantottam egy padot. Oda mentem bevettem a gyógyszert egy kis vízzel amit a boltban vettem még a gyógyszerrel. Felnyitottam a cigis dobozt és rá gyűjtött ám. Csak űltem és hallgattam a város apró neszeit. Közben azon agyatlam mi lett volna ha akkor máshogy történt volna.
Vissza gondoltam az egészre hogy mi történt.
" Éppen egy fellépésre készűltem amit apum szervezett le nekem. Most már értem hogy tudta megcsinálni. Az okát még mindig nem tudtam miért kellet gitározni tanulnom. Ezért is utálom nagyon. Szerettem rajta játszani. A színpadon voltam és probáltam. Volt még vissza kb 1 orám. De már az emberek gyűltek. Egyre többen lettek. Zárt épület volt. Láttam pár bért aki gyujtoval játszott. Lehet hogy az okozhatta a tüzet.- gondoltam vissza.
- elkezdődött az előadás. Elő adtam az első két számomat a harmadikra mikor rá kezdtem füst szagot éreztem. Az emberek futni kezdtek. Én is menekülni akartam. Ám a lábam bele akadt a zsinórba. Pont most kellet ennek is metörténnie. Probáltam szabadulni de nem jött össze. Egy kis idő után valami csoda végett még is sikerült. Futottam az ajtóhoz de lángra kapott a trapéz nadrágom szára. Azóta nem veszek fel olyan nadrágot amelynek sokkal nagyobb a szára vége és kiállobb mint a cipőm. Futottam de nagyon fájt. A szén-monoxid megtelitette a tüdőmet. A lábam pedig nagyon fájt eszeveszett módon lüktetett és zsibadott. Az ajtóhoz érve elvesztettem az egyensúlyt és elestem. Kiabáltam a segitségért. De elájultam. - megráztam a fejem. Nem szeretek ezen gondolkozni de most hogy az álmom megint erről szólt vissza kellet gondolnom rá akaratlanul is.
A korhàzban ébredtem. A lábam tropán volt. 3 fokú égési sérülést szenvedtem. Apám nem volt sehol sem mint mindig. 1 hétig feküdtem bent a korházban mindig egy ember jött be hozzám akit apám küldött. Miutánn haza engedték mankóval mászkáltam egy ideig. Sok idő kellett mire helyre jött a lábam de soha nem lesz az igazi. Most màr nem sántitok és futni is tudok. De néha még vannak vele problémák.
Már a második cigimet szívtam el. Úgy gondoltam most már ideje lenne haza menni. Elindultam haza csöndesen mentem.
A vegyesbolt nem is volt messze igy kb 5-10 perc alatt otthon is voltam.
Bementem a lakásba és bezártam az ajtót. Levettem a cipőmet a gyógyszert és a cigit az asztalra dobtak. Bementem a szobámba. Megnéztem az időt.
5:07-perc van.egy jó ideig ott ülhettem majdnem egy órát voltam el. Ekkor láttam hogy írtak. Bill volt az
Bill: te voltál kint a 3 kerület vegyes bolt utáni padon.
Me: igen én miért?
Bill: elég ramatyul néztél ki.
Me: meglehet.
Ismeretlen: mi van Ana nem tudsz aludni.
Me: pillanatot kérek valami ismeretlen szám írt.
Bill: rendben. Szerintem tudni fogod ki az. :P
Me: ki vagy ?
Ismeretlen: aki bele nevetett a telefonba :D
Me: nem vágom ki vagy..ne zaklass.
Ismeretlen: Bill adta meg a számod.
Me: Bill kinek adtad meg a számom?- írtam rá a másik srácra.
Bill: én aztán senkinek. Esküszöm Tom babrált a telefonommal.
Me: Tom te vagy az ?- írtam vissza a másik személynek.
Ismeretlen: Talált süllyedt. -ekkor elmentettem a számát
Me: Rendben elmentettem a számod.
Tom: most miért?
Me: hogy legközelebb ne ilyedjek meg ha zaklatni kezdesz. Nah jó éjt.
Nem vártam meg a válaszát. Elmentem a konyhába. Bevettem egy altatót mert akkor nem álmodok talán. Gyors be vettem a gyógyszer és vissza feküdtem aludni. Adtam hangot a telefonomra és már aludtam is