Reggel kinyomtam az ébresztőm, és nyugodtan aludtam volna tovább, amikor beugrott valami, amitől rögtön felpattant a szemem. Úristen, a kártya! Anélkül nem engednek be! Istenem, de idióta vagyok! Gyorsan feltéptem a borítékot, amiből kihullott egy levél és a ( természetesen lila... ) kártyám. A kártyát begyömöszöltem a táskám oldalzsebébe ( remélem nem törik el ), a levelet pedig kinyitottam és olvasni kezdtem.
"Mélyen tisztelt Kim Mia!
Ez a kártya mostantól az Ön tulajdona, ezentúl az Ön felelőssége ha valami baja esik. A kártyára filccel rajzolni, matricát ragasztani megengedett, nyugodtan alakítsa a saját stílusára. Ámde a kártyába karcolni valamint a kártya felületét és alakját bármilyen módon megváltoztatni nem ajánlott ( és tilos is ) mivel akkor a terminál nem veszi be a kártyát és Ön nem tud belépni az iskola területére. A további szabályokat és információkat az iskolával kapcsolatban megtalálja az iskolatáskához mellékelt tájékoztató füzetünkben.
Üdvözlettel: Jang Sang vezérigazgató"
Na, legalább van neve a dirinek - gondoltam, miközben előhalásztam a fiókomból a "tájékoztató füzetet" és azt is benyomorítottam a fullra pakolt táskámba ( nincs sok cuccunk, a táska kicsi és az uzsonnám is benne van, mintha nem kapnánk a suliban enni... ), mondván hogy majd napközben elolvasom.
Ezután lerohantam a lépcsőn, és kb berepültem a konyhába. - Hú, de éhes valaki - vigyorgott apa, mire inkább nem reagáltam. De most komolyan, miért lennék olyan éhes? Esetleg arra nem gondol hogy sietek a suliba mert nem akarok elkésni? - gondoltam szemforgatva, majd gyorsan megettem a zabkásám. Fogmosás, fésülködés és sminkelés ( tizennégy vagyok szóval csak szempillaspirál ) után elgondolkodva álltam meg a szekrény előtt. A suli - bár egyenruhát nem adott - de kaptunk két ünneplőt, három (!!!) lila pulcsit és egy melegítőt, egy csomag lila hajgumit, lila esernyőt, KS ( kpopsuli rövidítve, gondolom ) kitűzőt, tornaruhát, tornacipőt, és egy csomó füzetet ( de jó, hogy én is vettem magamnak merthogy úgyse adnak... na mindegy ). Minden mindegy alapon felvettem egy farmersortot, egy fehér atlétát és a kapott lila pulcsik egyikét ( a sötétlilát ). Az egyik hajgumit a csuklómra húztam, és már készen is álltam.
Az osztályterembe lépve csodálkozva néztem körül, ugyanis míg a fal normális ( fehér ) színű volt, a parketta lila ( kezdem megutálni ezt a színt... ) színben pompázott, pont mint a halványlila kétszemélyes fapadok ( lila pad??? ). Sue-vel egyből beültünk a középső padsor utolsó padjába, Ruka pedig az előttünk elhelyezkedő asztalnál foglalt helyet. - Mivel kezdünk? Mert én mindent beraktam, nem tudtam mi fog kelleni... - kérdeztem órarend hiányában. - Szerintem ma még csak ofőórák lesznek, és ott kapunk órarendet. - válaszolt Ruka, mire a homlokomra csaptam. - Úristen, tényleg! De buta vagyok! - mondtam nevetve. Ekkor megszólalt a jelzőcsengő. Először nem tudtam hogy mi az, hiszen már hozzászoktam a barátságtalan kerregéshez. Viszont a többi sulival ellentétben itt nem konkrét csengő volt, hanem egy zene. (Mint megtudtuk, a jelzőcsengő a BlackPink How you like that egyik részlete, a becsengő a BTS Jump-ja, a kicsengő pedig a Stray Kids Disrict 9-jából lett kivágva. )
- Jó reggelt kívánok! - köszönt az ofő, mire mindenki felállt és visszaköszönt. - Ki hiányzik? Á, ahogy látom Minki még nem ért ide - gondolkozott hangosan, mire Ruka keserves arccal fordult hátra hozzánk. Ezek szerint az ő padtása fiú lesz... Szegény! Óvatosan vállba veregettem, majd a tanárra figyeltem, aki közben elkezdte kiosztani az órarendeket. Mikor megkaptam, azonnal elkezdtem átolvasni, mikor hány óránk lesz.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
