Tizennegyedik Fejezet

2.9K 181 17
                                    

November 1.



Egy hónap telt el a mérkőzés óta. Egy hónap telt el azóta amióta lelkileg teljesen megsemmisültem. Ez az egy hónap alatt rengeteg minden történt. Először is el kellett mindent mondanom a családomnak. Nagyon szégyelltem magam hogy elárultam őket egy ilyen senki miatt. Aki csak ki használt engem. Az egész internet tele volt ezzel, amit nagyon nehezen, de megszüntettünk. Hihetetlen, hogy az emberek hogy fel tudnak kapni egy  adott drámát, úgy hogy a történtek felét sem tudják. Mindenesetre örülök hogy, legalább már a médiában nem ez megy.

A családom viszonylag jól kezelte mindezt. Természetes kiakadtak és veszekedtek velem, de csak azért mert szeretnek engem. Megbocsájtottak nekem, amit még most sem hiszek el. Hiszen elárultam őket. Felróttam a családom iránti hűségesemet egy utolsó mocsok miatt.

Ami Damien-t illeti, nagyon nagyot hazudott akkor, amikor azt mondta nekem, hogy ha Ryan összetör engem, ő nem fog engem újra "ragasztani". Ugyanis az a bizonyos mérkőzés óta, támogat engem lelkileg, és fizikailag is. A legjobban ő tudott belém életet lehelni, amikor nem akartam még ezen a világon sem élni. Azóta mindennap beszélgetünk, ha kell órákig, és segít felkészülni a mérkőzéseimre.

Mert sikerült döntenem! Nem fogok tanulni, hanem a világ valaha volt legnagyobb box királynője akarok lenni, és az is leszek!

Az edzés volt az én terápiám, és az is marad. Mindennap edzek még hétvégén is. Igaz hogy hétvégente Diego-val, nem pedig Dammel.

Diego azóta a legjobb barátomnak mondható. Ő is rengeteget segített nekem elfelejteni Ryan-t ami nehéz volt.

Nap mint nap hívogatott, írt nekem, és még házhoz is jött. De én rá sem hederítettem! Akármennyire is fáj a hiánya, nem leszek többé a játékszere!

A mai nap fontos számomra, mert Lucas születés napja van. A 17. Elképesztően gyorsan múlnak az évek! Emlékszek amikor még kicsi kisfiúként hozták be az otthonba. Emlékszek a kis megszeppent kisfiúra, aki mára már egy igazi férfi. És amire a legbüszkébb vagyok, hogy Flora és az én segítségemmel sikerült egy tiszta lelkű embert faragnunk belőle.

Emlékszek amikor megtudta hogy mi történt Ryan és köztem, ki akart szökni az otthonból, hogy megverje. Természetesen ezt megbeszéltem vele, hogy az ég világon semmi szükség nincs erre, mert már én ezt lerendeztem.

Most itt vagyok a tükröm előtt és nézem saját magam. Megváltoztam egy hónap alatt. De nem külsőleg, hanem lelkileg. Üres lett a tekintetem. Csak akkor csillognak zöld szemeim mikor azokat látom akik fontosak számomra. És megígértem magamnak, hogy többet nem hagyom hogy a szerelem miatt csillogjon!

Fekete hajamat átvasaltam, a szememet kihúztam, a számra pedig bordó rúzst tettem. A ruhám egy fekete passzos csipkés body és egy barna szoknya volt. A fekete combcsizmámat vettem még fel a barna szövetkabátommal. Be fújtam magam a kedvenc parfümömmel, felkaptam még a kezembe Lucas ajándékát és már indultam is lefelé a lépcsőn. A többiek már lent vártak engem, és ők is izgatottan várták hogy végre elindulhassunk.

-Vagy fel órát kellett rád várni Kicsi! Mégis hova öltöztél ki ennyire?- rázta meg mosolyogva a fejét Dam.
-Ez egy fontos nap számomra, még jó hogy ki kell hogy öltözzek!- húztam fel az orrom játékosan.
-Persze, persze!

Természetesen Dam autójával mentünk el a megbeszélt étteremhez. Dam mint mindig a volán mögött ült, én mellette, a szüleink pedig hátra ültek.

-Szerintetek örülni fog ennek az egésznek Lucas?- néztem bele a visszapillantóból anyára és apára.
-Biztosan meghatja majd, hogy ennyi mindent tettél érte, de lehet hogy egy kicsit mérges is lesz pont e miatt.-kuncogott anyám, majd szorosan megfogta apám kezét.
-Tudja hogy nálam nincs kitérő az elöl, hogy rendesen és tisztességesen tartsam meg a születésnapját!

Tiltott románc Where stories live. Discover now