Máshogy egyformák

9.rész

Harry

Lassan már két hete dolgozom folyamatosan a földeken a fiúkkal. Most már minden folyamatot töviről hegyire tudok és a irányítani is tudom a fiúkat,lányokat. Ugyanis legnagyobb meglepetésemre nem csak férfiakkal dolgozom együtt. A porciózását kifejezetten nők csinálják. Nem tudom, hogy a többi konténerben mi zajlik, de oda is látok bemenni és kijönni embereket.

Azóta még Louisnál lakom, de továbbra sem társalgunk sokat. Néha megkérdezem, hogy mit enne, de ennél tovább nem terjed a kettőnk közötti csevegés. 

-Már megint itt vagy? - hallom meg életem megkeserítőjének hangját.

-Neked is jó reggelt Zayni baba.- fordulok felé gúnyos hangnemben.

-Szarjál sünt.- veti oda.

-Oh annak sokan nem örülnének.- vigyorgok rá.

-De legfőképpen te, mert akkor nem tudnál mivel fizetni annak, aki eltartja a seggedet.- néz rám gyűlölködve. Hátrahőkölök erre a mondatra és be kell vallanom, hogy rosszul esik. Rosszul esik, mert semmit nem tud rólam, csak ítélkezik, de mégis a legrosszabb az, hogy részben igaza van. 

Ha nem vagoyk könnyen kapható soha nem találkozom Louissal és soha nem lennék itt. Nem mondok rá semmit, de befolyásolja az egész napi kedvemet. 

-Szia Harry.- mosolyog rám Liam dél körül és nekem nyújt egy zacskót. Liam nagyon kedves velem és sokszor, hoz nekem enni, ami most is megtörtént.

-Köszönöm Liam.- simítok végig a karján, mire mögülem egy morgást hallok. Annyira nyilvánvaló ami kettejük között van, de mindegyik tagadja. 

-Sok itt a munka? Jöjjek segíteni?- kérdi tőlem, de közben a sorok közé téved a tekintete. Nem adom meg neki ezt, mivel egy fasz volt velem.

-Nem kell, megoldjuk.- válaszolom, mire Liam csak bólint és kimegy. A sorok között egy kifejezett gyűlölködő tekintet téved felém, de már megszoktam. Egész nap a földeket dolgozom, hogy kihajtsam magamból a feszültséget. A nap végén megvárom, amíg mindenki elhagyja a konténereimet, majd bezárok és hazaindulok Louis egyik kocsijával. 

Este amint visszaérek a házba feszülten ülök le az ágyra. Hova mehetnék? Zaynnek igaza van és el kell innen mennek, hiszen már dolgozom, el kellene tudnom költözni. De még nem kaptam pénzt Louistól. Nagyot sóhajtva állok fel az ágyamról és kezdem el bepakolni a cuccaimat. Amint ezzel megvagyok összeszedem magamat és átvánszorgok Louis szobájához. Kopogás után várom, hogy kinyissa, de ez nem történik meg, csupán kikiabál , hogy szabad.

-Hello.- köszönök neki, ő pedig bólint a kanapéján fekve. -Nem zavarlak?

-Mondjad.- felel és lerakja maga mellé a telefonját. 

-Tudnál előre adni fizetést?- teszem fel egyenesen a kérdést, ő pedig felvont szemöldökkel néz rám.

-Mire kell neked pénz? - kérdi értetlenül.

-Az legyen mindegy neked.- válaszolom egyből, majd mivel megváltozik az arca, gyorsan javítom is.- El szeretnék költözni.

-Elköltözni?- emeli fel a hangját. -Nem felel meg számodra ez a ház?-mutat körbe.

-Nem erről van szó.-válaszolom egyből, mert érzem, hogy már ideges.

-Nincs szükséges rá, hogy elköltözz, majd kapsz pénzt akkor amikor a többiek.- feleli flegmán, rám sem nézve.

Felbassza az agyamat, úgyhogy becsapva az ajtaját megyek a szobámba és kapom fel a táskámat és elhagyom a házat. 

Azt hiszed kifogsz rajtam Tomlinson?