𝐏𝐚𝐫𝐢𝐬 [𝐀𝐫𝐭𝐡𝐮𝐫 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜]✓

7. Fejezet

Naomi
Monaco - 4 évvel ezelőtt

Kicsit még beszélgettünk Irisszel, megismertük egymást egy picivel jobban, és természetesen a félrészeg lelkizés sem maradhatott el. Amikor Minát már két órája nem láttuk, akkor úgy döntöttünk, hogy írunk neki a csoportba.

Naomi:
Mina, hova tűntél? Azóta itt várunk ám rád.😁

Iris:
Ne higgy ám neki! Láttuk, hogy kivel táncolsz...😉😱🤭😏

Az üzenetem elküldése után vagy fél órát kellett várnunk, mire Mina végre válaszolt.

Mina:
Ami azt illeti... Itt vagyok a házában, és biztosra állíthatom, hogy nem meleg. 😏😏😏

Iris:
HOGY MICSODA?

Naomi:
Úristen, Mina! Mindent el kell mesélned!

Mina:
Majd mindenképpen! Egyébként kiderítettem, hogy kicsoda, és hogy miért volt olyan ismerős. 😎

Naomi:
Ne tartsd magadban!

Mina:
Ahogy mondtam, majd mindenről beszámolok, egyelőre legyen annyi elég, hogy akit a pasijának hittünk az a bátyja, és rajta kívül van neki még egy, akivel volt szerencsém összefutni. Kibaszott jól néz ki ő is! 🤤🤤

Iris:
Mindhármunknak jut egy! 😍

Naomi
Párizs - a buli napja

El sem hiszem, hogy végre itt vagyunk Párizsban. Már elfoglaltuk a szállást, és tettünk egy rövid sétát a környéken is, valamint beültünk egy étterembe ebédelni. Természetesen nem ettünk túl sokat, hiszen este jól kell majd kinéznünk, ugyanis ma lesz a buli, viszont addig még van egypár programunk. Most fogunk majd hajózni a Szajnán, utána pedig felmegyünk az Eiffel-toronyba. Holnapra is marad még program, bár nem tudom, hogy mennyire leszünk másnaposak. A lányokkal megbeszéltük, hogy a múzeumátogatást mindenképpen kihagyjuk, mert nincs sok időnk a francia fővárosban, és van még sok másik hely, ahova szívesen mennénk, és nem utolsó sorban, ingyen vannak.

Arthur
Párizs - a buli napja

- Készen álltok, fiúk? - kérdeztem a bátyáimtól teljes harci díszben.

- Arthur, ne siess annyira. Van még időnk. Amúgy is még meg kel csinálnom a hajamat, meg ki kell választanom, hogy melyik ingemet vegyem fel - felelte Charles a fürdőből kiszaladva egy szál alsónadrágban, mire mi Enzóval csak összenéztünk. Tudtuk, hogy még van egy óránk az indulásig.

Hosszas várakozás után Charles is végre felöltözött, és így elindulhattunk a buliba.

- Hívtatok taxit? - kérdezte Charles, miközben csukta be a hotelszobánk ajtaját.

- Nem. Arthurral azt beszéltük, hogy ma buszozni fogunk - válaszolta halál nyugodtan Enzo, pedig mindketten tudtuk, hogy ezután mi fog következni, ugyanis a hirtelen felszabadult egy óránkban mocskosan kiterveltük az egészet. Ez a mai prankünk, amiért Charles nem tud sietni.

- Na nem! Én nem fogok buszozni. Tudjátok ti azt, hogy milyen veszélyes? Főleg ilyen nagyvárosokban...Mi van, ha megint lelopják az órámat a kezemről?! Még jó, hogy nem azt mondjátok, hogy hazafele meg metróval jöjjünk, aztán meg megkéselnek minket valami Verstappen fanok az aluljáróban. Normálisak vagytok? - és jött is, amire számítottunk. Charles kicsit kiakadt, mire mi Lorenzóval már majdnem sírtunk a röhögéstől a monológja közben. Nyilván Charles ilyenkor még nem tudta, hogy igazából limuzinnal fogunk utazni, ami a hotel előtt áll. Egyszerűen ezt muszáj volt elsütnünk. Rég szórakoztunk ekkorát. A bátyám egy igaza Drama King.