03

16 3 0
                                    


Yoongi nem szeretett együtt enni a többiekkel. Az étkező túl hangos volt számára, tele felesleges fecsegéssel. Úgy gondolta az étkező az evésre való, nem pedig ordibálásra vagy arra, hogy mások tejjel öntsék le egymást.

Azért is evett a zeneterembe. A zeneterem a táncteremmel szemben helyezkedett el, amit a diákok kedvük szerint használhattak.

Az emberek ritkán látogatták a zenetermet. Yoongi nem értette miért, hisz számára ez jelentette a mennyországot. A sarokban volt kedvenc hangszere, a zongora. A zongora, amely csak arra várt, hogy ő játszon rajta.

Yoongi minden nap meglátogatta. Mindig szakított rá időt, akár a tanórák előtt, után vagy a szünetek alatt. Szívesen volt egyedül itt, hisz ilyenkor fejleszteni tudta magát és a fejében kavargó gondolatokat is össze tudta szedni.

Szokásosan senki nem volt a zeneteremben. Yoongi nem hozott magával sok ételt, csupán pár darab húst, kenyérrel.

Csendesen ült a székben, figyelve a szemközti szobát. Egy fiatal fiú gyakorolta táncát, aki kecsesen ugrott fel a levegőbe.

Yoongi tudat alatt visszafojtotta lélegzetét. A fiúnak sajnos nem sikerült a lépés, így a földre esett. Ennek ellenére újra és újra felkelt, gyakorolt tovább.

Yoongi csodálta a fiú elszántságát, azonban elszomorította, hogy mindig maszkot viselt. Több hete figyelte őt evés közben, de eddig mindig maszk volt rajta. A haja mindig eltakarta homlokát, néha szemét is.

Életben | YoonMin 「Fordítás」Where stories live. Discover now