𝘌𝘷𝘦𝘳𝘺𝘵𝘩𝘪𝘯𝘨 𝘪 𝘸𝘢𝘯𝘵𝘦𝘥/𝘊𝘩𝘢𝘳𝘭𝘦𝘴 𝘓𝘦𝘤𝘭𝘦𝘳𝘤 𝘧𝘧./

New part

Kisfiú.

Ez lesz a neme a gyermekünknek a férfival aki a kórházban fekszik eszméletlen állapotban.
A férfi akitől szebb lett az életem.
Aki annyi mindent megtanított nekem ezen kevés idő alatt.
És most nincs itt.
Nincs mellettem életünk egyik ha nem a legfontosabb hónapjaiban.
És ki tudja, hogy egyáltalán valaha is itt lesz-e még nekem, nekünk.

Lassan teltek a napok a Monacói házban és annál is lassabban telt Charles felépülèse az orvosok szerint.
A baleset óta a helyzetet változatlannak ítéltèk meg, az állapota stabil de nem biztos, hogy valaha is fel kel még.

Összetörtem.
Összetörtünk.

Charles családja és én is.
Minden nap be jártam hozzá és egészen addig be fogok ameddig nem ébred fel. Hittem benne, hogy fel fog épülni. 
A rideg folyosón sètálva minden nap újra és újra a sírás tör rám.
Gépek.
Mindenhol gépek vették körül.
Fájt ez a látvány fájt, hogy a férfi akit mindennél jobban szeretek nem beszél hozzám, nem viccelődik nekem.
Újból az ágya mellé húztam a széket.
Újra oda ültem.
Újra a kezèt az enyémek közé fogtam.

-Charles.. -patakokban folytak a könnyeim.
Ma is itt vagyok.
Holnap is itt leszek és egészen addig ameddig nem kelsz fel. Nem vagyunk házasok nem tettünk ígéretet a mindörökkére de tudom, hogy mi örökké tartunk. -szipogtam.
Minden nap minden percében hiányzol. Hiányzik a nevetésed, a mosolyod az illatod a hangod.
Mindened.
Nehéz nélküled.
Tudom, hogy nem hallod amit mondok de képzeld... Kisfiúnk lesz.
Mindig is fiú gyermeket szerettél volna, említetted egyszer.
Biztos nagyon boldog lettél volna amikor ki derült.
Kérlek Charles, gyere vissza hozzám. -Hajtottam a fejemet a kezère miközben megállíthatatlan sírás tört rám. 

Nem tudom mennyi idő telt el de kopogást hallottam.
El aludtam.

-Nerea szívem. -szólalt meg lágy de mégis fáradt hangon Pascale. -ideje haza menned, én itt maradok vele holnap pedig majd megint vissza jössz hozzá de látom, hogy fáradt vagy.
Bele se merek gondolni mióta nem aludhattál.
Kérlek vigyázz magadra és a kicsire is kincsem, Charles is így szeretné. -mutatott a fejével a fia felé aki egyenletesen vette a levegőt.

Igaza volt.
Napok óta nem aludtam szinte semmit és ezzel nem csak magamat teszem tönkre, mostmár nem csak magam miatt kell felelősséget vállalnom hanem egy másik élet iránt is. Nem tehetem őt tönkre.
Már pedig nem szerettem volna még egy valakit elveszíteni az életemből így tettem amit Pascale mondott.

Haza érve az üres házba az emeletre indultam fürdeni.
Negyed óra telhetett el mire ki kászálódtam a forró víz alól.
A szobánk felé vettem az irányt pontosabban a szekrény felé.
Charles egyik pólóját húztam fel amiben erősen èrződött még az illata.
Sírni akartam, rettenetesen, de már el fogytak a könnyeim.
A telefont magam mellett hagyva hajtottam álomra a fejemet.

Pár óra telhetett el amikor a készülék csengőhangja élesen szólalt fel a sötét és halk szobában.
A képernyőn a kórház telefonszáma jelent meg.....

Sziasztok kedveseim!
Hamarosan a végre érünk a könyvnek így arra gondoltam, hogy kezdenék egy másikat amiben a főszereplőn Lando lenne. Természetesen csak akkor ha lenne rá igény. Mit szóltok hozzá?❤️