Te voltál mindig is a cél ⪼Du warst immer das Ziel

18.-Készülődés-

Haza érve levettem a cipőm és már mentem is fel a szobámba össze készülődni.  Vittem mindenféle cuccot, akármi kellhet nem? Mikor végeztem 2 böröndnyi ruha állt elöttem, felsóhajtottam és le döltem az ágyra. Gondolataim egy valaki körül jártak. Na vajon ki körül? Hát persze hogy Tom-on... biztos hogy anyám csinált vele valamit. Csak nem értem miért nem mondja el, megfenyegette?

Hírtelen jött ötlet gyanánt megfogtam a telefonom és bepötyögtem az adott személy telefonszámát és már tárcsáztam is.

-Háló? Kivel beszélek? -Szólalt meg egy férfi hang

-Szia, apa. Amanda vagyok. -mondtam magabiztosan. Egy kis csend majd újra beszélt

-Azt hittem.. hogy soha többé nem akarsz velem beszélni, azok után amiket tettem. -mormota szomorúan

"Megbánta?! Bűntudata van?! Ez biztos nem az én apám. "

-Apa, minden rendben? -kérdeztem

-Figyelj, nagyon nagyon sajnálom amit történt, megbántam minden tettem amit ellened követtem el... És mostmár tudom hogy nem azt az embert szerettem aki megérdemelte volna. Szóval sajnálok mindent, minden olyan percet amiben nem úgy viselkedtem mint egy apának kellett volna. -mondta. Meg fagyott bennem a vér is. Nem tudtam mit mondani neki.

-Mit is mondhatnék... nekem több kell mint néhány mondat. Sajnálom, de be kell bizonyítanod hogy valóban így gondolod. -mondtam a földet nézegetve

-Mit kell tennem hogy elfelejtsd? Bármit meg teszek! -jelentette ki

-Samantha-ról lenne szó. -kezdtem bele

-Mit csinált? -kérdezte ingerületen

-Az a gyanum hogy egy hozzám közel álló embert megfenyegetett. És nekem az az ember jelenleg a legfontosabb az életemben. Szóval az lenne a kérésem hogy segíts eltűntetni anyámat Németországból. -mondtam meg neki azt amit gondolok

-Mi? Te Németben vagy? Minek? -kérdeztősködött

-Igen, azért mert a mama is itt volt... de aztán Samantha is ide jött, és megölte csak azért hogy nekem rossz legyen. -mondtam lehajtott fejjel.

-Hogy mi van? MEGÖLTE?! Jó, nem tudom mi a terved de benne vagyok. -mérge, nagyon mérges

-Elöször is , ma megyek vissza egy ügyem miatt. Nem maradok sokáig csak néhány hétig, aztán megyek turnézni a barátaimmal. Szóval nemsokára találkozunk és elmondom mire gondoltam. -vádoltak fel neki a helyzetet

-Rendben akkor várlak, tudod hol lakom. -azzal ki nyomott . Győzedelmes mosoly jelent meg az arcomon

Mivel már össze pakoltam meg minden kész volt. Csak másfél óra múlva kell mennünk, szóval gondoltam alszom egy kicsit.

Le feküdtem az ágyamra és próbáltam aludni, de egyszerűen nem ment.

-Akkor át megyek a fiúkhoz. -mondtam ki hangosan a gondolataim

Fel vettem a cipőm és ki nyitottam az ajtót. Gyorsan ki léptem rajta és bi is zártam. Oda mentem a mellettem lévő ház ajatajához. Vettem egy nagy levegőt és becsengettem. Vártam egy kicsit mire valaki ki nyitotta.

-Szia Tom- köszöntem nem a szemébe nézve.

-Csak én vagyok itthon. -mondta arra várva hogy rá nézzek de nem tettem

-Ki bántott volna engem? Anyám fenyegetett meg? -néztem végül a szemeibe. Szomorúság, bűntudat futott végig tekintetében -Nyomozó vagyok, nem lefizetett kurva. -mondtam elnézve oldalra

-Tudom. -mondta egyhangúan . A kérdéseire válasz nélkül be ment a házba és rám csukta az ajtót.

✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎

[Tom]

Nem akartam rá csukni de nem tehettem mást, csak így hajthattam el. A kérdéseire meg nem válaszolhattam. Nem akarom bajba sodorni.

Oda mentem az ablakhoz és néztem ahogy el megy, szomorú voltam hogy csak így ott hagytam. Vissza mentem a szobámba, majd rájöttem hogy az egyik szoba az ő ablakával szemben hejezkedik el, oda mentem és néztem mit csinál.

✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎

Na vissza hozzám.
Vissza mentem a saját szobámba, le döltem az ágyra és ráírtam Bill-re

Amanda :Szia, már össze pakoltál az útra?

Nem válaszolt de látta, szóval gondolom most világosodott fel arról, hogy össze kéne pakolnia.

Le dobtam magam az ágyra, indítottak magamnak zenét és megint megpróbálkoztam az alvással .

Hát nem jött össze...

Amanda:Mikor érsz haza? -természetesen Bill-t zaklattam

Billy:Már itthon vagyok.

Ennyit válaszolt és én már mentem is a cipőmhöz. Gyors léptekkel hagytam el a házat és mentem Bill-hez. Bekopogtam, Georg nyitott ajtót.

-Szia Amanda, hát te? -nézett rám kérdőn

-Jöttem megnézni hogy álltok a pakolássak. -mosolyogtam rá

-Basszus, tényleg. -csapott a fejére

-Mindenki elfelejti?! -néztem körbe

-A többiek alszanak, mármint Tom és Gustav. -mondta -Felkeltem őket -indult volna meg de megfogtam a kezét

-Nekem jobb ötletem van -húztam gonosz vigyorra a szám

-A mosolyodból látom, hogy igazad van. Lökjed. -mosolyodott el ő is

Levezettem neki a dolgokat és egyből mentünk Bill-hez hogy őt is beavassuk.

-Benne vagyok-mondta Bill miután el mondtuk neki

Ki nyitottuk a fiúk ajtajait és Bill kihozta nekem Tom gitárját. Georg megfogta a sajátját, Bill pedig elővett egy mikrofont.

-Tényleg tudsz gitározni? -nézett rám Georg

-Majd meglátod. -mondtam mosolyogva

El kezdtük a Wo sind eure Hände-t játszani, Bill meg egy kis idő után énekelni. Gustav egyből kipattant az ágyból és ijedten nézett ránk. Tom egy kis ideig bírta, de már rég nem aludt.

✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎☾✩☀︎

[Tom]

-Kussoljatok már -ordítottam rájuk

-Nem aranyom, addig nem ameddig nem pakoltatok össze. -mondta Bill

-De már kész. -üvöltöttem egyszerre Gustav-val

-Ki vette el a gitárom? -kérdeztem mikor megláttam hogy nincs a helyén

-Én voltam -halottam meg Amanda hangját

-Mióta tudsz te gitározni? -néztem ki az ajtón

-Amióta megtanultam -mondta flegmán