Én hibám ||Sikoly|| BEFEJEZETT!

Hiányoztál

- szia Tara, beszéltem anyuddal és Sammel is. Anyud nem tud haza jönni de Sam már elindult - mondtam mikor beléptem a szobába

- köszi - nézett rám hálásan Tara

- hé Chad - néztem a fiú felé

- igen? - kérdezte

- elkérhetném a kocsidat? Apámhoz megyek - mondtam

- persze - bólintott majd a zsebébe nyúlt, aztán felém dobta a kulcsot, amit elkaptam

- menjek veled? - kérdezte Wes

Rá mosolyogtam.

- elintézem egyedül - mondtam majd megcsókoltam és megöleltem - elég a titkolózásból, nem érdekel anyám szabálya - suttogtam a fülébe

- de tudtam hogy együtt vagytok - hallottuk meg Tara hangját

- mióta vagytok együtt? - kérdezte Amber

Wes-szel össze néztünk

- 6 hónapja - mondta ki Wes

- húúúú - kiáltotta Tara, Mindy, Chad és Amber

- na jó, én megyek apummal beszélek - mondtam - sziasztok!

- szia! - köszöntek

Nagyon hamar oda értem. Lakókocsiban lakott. Emlékszem amikor utoljára találkoztunk azt is mondta hogy ne mondjam el anyunak hogy már nem sheriff, és azt se hogy lakókocsiban él.

Bekopogtam

- ki az? - kérdezte, de nem nyitott ajtót

- a lányod - mondtam

Az ajtó egyből kinyílt.

- mit keresel itt? - kérdezte

Amint megláttam. Egyből elkezdtem sírni.

- jól van nyugi - lépett közelebb majd megölelt

Vissza öleltem. Annyira régen láttam, annyira hiányzott....

- gyere, menjünk be - mondta apa majd még mindig át ölelve engem, együtt mentünk be.

Leültünk a kanapéra.

- mi történt? - kérdezte

- tudod, van a legjobb barátnőm, Tara - mondtam mire apu bólintott - tegnap este megtámadták

- igen, és? - kérdezte apu unottan

- apa...a támadója álarcot viselt - mondtam mire apa rám nézett - sikoly álarcot

- na ne már - dünnyögte apu

- és most fogalmam sincs mi lesz, hogy vajon következőleg kit fog megtámadni engem, téged vagy esetleg a barátomat - akadtam ki, majd újra könnyek gyűltek a szemembe

- várjunk csak, neked van barátod? - kérdezte apa megakadva egy kis részleten

- ühüm, Wes az. Judy fia - mosolyodtam el

- tudod a szabályt - mondta apa

- soha ne bízz a párodban - mondtam egyszerre apával

- anyádnak szóltál már? - kérdezte apa

- írtam neki, de tudod milyen a kapcsolatunk - vontam meg a vállam

- Rachel...sajnálom amiket a fejedhez vágtam a legutóbbi találkozásunkkor - sóhajtotta apa

- tudom, és semmi baj, csak...kibaszottul hiányoztál - mondtam

- nekem is hiányoztál - mosolyodott el apa