Tears From Heart

Visszaemlékezés

”Szíréna, mentőautó, vér...rengeteg vér leginkább ezekre emlékszem.„

6 éves voltam amikor meghaltak a szüleim...
A vidámparkból sétáltunk ki, mint egy boldog család. Anyukám apukám mellett én pedig anyukám kezét fogva sétáltunk a parkolóba. Az egyik kezemben lévő színes vattacukrot, a másikban pedig egy plüss mackót szorongatva ugráltam vidáman az autónk felé. Apukám és anyukám beszélgettek miközben apukám néha elsütött egy-egy viccet, amin jóízűen nevettünk.
A kocsihoz érve beültünk, majd elindultunk a belváros irányába.
A főúton mentünk, amikor a szembeforgalmas sávból egy autó belénk csapódott.
Az autónk az árokba dőlt, az ablaküvegekek betörtek, a por szállt a levegőben. Teljesen sokkot kaptam, az anyukám mellkasába egy véres szilánk állt ki, az apukám eszméletét vesztve a kormányra dőlt. A bizottsági övemet  kipattintva kimásztam a törött ablaküvegem és segítségért kiáltottam. Senki sem hallotta meg a kiabálásom,eközben kitört belőlem a sírás.A földre rogyva sírtam, amikor a másik autó ajtaját kirúgta a benne ülő férfi aki odasietve hozzám hívta a mentőket.
Az anyukámat és az apukámat külön mentőautó vitte. Én anyukámmal mentem, az ágya mellett ültem és a kis kezemmel az övét fogtam. Egész úton keservesen sírtam.

A kórházban bevitték őket a műtőbe, ahova én nem mehettem be. Kint egy széken ülve reszkettem, a kezeimen lévő horzsolásokat észre sem vettem, csak a szüleim miatt aggódtam.
Egy órával később kijött egy ápoló nő és egy műtő orvos. Az arcukon nem volt mosoly, inkább sajnálat tükröződött vissza a szemükben.
  - La'roine, az anyukádnak nagyon súlyosan megsérült a tüdeje és a műtét során, mindent megtettünk hogy megmentsük...-Mondta az orvos a mellettem lévő széken ülve.
  - De mi? -Kérdeztem szipogva könnyek gyűltek a szemeimbe.Felnéztem az ősz hajú bácsira, aki kék műtő ruhában ült mellettem.
Tudtam, hogy az orvos mit akart ezzel mondani de nem hittem a fülemnek, azt akartam hogy kimondja.
  - Anyukádnak egy szilánk fúródott a szívébe és túl sok vért vesztett, és  leállt a szíve. -Mondta az ápoló nő könnyes szemekkel, megsimogatta a vállam. A lágy símogatása anyukámra emlékesztetett amikor egy éjszaka rosszat álmodtam és karjaiban ringatva próbált megnyugtatni és elaltatni engem. Krokodil nagyságú könnyeim végig folytak az arcomon.
Később megtudtam hogy az apukám a mentőautóban halt meg.

A történtek után a nagyszüleim jöttek értem a kórházba.