𝑳𝒐𝒗𝒆 𝒑𝒐𝒕𝒊𝒐𝒏 | 𝑩. 𝑲𝒂𝒕𝒔𝒖𝒌𝒊 𝒙 𝑶𝑪 | ✓

22.

- Kissé nehezen hiszem el, hogy nem Ochako pártját fogod...elvégre a barátnőd - méregettem a zöld hajú fiút hunyorítva.

- Igen és szeretem is őt - bólogatott hevesen. - De már mondtam neki is, hogy nem helyes belekényszerítenie titeket ebbe a helyzetbe. Hagynia kellett volna, hogy azt tegyétek, amit akartok...a ti akaratotokra bízni ezt.

- És hogy állsz azzal a gondolattal, hogy azt a szert akarta neked adni, ami most Katsuki szervezetében van? - vontam fel a szemöldököm.

Hiszen igaza van a szőkének...ha én erről tudomást szereztem volna a helyében, biztosan nem jöttem volna össze vele...

- H-Hát egy kicsit megijesztett a dolog - vakarta meg zavartan a tarkóját. - De végül is azért tette, mert szeret...nem?

Úgy éreztem, hogy lassan egyre tisztábban látom a képet. Egyre jobban kiismerem Uraraka valódi természetét, és egyre inkább biztossá válok abban, hogy ki is a hunyó ebben a szituációban.

- Ha tényleg szeretne, akkor nem akart volna belekényszeríteni egy ilyen helyzetbe - ráztam meg a fejem. - Hiszen nem tudta, hogy viszonozod-e az érzelmeit. Engem is, ha szeretne, mint barátnőjét, nem irányított volna és nem alázott volna meg ezzel az egész terhesség baromsággal - túrtam a tincseim közé.

Izuku elhallgatott. Amint ráemeltem zöld íriszeim, láttam, hogy elhúzza a száját. Nem tudta megcáfolni mondandómat, de részben már így is egyetértett velem.

- Tudom, hogy most totál idiótának fogsz nézni...de én még ettől függetlenül szeretem Urarakát. Igen, vannak dolgok, amikben nem értek vele egyet, tudom, hogy vannak hibái...

- Én megértelek...hiszen én is szeretem őt. Csak annyira fáj, hogy mindkettejüket közel engedtem magamhoz, és becsaptak. Ráadásul Katsuki nemcsak a bizalmam vette el, de még a szüzességem is - motyogtam, miközben a takaróm anyagával játszottam.

A zöld hajú rátette sebhelyes kezét az enyémre, így késztetve a szemkontaktus felvételére. Íriszei csillogtak, szája enyhén felfelé görbült, egy nyugtató mosolyt küldött felém.

- Ha egy kicsit összeszeded magad, szerintem beszélned kéne velük. Ott leszek én is, mindent átbeszélünk az elejétől a végéig.

- Normális esetben azt mondanám, hogy egy hétig biztosan kerülöm őket...de tekintettel Katsuki állapotára... - gondolkodtam el.

- Szereted őt? - kérdezte egyszer csak.

Tekintetem muszáj voltam más irányba elvezetni...nem tudtam Izuku szemeibe nézni. Hiszen még egy ilyen helyzetben is érte aggódok!

- Talán éppen ezért fáj ennyire... - sóhajtottam. - Az a nyomorult belopta magát a szívembe...

- Én tartom a titkod - imitált cipzározást a szája előtt, mire elmosolyodtam.

- Köszönöm - szorítottam meg a kezét gyengéden.

Mindig is tudtam, hogy a zöld hajú fiúnak különleges természete van. Mosolygós, pozitív, ott segít, ahol tud...simán All Might helyére kerülhet a jövőben.

Amíg Ochakoval össze nem jöttek, nem voltunk túlságosan közeli kapcsolatban, éppen ezért is lepett meg, hogy nem a barátnője pártját fogja, hanem engem jött megvigasztalni.

Miután biztosítottam arról, hogy jobban vagyok, eltávozott a szobámból. Amint magamra maradtam, tisztább fejjel, felmértem a szobám állapotát...most már nagyjából tudom, mit érezhet Katsuki, mikor elborul az agya.

És már megint rá gondolok!

Nem hagytam magam, mindent szépen visszapakoltam a helyére, majd úgy döntöttem, hogy lefekszem egy kicsit pihenni. Egyszerűen annyi minden történt, és még csak délelőtt tizenegy körül járhatott az idő...