Átkozott élet

2.Fejezet

-Új cseléd van a háznál?-szólalt meg mellette egy nála talán pár évvel idősebb lány.-Leonie-nyújtotta a kezét a lány.

-Anke, nem vagy is nem teljesen. Én máshol vagyok cseléd-mondta halkabban Anke, nem értve miért mondja el ilyen hamar, hogy ki is ő egy vadidegen lánynak.

-Akkor mi szél hozott erre felé?

-A báró kisasszony miatt vagyok itt.

-Alfonsine kisasszonytól mit szeretnél?

-Tőle semmit, róla már inkább valamit. Tudni szeretném milyen, Palvicz Ottó cselédje vagyok, az úrfi miatt vagyok itt.

-Oh, az úgy már mindjárt más, gyere, ezt ne itt beszéljük meg-mondta Leonie és odébb húzta Anke-t.

-Szerencséd van, hogy velem találkoztál először, én vagyok az egyik cselédje akivel bizalmasabb a kapcsolata, a kisasszony nem nagyon beszédes a cselédjeivel, de én már régóta szolgálom és mellette nőttem fel, megbízik bennem. Csak olyat mondok amit tudom, hogy szabad, nem szeretném ha a kisasszony fülébe jutna, hogy eljárt a szám és bizalmát veszteném, akkor mindennek vége...jajjj azt nem élném túl.

-Mit tudsz Palvicz úrfival való viszonyáról, nekem épp, hogy csak említést tett a kisasszonyra, de én a szívemen viselem a sorsát és tudni szeretném, hogy milyen a kisasszony akiért bolondul a ház úra.

-Erről én se tudok sokat, Alfonsine kisasszony épp csak annyit mondd, hogy mikor lesz vele és hová mennek, hogy tudjam, hogy mikor kell ferdíteni az igazságot a bárónő előtt. A részletekről nem nagyon beszél, de látszik rajta, hogy őszintén szereti. Sose láttam még ilyennek, sokkal boldogabb amióta ismeri Ottót.

-Annyit kitudnál deríteni, hogy mennyire komoly ez, hogy mit terveznek vagy, hogy mit gondol a jövőről?

-Minek ez neked?-kérdezte hirtelen Leonie mire Anke elpirult ijedtébe-értem már, félsz, hogy elveszíted a munkád az úrfinál ha feleségül veszi a kisasszony. Megértelek, én is félnék a helyedben, de legyen, kiderítem, ha te is kérdezel az úrfidtól a kisasszonyról.

-Rendben, legyen így!

-Akkor jövő héten ugyan ekkor, de ne itt, még meg láthatnak, legyen inkább a piacon, oda kijárhatok.

-Rendben, akkor a piacon találkozunk.

Anke már haza felé sétált amikor elveszett a gondolataiban. Nem gondolta volna, hogy ilyen jól fog sikerülni, hogy megtudhatja amit szeretne és még többet is csak arra várnia kell. Lehet felesleges volt aggódnia attól, hogy Ottót elveszíti Alfonsine miatt? Nem hagyná magára egy nő miatt sem a testvér bátyja őt, aki árván maradt...vagy csak nagyon remélte ezt.

Amikor haza ért Ottót a szalonban találta ami megijesztette, nem szokott ilyenkor otthon lenni, vagy a sereggel van vagy a kisasszonnyal találkán.

-Ha szabad tudnom Ottó bátyám mi okból van itthon?

-Hol voltál?

-Én kérdeztem előbb-mondta gyerekesen vitába szállva bátyjával Anke.

-Rövidebbre sikerült a találkozás Alfonsine-al, semmi külön oka nincs, csak az anyja...

-Oh, mi történt az anyjával?-váltott aggódásba Anke.

-Vele semmi, ne sajnáld, az a nő maga az ördög, irányítja Alfonsine-t és nem fél semmitől amivel árthat neki és Alfonsine nem elég erős, hogy szembe szálljon vele. De ahogy lehet feleségül veszem.

-De Ottó, maga ezt nem teheti meg, tudja, hogy a rangja nem engedi.

-Jajj a rangok megint....Alfonsine lemond a bárói címről és meg van oldva, utána feleségül vehetem.

-Ezt tényleg meg tenné magáért? Ennyire szereti?

-Igen, ezért találkoztunk ma. De térjünk vissza az első kérdésemre, hogy jártál?

-Csak a városban, sétáltam egyet.

-Jó lenne ha legközelebb bejelentenéd az ilyen sétáidat, hogy ne aggódjak. Bécs nem mindig biztonságos, ezt te is tudod, főleg egy ilyen kicsi lánynak mint te veszélyes lehet akár nappal is az egyedüli séta.

-Mit csinálhattam volna? Mindenki úgy tudja, hogy én csak egy szegény kis cseléd vagyok a maga házában kedves Ottó, nem fogadhatok gardedámot magam mellé ezt maga is pontosan tudja.

-Akkor legközelebb maradj itthon inkább.

-Most bezár ide? Mint a madarat a kalickába? Nem teheti ezt velem!

-Aggódom csak érted Anke, ezt értsd meg. De jó, legyen akkor nappal mehetsz amerre szeretnél, de sötétedés előtt itthon vagy, éjszaka meg semerre nélkülem.

-Rendben, ha ez meg nyugtatja magát Ottó akkor legyen így.

-Miért nem tudhatja senki, hogy rokoni kapcsolatban állok magával?-váltott hirtelen témát Anke.

-Ezt már megbeszéltük, mindenkinek jobb ha azt hiszik, hogy cseléd vagy, mert így nem bánthatnak és ha kitör a forradalom, ami nem fog, de ha megtörténne akkor nem lenne senki a szemükben akinek miattam árthatnak, ez miattad van, hogy megvédjelek. Nekem is te vagy az egyetlen aki megmaradt és vigyázni fogok rád.

-Meg a báró kisasszony...ő is megmaradt neked-forgatta a szemét Anke.

-Ne légy ilyen, kérlek, nem olyan rossz és gonosz mint hiszed, arról amik történnek vele arról nem ő tehet, de ha szeretnéd valahogy meg ismerheted.

-De azt mondta...-kezdte Anke, de Ottó közbe vágott.

-Azt mondtam, de ha mint cseléd kísérsz akkor ott lehetsz, Alfonsine-t bízd rám, nem fogja zavarni, hogy te is ott vagy.

-Mikor találkozhatok vele?

-Ne ilyen gyorsan, még nem tudom, de hamarosan.