Epiphany

~5.rész~

Lihegve kaptam újra a pohárért, Kookal együtt aki majd összeesett a fáradságtól. Kicsit már szédültem is a sok forgástól, úgy érzem hamarosan végezhetek ezzel az edzéssel is. Ránéztem társamra akinek nagyon gyorsan járt mellkasa fel-le. Pólója itt-ott rátapadt bőrére, így erősen kirajzolódott kockás hasa. Miután elvette a poharat a szájától, végig nyalt ajkain, mire kényszert éreztem hogy én is így tegyek. Majd beletúrt a fekete hajába, aztán hirtelen rám nézett, és elmosolyodott. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire elbambultam. Elkaptam a fejem, de kicsit megszédültem. Kicsit olyan mintha homályos lenne minden, remélem nem fogok elájulni. Jeleztem, hogy én mennék haza.

-Pedig gondoltam rá hogy elmehetnénk valahova. - nézett rám lebiggyesztett ajkakkal. Mire csak nevetni kezdtem.

-Olyan cuki vagy így Kook. - nevettem tovább, mire ő is elkezdte.

-Én szívesen mennék a parkba. Mármint nem rád gondolok, hanem a Yongdusan Parkra. - szinte egy emberként nevettünk fel ezen. Egy kicsit se jöttem zavarba, amin meg is meglepődtem.

Szerencsére nem volt messze, de én azt a kis utat se tudtam megtenni. Kook végig a támaszom volt, szinte ő vitt. Nagyon kifáradhattam az edzésben, alig tudok járni. Miközben Kook cipelt engem folyamatosan nevettem rajta, megjegyeztem egy-két poénosnak gondolt jelenetet az utcán.

-Jesszusom Jimin ha tudom hogy ennyire nem bírod a piát akkor kevesebbet kapsz. - annyira nevetett, hogy egy pár percig ugyanezt tettem, aztán lassan eljutottak hozzám nem csak szavai, de a jelentésük is.

-Mivan, te alkoholt adtál nekem? -kérdeztem egy kicsit határozottabban, de ő csak bólintott és mosolygott.

-Jungkook, megmondtam hogy nem ihatok. - próbáltam összeszedettnek tűnni, de igazából a lábamon nem álltam meg. Legalább mostmár tudom, hogy ezek nem a tánctól, hanem emiatt a bolondtól vannak.

-De nem fogsz ettől elhízni ne aggódj már. Jól nézel ki, ígyis-úgyis. - többször kinyitottam a szám, de egy hang se jött ki rajta. Basszus, nem lesz ez így jó.

-Most tényleg haza kell mennem. - körbenéztem, de ekkor tudatosult bennem, hogy nem tudom merre lakom. Voltam már itt, tudnom kéne, de valahogy nincs meg hogy merre kéne induljak.

-Jólvan, merre laksz? Hazakísérlek. - valószínűleg láthatta rajtam a kétségbeesést, mert határozottan kezdett valamerre vonszolni. Nem fogtam fel, hogy pontosan merre, meg hogy amúgy hova visz. Tudná hogy hol lakom? Nem rémlik hogy mondtam volna. Talán Tae-vel beszélt. Egyre gyakrabban, tovább hunytam le szemeim, és Kook mintha a távolból beszélt volna. Aztán úgy éreztem mintha teljesen elernyedne a testem. Képszakadás.

Lassan nyitottam ki szememet, és elkezdtem a feltérképezni a környezetemet. Hamar rájöttem, hogy nem ismerős helyen vagyok. Oldalra fordítottam a fejem és Jungkookal találtam szembe magam. Egy ideig csak feküdtem, miközben felvázoltam magamban a helyzetet. Szóval valamiért Jungkookal aludtam. Basszus, apáék biztos aggódnak. Villámgyorsan pattantam ki az ágyból, és kezdtem kutatni a telefonomat. Hallottam némi mozgást, gondolom felkeltettem a csapkodással. Meglepetésemre, egy nem fogadott hívás, vagy üzenetek nem volt otthonról. Megnéztem, és kiderült hogy este írtam nekik hogy nem megyek haza. Pedig egyáltalán nem rémlik, hogy így tettem volna.

-Szép jó reggelt. - úgy látszik reggelente Jungkooknak elég mély hangja van. Még libabőrös is lettem tőle.

-Jó reggelt. Megmondanád miért aludtam itt? 

-Nem tudtad megmondani hogy merre laksz.

-Tudod létezik olyan, hogy lakcímkártya.  

-Oh. Hát ez nem jutott eszembe. Mentségemre szóljon, neked se.

-Arra bezzeg volt eszed, hogy leitass.

-Ezt azért nem mondanám annak, egy pohár volt semmi több. - szinte még ő van felháborodva.

-De megmondtam, hogy nem ihatok.

-Nem nem ihatsz, csak te nem akarsz. Pedig nézd meg, ittál tegnap és ugyanúgy nézel ki. - magamban arcon csaptam magam amiért pont ezt a kalóriás hülyeséget mondtam neki. Tudhattam volna hogy nem veszi majd komolyan. Mostmár inkább elmondom neki. Nem akarom, hogy mégyegyszer ilyen vagy ehhez hasonló történjen. Elmondom és lesz ami lesz.

-Nem én találtam ki, tényleg nem ihatok. - kicsit nyugodtabban próbáltam folytatni a beszélgetést.

-Miért nem? - látszott rajta, hogy tényleg őszintén érdeklődik felőlem, ami jó érzéssel töltött el.

-Gyógyszereket szedek. Antidepresszánsokat. - csendben nézett, és gondolom várta az okot. - tavaly depressziót diagnosztizáltak nálam, arra van. 

-Hát én ezt nem tudtam. Sajnálom. De mitől van? Valami baj van otthon?

-Nem, minden rendben van. Valószínűleg genetikai hajlam, volt már a családban. - próbált valamit mondani, de nem tudja hogyan reagáljon. - De nem gond még élek, és hálás vagyok amiért, bár nem haza, de valahova letettél. - próbáltam oldani a feszültséget, ami valamennyire sikerült mert halkan felnevettünk.

-Nem volt könnyű folyton hülyeségeket mondtál és nevettettél. De azt mondtad cuki vagyok, és Kooknak hívtál. - kuncogott az emlékre, de valahogy ez nekem nem rémlik. Jesszus, tényleg becézgettem?

Ezután mindketten kikeltünk az ágyból, és kimentünk a konyhába valami ételt készíteni. Közben egész sokat beszélgettünk, róla és rólam, az életünkről. Egyre szimpatikusabb. Nem is emlékeszem mikor nevettem ennyit utoljára.

-És még egy zenét is írtam hozzá. - fejezte be a történetét, nekem meg már potyogtak a könnyeim a röhögéstől.

-Komolyan anyukád ruháiban teáztál, miközben énekeltél de? - erre csak nevetve bólogatott.

-Mentségemre szóljon sok lány rokonom van, nincs is fiú. Csak beakartam illeszkedni. 

Ekkor kész lettek a szendvicsek, amikkel eddig dolgoztunk. Elsétaltunk azt asztalhoz, és ott folytattuk tovább a csevegést.

-Egyébként örülök, hogy elmondtad hogy depressziód van. Így kicsit jobban megtudlak érteni. 

-Igazából nem akartam, csak féltem hogy megint leitatsz. - erre mindketten felnevettünk.

-Gondolom nem volt könnyű kimondani. Akkor elmondok én is valamit, hogy fair legyek. - szemébe néztem és láttam, hogy tényleg valami komolyat készül mondani. 

-Biszex vagyok. - még a rágást is abbahagytam úgy meglepődtem. Tudom, meg kéne szólaljak, de mit kell ilyenkor mondani? - Ennyire nem számítottál rá? - nevetett.

-Hát, nem gondoltam volna.

-De hát az előbb mondtam hogy anyám ruhájában énekelgettem. - jogos.

-Az oké, de valahogy nem olyan a kisugárzásod. Nem gondoltam volna.

-Miért, milyen a kisugárzásom? - kérdezte, oldalra döntött fejjel. 

-Hát tudod. - kicsit zavarban voltam, hogy mondjam pontosan. - Olyan határozott, erős. - na ezt jól megmondtam. De nem fogom azt mondani hogy domináns, szexi.

-Értem. - tudta hogy ezt gondolom. Láttam a szemében. Még direkt húzta is az agyam, beletúrt a hajába és végignyalt ajkain. - Na és veled mivan? - egy ideig néztem, aztán leesett mire gondol.

-Igazából ezen még nem igazán gondolkoztam. - tényleg, még soha nem jutott eszembe ez a kérdés.

-Komolyan? Őszintén, én biztos voltam benne hogy meleg vagy. - kikerekedett a szemem.

-Mégis miből gondoltad ezt?

-Nem is tudom, van egy ilyen tulajdonságod. 

-Hát igazából lehet, majd egyszer kiderül.

-Egyszer biztos. - felhúzta egyik szemöldökét, és elmosolyodott. Mire szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni.