Álmaimban sem /Charles Leclerc ff./✓

negyedik

Gloria

Másnap reggel anya hat óra tájt felkeltett, csak azért mert közölni szerette volna velem, hogy Pascale-lal elmennek a közeli boltba. Utána sikerült visszaaludnom, aztán megint hangos dörömbölésre a szobám ajtaján ébredtem.

-Gyere!- nem volt erőm kimászni az ágyból, így csak behívtam az illetőt.

-Oh ne haragudj, azt hittem, hogy már ébren vagy.- húzta el kínosan szájat Carla. Jogosan hihette, hogy ébren vagyok, ugyanis tíz óra elmúlt.

-Ugyan semmi gond. Mit szerettél volna?- emeltem rá kíváncsian tekintetemet.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ketten a boltba.

-Anya és Pascale reggel voltak.

-Igen tudom, de később jutott eszembe, hogy süthetnénk mézeskalácsot. És nincs meg minden hozzávaló.

-Hmm mondjuk ez jó ötlet! Kérek húsz percet és utána mehetünk is.- Carla bólogatott egy sort, majd magamra hagyott a szobában. Csak remélni tudom, hogy jó barátnők leszünk, ugyanis Carla nagyon szimpatikus lány.

Felvettem egy fekete passzos farmert, gondolom mondanom sem kell, hogy vastag zoknival. Egy sima barna pulcsit vettem felűre de alá még egy póló is került. Azt hiszem mindenki rájött, hogy fázós vagyok. A nappaliba felhúztam az imádott barna bakkancskmat, aminek volt egy minimális méretű sarka, nyakam köré tekertem a sálam, végül pedig magamra kaptam a kabátomat. És így jártam végig a házat Carla után, akit a konyhában találtam meg.

-Én készen vagyok!

-Akkor mehetünk.- Carla is beöltözött és már indulhattunk is.

Nem messze a háztól volt egy kisbolt, ahova mentünk Carlaval. Kivételesen egyikünk sem nézelődött, célirányosan a hozzávalókat kerestük. Közösen kifizettük az árucikkeket, majd kiléltünk a hideg decemberi levegőre.

-Amúgy neked most nincs valakid?- hozott fel találomra egy témát a mellettem szatyrokkal a kezében sétáló lány.

-Nincs.- vontam meg a vállam.

-Oh. Pedig amilyen szép és kedves lány vagy azt hittem.

-Hát csak a fiúknak néha nem a kedvesség kell.- legyintettem lemondóan.

-Sajnos igazad van.

-De te is Arthur nagyon édesek vagytok együtt!- mosolyogtam rá.

-Köszönjük! Igazából nagyon szeretem Arthurt!- az arcán levakarhatatlan mosoly ült ki.

-És ő is téged, látszik rajta. Ahogy egymásra néztek!

-Hát külső szemlélőként valószínű, hogy így látod. Én csak azt tudom, hogy mérhetetlenül szeretem!

Egyszer találkozzak egy olyan fiúval, aki úgy bánik velem, mint Arthur Carlaval, és az biztos, hogy el nem engedem, ha bele szakadok is.

A házba visszaére már mindenki ébren volt.

-Hol voltatok?- vette el az egyik szatyrot a kezemből Charles mosolyogva.

-Na vajon hol? Boltban.

Aaron Charles mellé lépett és belenézett a kezében lévő szatyorba.

-Na, csak nem sütit fogtok sütni?- vigyorgott öcsém.

-De, de!- mosolygott Carla. Arthur a lány mellé lépett és egy csókot hintett homlokára. Carla felnézett rá mosolyogva és szerintem én reménykedtem a legjobban, hogy ez kettejük között soha ne érjen véget.

Felmentem a szobámba, hogy valami kényslmesebb ruházatot fel tudjak venni, mikor hallottam, hogy kopogtat valaki az ajtón.

-Igen?

-Zavarhatlak egy kicsit?- nyitott be Arthur.

-Persze, mondd csak.

-Fhu hát kéne a segitseged.

-Miben?

-Ne nézz hülyének, de nem tudom, hogy mit vegyek Carlanak karácsonyra.- hajtotta le a fejét, amin akaratlanul is elmosolyodott, hogy milyen fontos neki a lány.

-Ezért miért néznélek hülyének?

-Nem tudom, csak mégse tudom, hogy mit vegyek a saját barátnőmnek. És mivel te is lány vagy, gondoltam talán tudnál segíteni.

-Mindenképpen végül neki csokit, vagy valamilyen édességet!- emeltem fel a mutatóujjam, miközben levettem magamról a pulcsit, így már csak egy póló volt felül rajtam.

-Igen erre én is gondoltam.- bólogatott.

-Szereti az ékszereket, úgy láttam, hordja őket.

-Szereti őket, de már ajándékoztam neki ékszert.

-Értem, hmm.- elgondolkodva néztem körbe a szobába, hátha eszembe jut valami.- Valamilyen ruha?

-Évfordulónkra azt kapott.

-Ajándék utalvány?

-Tavaly karácsonykor vettem neki.- na baszki.

-Vitted már utazásra?

-Hát volt, hogy egy futamomra eljött velem.

-Vegyél neki egy nyaralást!

-Úristen de okos vagy. Ez eszembe sem jutott.- nevetett fel.- Köszönöm!- állt elém.- Öm, izé megölelhetlek?

-Persze!- kacagtam és már a karjaiban is találtam magam. Ez csak egy baráti ölelés volt, mégis sokban különbözött attól, amit tegnap Charles-tól kaptam. Charles sokkal szorosabban tartott magához, és ő a derekamra tette a kezét, nem úgy, mint Arthur, mert a hátamnál tartott. Arthur kilépett a szobából, így végre lehúztam magamról a farmert és egy barna melegítőt húztam magamra, amihez az eredetileg rajtam lévő passzos póló társult. Leültem az agyamra, ahol elővettem a rég látott laptopomat a bőröndöm alljából és unalmamban elindítottam egy sorozatot, és csak akkor léptem ki a szobából, mikor apa szólt, hogy kész az ebéd.

Instagram: hewinsinmonza_

Tiktok: hewoninspa_