Tomboló vágyak

1.

 Sara Benson

01/30

- Tedd le azt a kibaszott fegyvert Jeremy! – kiabálok rá legjobb barátomra, aki épp a saját halántékára szegezi a gyilkos ezközt.

- Sara, itt már nincs mit visszakozni, meg kell tennem, különben egész életemben élhetek ezzel a tettemmel, amit biztos nem bírnék ki. Kérlek most menj el és hagyj magamra – mondja megtörten, könnyektől csillogó szemekkel legjobb barátom.

- Jeremy szívem, figyelj rám, – mondom, s közben igyekszem közelebb kerülni hozzá úgy, hogy ő ne vegye észre – ez most egy kibaszott nehéz helyzet és én teljes mértékben megértem, de ha ezt megteszed, onnantól nincs visszaút.

- Te ezt soha nem fogod megérteni, mivel nem miattad halt meg négy kicseszett ártatlan ember! – kiabál felém a fiatal férfi könnyáztatott szemekkel, de tudom, szavait nem felém intézi. Ez inkább csak amolyan stresszlevezető.

- Drágám, ez nem a te hibád. Nem te ölted meg őket! Te mindent megtettél annak érdekében, hogy megmentsd őket, de sajnos nem sikerült. Jeremy, kérlek szépen próbálj meg a hangomra koncentrálni és mind arra, amit mondani szeretnék neked. Ez nem a te hibád. Sikerült a 27 utasból 23-at épségben megmentened. Koncentrálj inkább erre.

- Sara, segíts kérlek – mondja az előttem álló fiú megtörten és leengedi a fegyvert halántékáról. – Segítségre van szükségem. – a sírásától alighogy megértem szavait. Közelebb lépek hozzá és elveszem kezéből a pisztolyt, majd testvérem kezébe adom azt, aki mindvégig a háttérből figyelte az eseményeket. Jeremyvel egymásba kapaszkodva lecsúszunk a hideg padlóra, majd még jobban hozzám kuporodik én pedig átölelem összetört barátomat.

- Cssss, semmi baj. Minden rendben lesz drágám! – nyugtatom az egyre jobban zokogó szorosan hozzám bújt fiút.

Miután Jeremynek sikerült valamelyest megnyugodnia, elment a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát, addig én pedig felhívtam a bátyámat Elijah-t, hogy megbeszéljem vele a történteket.

- Szia, beszélnünk kell – ejtem ki szavaimat fáradtan.

- Szia mókus! Minden rendben? Elég fáradtnak tűnik a hangod – hangzik aggódóan a vonal másik végén bátyám hangja.

- Igen... vagyis nem, de nyugodj meg, nem történt velem semmi. Jeremyről van szó.

- Jeremy? Mi történt?

- Tudod, nemrégiben volt egy buszbaleset, ahol ő is ott volt.

- Igen, igen, tudom.

- Jeremyt nagyon megviselte, hogy négy ember meghalt és ő nem tudott segíteni rajtuk. Caroline írt nekem egy üzenetet, hogy Jeremy a konyhában épp meg akarja ölni magát, így azonnal iderohantunk Nancyvel és megtaláltuk, ahogy épp egy fegyvert tartott a halántékához.

- Te jóságos ég. És sikerült megállítani?

- Igen, de segítségre van szüksége. Te a kórházban dolgozol, gondoltam ismersz egy jó szakértőt esetleg pszichológust, akivel beszélhetne, hátha könnyebb lenne neki.

- Igen, persze. Azonnal beszélek is Jackkel. Ti addig szedjétek össze magatokat és gyertek ide. Ha lehet, ne hagyd magára a fiút egy percre sem.

- Rendben van, nem hagyom magára. Köszönöm Elijah!

- Ugyan mókus, semmiség!

- Akkor hamarosan a kórházban.

- Így van. A portánál foglak benneteket várni.