Anyai szeretet

Első törés

Emlékszem amikor minden rendben volt köztünk. Amikor csak mentünk az utcán kézen fogva, felemeltél és a legőszintébb mosollyal mosolyogtál rám. Amikor még azt mondtad hogy mennyire aranyos vagyok és a világon a legjobban szeretsz és bárkit/bármit eldobnál értem.

Teltek múltak az évek amikor apukámmal a dolgok nem nagyon alakultak szépen. Azt hiszem neked a gyerekkorodban minden rendben volt, semmilyen férfi ezelőtt nem tört össze, hiszem aznap amikor apukám össze tört téged nem tudtad hogy hogyan kezeld. De olyannyira hogy képes voltál a saját gyerekedet el tolni magadtól.

Emlékszem amikor békésen vidáman játszottam a szobámban és meghallottam a heves sírást a nappaliból. Kikukucskáltam és nem értettem mi a baj. Féltem. Féltettelek. Viszont egy dolog volt. Tudtam hogy itt vagyunk egymásnak nem? Akkor nem lehet baj. 6 évesen az ember még nem tudja hogy mik azok hogy "érzések" "megcsalás" "tanácsadás". Így a 6 éves énem egy dolgot tudod adni. Az össze tört szíved helyére a saját szívét ami olyan hevesen dobog érted, hogy a legnagyobb bizalommal adtam neked. Gondoltam hogy ezt egy plüss macival fejezem ki neked.

Ki mentem a nappaliba és arcomon mosollyal szívemen aggodalommal, és macival a kezemben siettem hozzád. Oda értem de te csak a képernyőn látható szomorú videolippel és zenével foglalkoztál. Én csak nyújtottam feléd a macimat és simogattalak a pici kezemmel. Pár másodperc múlva egy meglepő dolgot csináltál. Össze tört hideg szíveddel a macimat el dobtad a kezemből, így vele szívem a földhöz csapódott. Így az darabjaira hullott.

Én csak néztem előre és csak magamban kérdések fogalmazódtak meg. Ezt mégis miért csináltad? Valami rosszat tettem? Csak segíteni akartam. Oda akartam adni a szívemet. Tudom nem sok de én csak szeretlek. És igen. A 6 éves én annyira szeretett hogy képes volt oda adni még szívét lelkét neked csak hogy ne lásson téged sírni. Te pedig földhöz vágtad azt és ahogy távolodtam el tőled es mentem a szobámba szomorkodni úgy éreztem szívem darabjaira lépek amik tovább törnek. Vártalak. Vártalak hogy utánam gyere és megvigasztalj mint régen. De nem így történt.

Akkor valami össze tört bennem amit azóta is csak törsz jobban össze anélkül hogy bármit is sejtenél belőle...nem sejted hogy a fiad minden egyes alkalommal próbálja újra éleszteni a szívét amiket össze törtek utánad. Nem sejted hogy minden nap össze töröd újra és újra. Nem sejted mennyire fájt amikor azt mondtad kényszerből szeretsz. És nem is sejted mennyire zokogok éjszaka a szobámban amióta ezt elmondtad nekem...