Hibánk neve szerelem

TIZENEGYEDIK

Patrickkel nagyon óvatosak vagyunk, bár ennek következményeképp elég kevés időnk van egymásra, így ebből a szempontból kikészülünk egymás hiánya miatt. Melanie nem engedi hogy Patrickkel egyszerre hagyjuk el a házat, szóval ez úgy zajlik, hogy ha Patrick elmegy otthonról én ki sem tehetem a lábam az ajtón, ha pedig én megyek valahová ő van a házba tartva. Kész vicc, igaz? Így a srácokkal sem nagyon tudtam találkozni, kivéve Fionával akivel néha-néha össze futok és mesélek neki a dolgokról. Szerinte is nagy baromság ez, hogy konkrétan ketté szakítanak minket, de sajnos ebben nem szólhatunk bele, és szerinte próbáljuk meg elviselni különben csak leleplezzük magunkat. Ebben igaza van.

Jelenleg rajzolok, egy sorozatból való kedvenc részletemet, mely egy táncoló pár. A lány kék ruhában, barna göndörített hajjal és egy ikonikus nyaklánccal, amíg a férfi fekete hajú és kék szemű - pont mint Patrick - öltönyt visel, és egy kék pecsétgyűrűt. Ez a sorozat egyszerűen tökéletes. Kopogtak ajtómon, majd mire megfordultam Melanie már a szobámban állt. Egyre unszimpatikusabb ez a nőszemély.

– Nem láttad Patricket? – fonta egymásba mellkasa előtt karjait. Szemeiben láttam a sunyiságot, miközben egy gúnyos mosoly ült ki szája szélére.

– Hol láttam volna? – válaszoltam flegmán, mire eltátotta száját. – Miért itt keresed egyáltalán?

– Tudd kivel beszélsz kisasszony – csattant fel. – Az anyád vagyok, nem beszélhetsz így velem! Ez kész, nagyon szemtelen és hálátlan gyerek vagy.

– Nem vagy az anyám – ráztam a fejemet undorral. – Sosem leszel az anyám. Ilyen anyát senkinek sem kívánok..

– Vegyél vissza a lendületből – mondta dühösen, majd az ágyam alá pillantott. – Az milyen póló ott?

– Mit tudom én, gondolom leesett és nem vettem fel onnan – vontam vállat, majd hátat fordítottam, aztán eszembe jutott hogy Patrick nagyon kereste a fekete pólóját melynek hátán két fehér angyal szárny volt, utoljára pedig aznap látta mikor hazahozott Fionától. Miután az én szobámban aludt. – Vagy a pizsamám. Igen, valószínűleg az!

– Kimossam? Szerintem kimosom – indult az ágy felé, majd lehajolt és felvette a ruhaneműt. Óriási szerencsém volt, ugyanis tényleg a pizsama felsőm volt a földön, és nem Patrick pólója. – Szerencséd!

– Oké – válaszoltam egyhangúan, mire Melanie felnevetett dühében és távozott a szobából. A szívem most kihagyott egy pár ütemet. – Francba – mondtam halkan miután kiment.

Egyébként pontosan tudom, hogy Patrick hol van, mit csinál, kikkel és hogy mikor jön haza. De nem fogom Melanie orrára kötni. Mindent elmond, tényleg mindent. Bízom benne és ő is bízik bennem. Egy kapcsolatban - már ha ezt nevezhetem annak - a bizalom a legfontosabb.

A nagy rajzolások közepette megszomjaztam, így lementem a konyhába inni egy jó nagy pohár vizet. Konyha pulton hagytam telefonom, majd a csap elé léptem és megeresztettem a szekrénybe talált legnagyobb poharat frissítő folyadékkal, ezután pedig megjelent Melanie és Peter. Hogy ezek mindig akkor jönnek mikor nem kéne..

– Alexa, megnézed kérlek a postaládát? Ha minden igaz már járt a postás – kérdezte Peter, mire bólintottam és elindultam az ajtó felé.

Kimentem majd elindultam a kapu felé, aztán idő közben megérkezett Patrick aki mosolyogva köszöntött. Elővette zsebéből telefonját, majd rá mutatott hogy ír valami, ekkor bólintottam és farzsebemhez nyúltam ami üres volt. Basszus, a pulton hagytam! Ne ne ne ne.... Patrick felé siettem, de már késő volt elküldte az üzenetet. Azonnal sarkon fordultam, majd rohanni kezdtem egészen az ajtóig ahol ismét normálisan próbáltam viselkedni, egészen amíg be nem léptem az ajtón és meg nem láttam Melanie kezében a mobilomat. Na ilyet azért már ne csináljunk!!!