Camilla Moore
-Szóval ők itt Danny, Alex és Lily, Max, Charles, George és Carmen- mutatott be mindenkit Carlos.
-Mielőtt veszekedés lenne, mint legutóbb- szólalt fel Daniel- Tisztázzuk le a szobákat!- erre mindenki hevesen bólogatni kezdett. -Tehát a legnagyobb szoba az most is a házigazda úr tulajdona- mutatott Carlos felé a férfi- A többi szobát szépen elosztjuk. Én leszek Landoval. A párok együtt. Max neked meg marad Leclerc- mindenki bele egyezett a dologba és a bőröndjeinkkel a kezünkben indultunk az emeletre.
-Mi itt leszünk- nyitotta ki előttem Sainz az ajtót. Egy tágas, világos szoba fogadott. A bútorok izlésesek voltak és minden nagyon temgerparti hangulatot árasztott. A szoba közepén egy francia ágy helyezkedett el. Csak nekünk volt külön fürdőszobánk, a többiek mind egyen fognak osztazni.
-Remélem nem gond, hogy együtt alszunk. Persze nekem a földön is megfelel- nézett rám barna szemeivel amikben el tudtam volna veszni.
-Ne butáskodj- szóltam rá- Nem fogsz a földön feküdni!
-Igenis kapitány- nevetett fel végre- Amúgy van kedved lejönni a medencéhez?- kérdezte miközben a táskájában keresgélt.
-Persze- nyúltam én is a holmim után. Carlos hamar megtalálta amit keresett és már ki is ment a szobából. Előkaptam az egyik bikinimet és elindultam a fürdőbe. Bezártam magam után az ajtót és gyorsan öltözni kezdtem. Felvettem a fehér ruhadarabokat és félve a tükörbe pillantottam. Nagyon rettegtem, hogy valami is látszódni fog a hasamon. Szerencsémre még mindig lapos volt a hasam és nem lehetett észrevenni semmit. Gyorsan összefogtam a hajam és megigazítottam a bikini felsőm. Ezután indultam is le a kertbe a többiekhez.
Lily és Carmen egy egy napágyon feküdt és úgy döntöttem én is csatlakozok hozzájuk. Természetesen egyből nagyon kedvesek voltak és jól elbeszélgettünk amíg a fiúk ökörködtek a medencében. Észre se vettük hogy mikor fejezték be a viháncolást, mire felnéztünk George, Alex és Carlos tartott felénk. A többi fiú a medence szélén üldögélt és minket figyelt.
-Szóval hölgyek- kezdte Alex diplomatikusan a dolgot.
-Ne legyetek mérgesek- vágott George a szavába mire mindhárman értetlenül néztünk. Ekkor Carlos gyorsan felkapott a helyemről, úgy ahogy a másik kettő lányt a párja. Egyik keze a hátamnál volt, amíg másikkal a térdem alatt fogott. Szinte rásimultam a meztelen felsőtestére, de nem is volt időm zavarba jönni.
-Ne! Kérlek- próbáltam ellenkezni gonosz tervük ellen, de ezzel nem mentem semmire. Sainz a medence felé kezdett vinni. Gyorsan belekapaszkodtam a nyakába mire velem együtt a vízbe ugrott. A hideg víz hirtelen ért a bőrömhöz. Abban a pillanatban próbáltam a felszínre emelkedni, de nem nagyon ment. Éreztem hogy fogy a levegőm és kapálózni sem volt erőm. Csak egy dolog lebegett a szemem előtt. Az én kis pacám. Milyen szép is lenne most terhesen megfulladni. Lehet elfelejtettem említeni de nem tudok úszni, ami így a mély vízben egész érdekes. Persze ez hamar feltűnt a spanyolnak is, mivel a kezeit a derekam köré fogta és úgy emelt ki a vízből. Neki leért a lába így könnyen kiültetett a medence szélére. Ahogy levegő ért végre a tüdőmbe folyamatos köhögésbe kezdtem. A testem remegett a félelemtől. Nagyjából a fél medencét benyeltem hála a kedves gesztusnak. Amíg próbáltam a létező legtöbb oxigént préselni a testembe gyorsan körbefutattam a szemem a társaságon. A lányok ijedten néztek rám amíg a fiúk többsége nem értette a helyzetet. Az az ember akit ebben a pillanatban a legjobban meg akartam fojtani velem szemben állt a medencében és rémülten próbálta velem felvenni a szemkontaktust.
-Kössz az úszóleckét- köhögtem egyenesen neki a szavakat és már fel is pattantam a medence széléről. Nem érdekelt akkor semmi. Az összes porcikám reszketett még mindig és a szívem hevesen vert. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a házba. Átszeltem a nappalit és a lépcsőn kettesével szedtem a fokokat. Még mindig nagyon szúrt a mellkasom és nem is lett volna ez olyan nagyon rémísztő, de akkor is gyereket várok. Az emeletről hallottam, hogy valaki belép a kertbe vezető ajtón és utánnam jön. Sejtettem is ki lehet az. A fürdőszobánkba indultam egy törölközőt keresni, de ott nem találtam. Amint kifordultam onnan szembetaláltam magam Carlossal. Meg akart állítani, de gyorsan elhaladtam mellette.
-Te most hová mész?- szólt utánnam.
-Keresek egy nyamvadt törölközőt- bosszankodtam és elindultam a másik fürdő felé.
-A mosókonyhában van- állt meg a fiú a folyosón.
-Megtalálom egyedül is- morogtam rá és az utóbbi helységbe is benyitottam. A polcról levettem egy tiszta kendőt és magamköré csavartam. Ismét elhaladtam mellette és beléptem a szobánkba. Már készültem volna bezárni az ajtót, de gyorsan elkapta azt és bejött ő is.
-Figyelj nagyon sajnálom- fogta meg a kezem, amit legszívesebben elhúztam volna, mégis a szívem nem hagyta.
-Tudod mennyire megijedtem?- tettem fel neki a kérdést könnyes szemmel.- Én nem tudok úszni- már nem csak a testem remegett hanem a hangom is. Ennyi volt. Elfogytam. Minden erőm elszállt.
-Én tényleg sajnálom. Esküszöm ha tudtam volna nem dobtalak volna be- látszott rajta, hogy tényleg bántja a dolog.
-Én annyira féltem- kezdtem zokogásba, mire magához húzott. A fejem a mellkasának döntöttem amíg ő szorosan ölelt. El akartam neki mondani mindent. Hogy terhes vagyok és hogy mennyire szeretem, de nem lehet. Így is tönkre tettem a nyaralását, nem kell hogy még a szívét is darabokra törjem. Nem most.
-Annyira idióta vagyok- suttogta, majd egy puszit nyomott a vizes hajamra- Nem akartalak bántani. Nálad jobb dolog még nem történt velem és ezt is ilyenkor kell elszúrnom- folytatta.
-Nem szúrtad el- toltam el egy kicsit magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Dehogyis nem- ellenkezett.
-Ez csak egy baleset volt. Nem tudhattad!
-De minimum megkérdezhettem volna- állt ki a saját elképzelése mellett.
-Nem a te hibád! Most gondolj bele milyen hülyén hangzana a cikkekben ,,Carlos Sainz vízbefojtott egy lányt a nyaralásán"- magyaráztam mire elnevette magát. Még mindig nagyon közel álltunk egymáshoz. Éreztem minden levegővételét a bőrömön. Tekintete összefonódott az enyémmel. Egyik tenyerét az arcom vonalára simította, amíg másikkal a derekam fogta. Lassan közelebb hajolt, amitől a szívem még hevesebben kezdett zakatolni. Ajkait finoman az enyéimhez érintette. Ettől az egész testemet átjárta egyfajta bizsergés. A pillangók a hasamban életre keltek. Carlos érzékien csókolt, mintha soha többé nem lenne erre alkalma. Amikor elváltunk egymástól karjaimmal körbeöleltem a nyakát, amíg ő a derekamnál helyezte el tenyereit.
-Akkor nem haragszol?- kérdezte kicsit félve.
-Hát ha ezt kapom kárpótlásul akkor lehet, hogy még egy picit igen- mondtam, mire vigyorogva újra magához húzott. Az újabb tökéletes pillanatot egy kopogás zavarta meg.
-Vacsi- ordította be Max, majd hallottuk, hogy tovább halad a folyosón.
-Megyek felöltözök- húzódtam el a fiútól aki hevesen bólogatni kezdett. A bőröndömből kivettem egy bőpólót és egy kényelmes rövidnadrágot. A fürdőben gyorsan felöltöztem és mikor kiléptem már nem találtam senkit a szobában. Gyorsan lementem a konyhába és beálltam Lilyéknek segíteni a tálalásban. Valahonnan rendeltek kaját, úgyhogy csak tányérokat kellett elővennem. Amikor minden kész volt leültünk a nagy asztalhoz. Egyik oldalamon Carlos ült, aki Landoval beszélgetett, amíg a másikon Charles foglalt helyet.
-Minden rendben van?- kérdezte a monacói kicsit aggódva.
-Persze- mosolyogtam rá és szedni kezdtem a sültkrumpliból.
-Tudod nagyon sajnáljuk mindannyian ezt a szörnyű tréfát. Nem számítottunk arra, hogy nem tudsz úszni- kért bocsánatot az egész társaság nevében.
-Tényleg semmi gond- szavaim hallatán látszott hogy megnyugodott.
-Na de amúgy hogy ismerkedtetek meg Smooth Operator úrral?- kérdezte Danny. Persze én készségesen elkezdtem neki mesélni a történetünk. Az este nagyon jól telt. Sokáig beszélgettünk. Valaki zseni előhozott egy üveg piát, azóta se derült ki hogy ki volt, és onnantól kezdve nőtt a hangulat és a hangerő. A fiúk táncoltak és néha minket is felkértek, mert nem akartak Ricciardoval lassúzni. Persze egyetlen józanként nagyon vicces volt az egészet végignézni. Ezután nagynehezen felkerült mindenki a szobájába. Szerencsére Sainz is a kisfogyasztók közé tartozott és nem az addig iszok amíg látok csapatba. Legalább vele nem volt gond. Ezután gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyunkba. Carlito is hamar követte a példámat. Közelebb húzott magához és karjaival körbeölelt. Így nyomott el minket az álom is.
YOU ARE READING
Amikor Csak Mi Vagyunk 《C.S》
Fanfiction-Csak jelzem mindenki téged bámul- néztem körbe a termen, amikor már minden szem ránk szegeződött. -Nem engem, hanem téged. Csinos vagy és ezt mások is észreveszik- mondta teljesen nyugodtan, mintha csak azt mondaná nyár van.
