souls don't meet by accident | hyunlix

lie to me - 5 seconds of summer

┈ ✧.*⋆⁺ ┈

𝙵𝚕𝚊𝚜𝚑𝚒𝚗𝚐 𝚋𝚊𝚌𝚔 𝚝𝚘 𝙽𝚎𝚠 𝚈𝚘𝚛𝚔 𝙲𝚒𝚝𝚢
𝙲𝚑𝚊𝚗𝚐𝚒𝚗𝚐 𝚏𝚕𝚒𝚐𝚑𝚝𝚜 𝚜𝚘 𝚢𝚘𝚞'𝚍 𝚜𝚝𝚊𝚢 𝚠𝚒𝚝𝚑 𝚖𝚎
𝚁𝚎𝚖𝚎𝚖𝚋𝚎𝚛 𝚝𝚑𝚒𝚗𝚔𝚒𝚗𝚐 𝚝𝚑𝚊𝚝 𝙸 𝚐𝚘𝚝 𝚝𝚑𝚒𝚜 𝚛𝚒𝚐𝚑𝚝
𝙽𝚘𝚠 𝙸 𝚠𝚒𝚜𝚑 𝚠𝚎'𝚍 𝚗𝚎𝚟𝚎𝚛 𝚖𝚎𝚝
'𝙲𝚊𝚞𝚜𝚎 𝚢𝚘𝚞'𝚛𝚎 𝚝𝚘𝚘 𝚑𝚊𝚛𝚍 𝚝𝚘 𝚏𝚘𝚛𝚐𝚎𝚝
𝚆𝚑𝚒𝚕𝚎 𝙸'𝚖 𝚌𝚕𝚎𝚊𝚗𝚒𝚗𝚐 𝚞𝚙 𝚢𝚘𝚞𝚛 𝚖𝚎𝚜𝚜
𝙸 𝚔𝚗𝚘𝚠 𝚑𝚎'𝚜 𝚝𝚊𝚔𝚒𝚗𝚐 𝚘𝚏𝚏 𝚢𝚘𝚞𝚛 𝚍𝚛𝚎𝚜𝚜
𝙰𝚗𝚍 𝙸 𝚔𝚗𝚘𝚠 𝚝𝚑𝚊𝚝 𝚢𝚘𝚞 𝚍𝚘𝚗'𝚝
𝙱𝚞𝚝 𝚒𝚏 𝙸 𝚊𝚜𝚔 𝚢𝚘𝚞 𝚒𝚏 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚘𝚟𝚎 𝚖𝚎
𝙸 𝚑𝚘𝚙𝚎 𝚢𝚘𝚞 𝚕𝚒-𝚕𝚒-𝚕𝚒-𝚕𝚒𝚎
𝙻𝚒𝚎 𝚝𝚘 𝚖𝚎

┈ ✧.*⋆⁺ ┈

– Add át Juwonnak, hogy üdvözlöm, és majd ne felejts el hívni!

Felix elmosolyodott ahogy izgatottan igyekezett a barátjával közös apartmanjuk felé. Cipője talpával sebesen koptatta a szöuli utcákat.

– Mindenképp, majd hívlak!

– Légy jó, Felix!

– Ti is, Channie!

Hevesen dobogó szívvel csúsztatta vissza a telefonját a nadrágja zsebébe.
Egy hete szervezte titokban ezt a napot, és hálás volt a barátainak, amiért segítettek neki megszerezni a repülőjegyet, amivel most idejöhetett.

Ma van az első évfordulójuk a párjával, Juwonnal.
Eleinte úgy volt, hogy ezt a napot külön töltik, mivel a társaság egy hónapos utazást szervezett Ausztráliába, hogy ott tölthessék a karácsonyt. Felix először nem akart velük menni, de úgy tűnt, Juwont nem zavarta volna, ha külön kellett volna tölteniük az évfordulójuk napját, és ezért Felix hálás volt neki. Hálás volt, amiért a párja nem akadt ki és nem akarta lebeszélni őt az útról. Hiszen Felixnek fontos volt Ausztrália.
De most alig várta, hogy mégis a párjával tudja tölteni ezt a napot, aztán pedig a karácsonyt is. Hiszen nem vett újabb repülőjegyet visszafelé Ausztráliába.

Egy újabb értesítés után a szőke hajú mosolyogva vette elő a mobilját, és még jobban elvigyorodott, amikor meglátta a Jisung által küldött képet.
A tengerparton voltak, Minho napszemüveggel a szemén nevetett a kamerába, a teste nyakig be volt temetve homokkal, míg a háttérben Changbin és Chan fröcskölték egymást a derékig érő vízben.

Felixnek már most hiányoztak a hullámok és a meleg Napsütés, de egy másik része örült annak, hogy itt legalább látni fog havat karácsonykor.

A szeplős két hete ment ki Ausztráliába a többiekkel együtt, és a tervek szerint csak az újévre jöttek volna vissza. Addig pedig még hátra volt három hét.
Ezalatt az idő alatt persze naponta beszélt Juwonnal telefonon, és hiába sajnálta, amiért a fiú nem tartott vele, megértette, hogy kényelmesebb volt neki így. Hiszen úgysem ismeri annyira Felix barátait.
Nem nagyon szeretett eljárni Felixszel a találkozókra és összejövetelekre, így csak néhányszor volt szerencséje beszélni velük. De Felixet ez nem zavarta, nem akart ráerőltetni semmit.

Izgatott mosollyal az arcán vette elő a zsebéből a lakáskulcsot, és olyan érzés kerítette hatalmába miközben belépett az ajtón, mintha tilosban járna.
Szemeivel a barátját kereste, de a nappali üres volt, vele együtt a konyha is. Már épp elkönyvelte volna magában, hogy egyedül van a lakásban, amikor hirtelen megállt benne az ütő, és szinte levegőt is elfelejtett venni.
Felix idióta módon próbálta meggyőzni magát arról, hogy rosszul hall, vagy Juwon biztos csak pornót néz, hiszen ez nem történhet meg, vele nem történhet meg. De legbelül mélyen tudta mi történik.
Fájdalmasan dobogó szívvel, remegő kezekkel nyúlt a hálószobaajtó kilincséhez, és néhány pillanat múlva azt kívánta, bárcsak csak szó nélkül kirohant volna a házból.
A kép, ami szemei elé tárult, teljesen összetörte.
Az, ahogy az ő párja ölelt valaki mást, az, ahogy az ő párja csókolt valaki mást, az, ahogy a két test egymásba fonódott, a hangok, amik belepték a szobát... Felix úgy érezte magát, mintha nem is a saját lakásában lenne jelenleg. Mintha ő lenne a betolakodó.
Földbegyökerezett lábbal, könnyes szemekkel nézte végig, ahogy az ő párja végre észreveszi őt, ahogy a szemei kikerekednek, ahogy a döbbenet kiül az arcára, ahogy félrelöki maga mellől a másik férfit.