Apám az egyik legbefolyásosabb, és leggazdagabb üzletember az amerikai kontinensen. John Bels lányának lenni koránt sem álom, ugyanis az ellenségei számára én és anyám is két lábon járó célpontok vagyunk. Sosem akartam, hogy apám emiatt testőrt foga...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem igazán foglalkoztam azzal amit tegnap apám mondott nekem, de, hogy őszinte legyek nem is igazán értettem, hogy pontosan mit is jelent az, hogy 0-24 felügyelet. De az első gondolatom az volt, hogy biztos úgy fognak majd őrízni, mint valami boltott vagy, mint egy bankot. Éppen a futásból értem haza mikor Monica és a többi szobalány a cuccaimat vitte Alexnderék szárnya felé.
-Monica mégis hova viszitek a cuccaimat?-álltam meg mellettük.
-Az apád kérésére átvisszük Alexander szárnyába.-magyarázta és közben a kezében lévő dolgokat egy pillanatra a földre helyezte.
-Hogy mit kért az apám?-csináltam úgy, mint aki nem értette jól azt amit Monica mondott. pedig nagyon is jól értettem, talán csak nem akartam megérteni elsőre.
-Jól hallota kisasszony, azt amit az előbb már elmondtam.-nem akarta újra elmondani így egy visssza utalást tett az előző mondokájára.
-Azonnal beszélnem kell az apámmal.-mondtam, és az epület fele kezdtem szaladni, jobban mondva az irodája fele.
Mikor oda értem kopogás nélkül rontottam be, amit tudom, hogy nem szeret de hát van amit én sem szeretek még sem érdekel senkit. Például ilyen a cuccaim átköltöztetése egyik helyről a másikra.
-Tudod, hogy nem szeretem ha kopogás nélkül rontanak az irodámba.-nézett fel rám szúrós szemekkel.
-Tudom, de mégis miért kell átköltöznöm Alexanderhez?-kérdeztem kíváncsian.
-Mert én így láttam ez jónak.-adta a kérdésemre a frappáns válaszát.
-Még mindig nem értem.-mondtam.
-Azért mert nem szökhetzs csak úgy meg, főleg úgyhogy nem maradhatsz büntetés nélkül.-állt fel a székéből.
-De hisz ez csak egyszer fordult elő.-magyaráztam.
-Ez igaz, és pont ezért nem engedhetem meg, hogy másodjára is megtörténjen.-mondta, és kicsit úgy éreztem magamat, mint valami gyerek aki szobafogságot kap mert később ért haza, mint ahogy megbeszélték azt.
-Pompás, akkor most egy érzelmetlen terminátorral fogok lakni?-kérdeztem idegesen.
-Pontosan.-adta apám helyett a választ Alexander. Már csak ő hiányzott ide.
-Fantasztikus, akkor most megyek és átöltözöm az új helyemen.-úgy mondtam, mint valami átköltöztetett kutya.
-Ez nem egy rossz döntés.-mondta Alexander majd apám fele fordult és beszélgetni kezdtek.
Nem megállj Alexander és apa, azt hiszitek, hogy nem tudok megszökni még úgy is, hogy esetleg Alexander mellettem fekszik? Na majd én megmutatom, hogy mindenre is képes vagyok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tudom, hogy Rosalyn mérges mert átkerült hozzánk. De ha nem szökik meg akkor nem lett volna erre az intézkedésre szükségünk. Miután John-nal megbeszéltem a lány őrzését már vissza fele tartottam mikor megláttam, hogy a lány egy szál türülközőben sétálgat az udvaron.
-Csak nem meleged van? Tudod arra találták ki a fürdőruhát.-nevettem.
-Fürödtem te igen okos.-mondta mérgesen.
-Ohh, akkor már nem leszel olyan szagos ugye? -kérdeztem továbbra is nevetve.
-Elmész a tudod hova.-csapta be mérgesen a bejárati ajtót.
-Hé, nem akarok másikat venni ha nem muszáj.-mondtam és a kezeimet a levegőbe emeltem.
-Nem érdekel.-nézett ki az ablakon, és emellé még a középső ujját is társította.
-Hát persze, hogy téged nem érdekel.-mondtam magamnak.
A nap további részében Rosalyn a szobájában volt, ki sem mozdult nagyon de ha ki is jött akkor is valami hülye arcot vágott ha meglátott engem. Tudni kell, hogy a szobája pontosan az enyém mellett van.
-Minden rendben van odakint?-mentem ki sötétben a fiúkhoz.
-Minden, és a lánnyal?-kérdezték.
-Mikor utoljára bent voltam nála akkor aludt.-magyaráztam nekik a lépcsőn ülve.
-Ne hogy szem elől veszítsd.-nevettek rajtam a múltkori miatt.
-Nem, semmi képpen.-és valami felébredt bennem, hogy ideje újra megnézni őt.
-Megyek megnézem.-mondtam nekik.
-Csak nem megijedtél?-kérdezték nevetve.
-Én? Soha.-adtam az egyértelmű és tömör választ a kérdésükre.
Éppen Rosalyn szobájának ablaka előtt sétáltam el mikor a lány egyenesen a kezembe esett.
-Auu.-kiáltott fel, hisz azt hitte, hogy a földre fog érkezni.
-Azt hiszem holnap újra kell beszélned az apáddal.-tartottam még továbbra is a csípőjénél fogva.
-Mást nem is tudsz csak árulkodni?-kérdezte mikor egyenesen a földre dobtam.
-Ez a dolgom, és te újra megpróbáltál elszökni. Mégis most merre mentél volna?-kérdeztem és közben a lány testén lévő szűk ruhát néztem, mondanom sem kell, hogy a nadrágom is elég szűk hely lett hirtelen.
-Semmi közöd hozzá.-mondta mérgesen és trappolva elindult az ajtó fele.
-Miért nem az ablakon mászol vissza? Hát ha az jobban megy, mint a kimászás.-nevettem a lányon aki egyszerűen csak újra a középső ujjával ajándékozott meg.
Most tényleg azt hitte, hogy megszökhet előlem? Mindenesetre ezt még gyakorolnia kell.
