Egy szót se róla

Harmadik fejezet

Amint apám elhagyta a lakást, kivártuk a tisztességes negyedórát, majd leléptünk otthonról. Luna kocsijával mentünk, és a terv az volt, hogy együtt jövünk haza.
Aggasztott, hogy nem voltam teljesen őszinte Lunával. Nem csak egy Vans cípőt és egy bordó pulóvert láttam.
Luna a visszapillantó tükrében megigazította a sminkjét, majd elégedetten felém fordult.

– Tyler tuti, hogy nem bír majd ellenállni nekem.

– Ellenállni – emeltem ki a kulcsfontosságú szót. – Mintha Tyler valakinek is ellen akarna állni.

– Ezzel meg mire célzol?

– Hogy Tyler mércéjét nem nehéz megütni és igazából bárkivel lefeküdne.

– Hát anyukám, én nem vagyok bárki. Luna Ortiz vagyok és Tyler a tenyeremből fog enni.

– Miért? Háziállatnak akarod hazavinni?

Luna harsányan felnevetett, amire a mellettünk elhaladó diáksereg is felkapta a fejét.

– Ava Jenkins, ma lerészegedünk és olyan dolgokat fogunk tenni, amit nosztalgiázva, nevetve mesélünk majd az unokáinknak, rendben?

– Biztos érdekelni fogja őket, hogy megittam egy pohár puncsot.

– Hát az nem. Mit szólsz a Tequilához?

– Gondolom szigorúan valaki hasáról lenyalva?

– Kezded kapizsgálni csajszi.

Luna hirtelen elkapta a tekintetét, majd közelebb hajolt.

– Ezt nem hiszem el! Ez meg mit keres itt?

Tekintetem követte Lunáét, majd amikor megfordultam egyenesen farkasszemet néztem Sammel. Gyorsan visszafordultam, Luna pedig terelő témát dobott be.

– Igen, a fekete volt a tökéletes választás – mondta a ruhámat végigmérve.

Egyetértően bólintottam, majd amikor Sam már elhaladt mellettünk, újra rendesen lélegeztem. Sam a suli legnépszerűbb srácaként mindig kiváltotta az emberekből, hogy zavarba jöjjenek a közelében, de mióta a húgát megölték ez másmilyen értelemben történt.
Rossz volt látni a fájdalmat a szemében, amit próbált elrejteni, sikertelenül.

– Azt beszélik, vagyis ez a harmadik pletyka, ami szárnyra kelt, hogy Sam végzett a húgával.

– Tessék? – fakadtam ki értetlenül, nulla logikát találva ebben. – Tuti, hogy nem ő volt!

– Miért? Én is Huntert vagy őt mondanám.

– Imádta a húgát, kizártnak tartom, hogy ő tette.

– Hát pedig ezt is pletykálják.

– Igen, az ostoba emberek, akiknek nincsen életük.

– Lehet, bár szerintem a pletykáknak mindig van alapjuk... – Luna tekintete csillogni kezdett, én pedig sóhajtva megfordultam.

– Csak nem kicseszett tökéletes Tyler érkezett meg?

Hát persze, hogy ő.... Az önelégült, magát Zeusznak képzelő, persze a valóságban ettől mérföldekkel távolabb álló srác sétált el mellettnük Lunára kacsintva.
Öklendezés hangot imitáltam, ami persze Lunát egy árva percig sem érdekelte. Tyler olyan szinten mászott bele az agyába, hogy félőnek tartom, sámáni beavatkozás kell, hogy kiűzzék onnan.

– Készen állsz? – megragadta a kezem és magával húzott.

Ahogy beléptünk a házba, az egyik végzős Luna kezébe nyomott egy poharat, majd mindenféle kommentár nélkül tovább is állt. Luna már készült felhajtani, amikor meglöktem a kezét.