A maffiavezér fia és a farkas lány

7. rész: A baleset és az igazság

Mindenki szállt be a mercédesekbe én voltam az utolsó és az egyik csávó meglőtte a vállamat majd gyorsan klaus behúzott a kocsiba hogy ne lőjenek meg mégegyszer. Majd elindultunk klaus meg nicholas bekötötték a kezemet a maffia adott gyógyszert amitől elaludtam majd egy pincében keltem fel ami kórháznak volt kialakítva. Alig bírtam kinyitni a szemem de nagy nehezen sikerült. Vagy 6an áltak körülöttem.
-hogy érzi magát kedves Noémi?-kérdezett az egyik orvos.
De nem tudtam válaszolni mert nagyon komás voltam.
Egyszer csak megjelent klaus, nicholas, a maffia, levi, kitti és még az orvosok.
Megszólalt a maffia:

-hogy érzed magad tündérem?-kérdezett majd elmosolyodott.

-jól vagyok!-mondtam fenhangon.

-jólvan drágám -adott egy puszit a homlokomra amiből hiába próbáltam kihúzni magam nem sikerült. A füllembe súgott valami amit csakis én hallhattam.

-engedd el a fiam. Ő nem szeret téged.

Rá néztem Levire és aggódást láttam rajta. Majd vissza súgtam.

-én nem kényszerítem arra hogy velem legyen-majd elmosolyodtam.

Eltávolodott és mindenki oda jött klaus meg nicholas maradtak utoljára.
Nicholas volt az első aki megszólalt.
-hogy vagy kedvesem?-kérdezett és láttam a szemében az aggódást és hogy bármit megtenne értem.
-jól vagyok drágám. -hajoltam közel hozzá hogy adjak neki egy puszit. Meglepetten de viszonozta. Majd kiment.
Klaus bent maradt.
-hogy vagy?-kérdezett csalódottan.
-mi a baj?-kérdeztem egyből vissza, persze tudtam hogy mi volt a baja.
-semmi csak eldönthetnéd melyikönkkel akarsz járni-majd olyan mélyen bele nézett a szemembe hogy elkapott egy érzés mintha bele szerettem volna de legbelül tudtam ki kell...
-és ha mindkettőtöket akarom? Akkor mivan?-kérdeztem egy kis mosollyal
-kihívásnak tekintsem?-kérdezett és mosolygott. Én csak bólintottam majd leült mellém és elkezdte simogatni a hasam és adott egy puszit a számra.
Majd elaludtam. Reggel arra keltem hogy Klaus csókolgatja a nyakam kinyitottam a szemem majd megcsókoltam

-jó reggelt kedvesem!-mondtam rekedtes hangon

-jó reggelt drágám-válaszolt vörös szemekkel.

-mi a baj?-néztem rá aggódva

-nincs semmi csak egy szemhunyást sem tudtam aludni mert nem tudtam hogy jol vagy-e!-jelentette ki majd hozzá bújtam és kaptam tőle egy homlok puszit.
Lejött a maffia.
-jobban vagy? Oke-megse varta mig mit mondok majd kitepte az infuziot és megmarkolta a csuklom és lerángatott az ágyról klausnak alkalma se volt megvédeni olyan gyors volt.
-hova visz? Nem követtem el semmi rosszat!-mondtam védekezve
-most megkapja a fiam. Gyere velem te ribanc.-felvitt egy szobába ahol Levi ült egy székbe kitti meg az ölébe. Majd oda fordultak hozzánk.

-ŐT SZERETED? NESZE NÉZD AHOGY SZENVED. -majd megvágta a csuklóm

-sz...ez nagyon fáj engedjenek el-rángattam a kezemet de semmi esélyem nem volt.

-CSÓKOLD MEG SZENVEDÉLYESEN A KITTIT-morgott rá az apja.

-oké csak ne bántsd. -majd levi megcsókolta kittit
Engem el lökött és magukra zárta az ajtót.
Jött nicholas és felsegített majd bekötötte a sebet. Bevitt egy szobába majd lefektetett azt ágyra és leült klaus mellé.

-fiúk nem akarok játszani veletek...-mondtam majd nicholas bele vágott a szavamba

-tudom hogy klaust szereted.-sütötte le a fejét szomorúan. Láttam rajta a fájdalmat amit okoztam nem akartam hogy ezt érezze de baszki igaza volt.

-ez igaz kedves...?-kérdezte klaus.
Én csak bólintottam hogy igen. Nicholas össze pakolt és elment felmondott. Klaus pedig befeküdt mellém és boldogan nézett rám. Mintha velem tényleg boldog lenne