Kezdetek kezdete

2💚

Amint haza értem ledoptam magam a nagy francia ágyra. Kicsit pihentem volna, de a telefonom csöngése felriasztott. Noami neve látszott a képernyőn. Semmi kedvem nem volt felvenni. Aludni akartam. Semmi mást, csak bele bújni a pihe-puha pizsomámba, befeküdni az ágyba és aludni. De valamiért ez az érzés elmúlt, mikor felvettem. Egész végig arról beszélt, hogy mennyire izgatott, hogy mennyire várja már. Tudtam, hogy valami van a háttérben, amiért hívott. Lényegre térően megkerdezem mit akar.

-Hát a riport után lesz egy buli, ahova elmehetnénk. - mondta. Tudtam, hogy ha nem megyek akkor ő sem megy és haragudni fog rám.

-Persze megyek veled! - mondtam nyugodt hangon.

-Rendben! Akkor parkolj, mert hosszú út vár ránk! - mondta.

Basszus. Teljesen elfelektettem, hogy autóval megyünk, Barcelonaba. Amilyen gyorsan csak tudtam össze pakoltam és pattantam az autóba. Noamihoz az út, majdnem 30 perc, úgyhogy azt is bele kell kalkulálni. Beszálltam az exemtől kapott Mini Cooperba és neki vágtam az 5 órás útnak. Valamiért olyan nagy erővel tölt fel, az, hogy az exem kocsijában ülök. Noaminak ez a kedvenc története, úgyhogy veletek is megosztom.

-Bred és én 4 éve vagyunk együtt! - lelkendeztem.

Amint meglett a jogsink vettünk egy saját autót. Nagyon boldogok voltunk. Vagyis én az voltam. Az egyik barátnőmmel voltunk bent kávézni a városban, mikor Bredet egy másik lánnyal láttam. Nem akartam a kávézó kellős közepén lármázni, de mikor a csajt több, mint 1 percig csókolgatta elpattant a cérna. Oda sétáltam hozzájuk és a kancsóban lévő vizet Bredre öntöttem. A srác úgy meglepődött, hogy a nyakába öntötte a vizet de azon még jobban, hogy én voltam. Felháborodottan kirohantam a kávézóból. A srác utánam rohant. Nagyon sajnálta a dolgot. Bármit megtett volna, hogy kielégítése a dolgot.

-Ha igazán szerettél és igazán sajnálod a dolgot add ide a kocsit. - álltam meg - Ha nem szeretsz, akkor baszodj meg Bred és megyek a rendőrségre, a piszkos dolgaiddal. - fenygetőztem.

-De Suze! Nagyon sok pénzt bele áldoztam, ahogy te is. - nyöszörgött.

-Akkor baszodj meg a börtönbe! - mentem el.

-Jó itt van! - dobta oda a kulcsot.

Szó szerint így terveztem. Szó nélkül leléptem. Mindent és mindenkit hátra hagyva mentem a lakásomba, össze pakoltam és vissza adtam a kulcsokat. Kibasztam Breddel, mert a ruháit ott hagytam és mondtam a lakás tulajdonosával, hogy minél előbb lehetőleg még aznap pakolják ki a lakást.
Amint Noami lakásához értem Rohantam fel, mert baromi nagy késésben voltunk. A csaj szó szerint ott evett az asztalon, ahelyett, hogy sietett volna. Nagyon mérges lettem hisz én itt rohanok, ő pedig eszik és közbe a telefonját lapozgatja. Felháborító. Mikor meglátott először meg akart kínálni, de látta, hogy nem nagyon vagyok éhes, így össze szedte magát és rohantunk le a kocsihoz. Nem szoktunk sminkelni, mert ilyenkor mindig kisminkelnek, de ekkora késéssel nem hiszem, hogy nagyon kisminkelnek.

-Menj a reptér felé, azzal megyünk! - mondta a lány.

-Mi van? - néztem rá.

-Repülővel megyünk. Megbeszéltem. Megvan a jegy. Csak egy aprónyi gond van. - húzta el a száját.

-Mi? - kérdezem idegesen.

-30 perc múlva megy a gép. - néztett rám a szeme sarkából.

Nem szóltam. Semmit. Befordultam az egyik utcába. Tudtam, hogy a reptérre van egy sokkal rövidebb út. Csak egy gond van vele. Autópálya. Életembe talán 3-szor vezettem autópályán. A gyomrom össze szorult és elkezdtem felni és aggódni. Tudtam, hogy nem lehet nagy baj. Elindultam a kocsival újból. Nagy levegőt vettem és ki fújtam, mikor az útra vezettem az autót.
Sosem tudtam, hogy ilyen mesteri vagyok. Olyan hibátlanul mentem végig az úton, hogy a megfelelően kihajtónál nem mentem le. Így a maradék 15 percet azzal töltöttem, hogy vissza menjek a reptérre. Sikerült! Még időben sikerült felülni a gépre és elindul. Szerintem ezt a történetet életünk végéig emlegetni fogjuk.
Spritelve rohantunk egy taxit fogni, hogy még időben be érjünk. A taxiban lehegve nevettünk. Kinunkban nem tudtunk volna mást csinálni. Az út 10 percunkbe fájt. Egész végig irkált valakivel. Nem akartam tolakodó lenni és megkérdezni, hogy Ki ilyen fontos? De mikor letette a telefont és felvillant, láttam, hogy egy srác neve szerepel rajta. Pedri. Olvasom el magamban a nevet. Most vagy össze jöttek, vagy egyeztetnek az interjúval kapcsolatban. Éreztem, hogy a tekinte engem basztáz. Féltem rá fel nézni. Nem is tőle féltem, hanem attól az önelégült arckifejezésétől. Utálom azt az arckifejezését, amikor büszke magára, és lenéz miatta másokat. Az ablakon kívülre vetettem a pillantásom, ahol szinte minden kisboltban foci szurkolók ültek és ittak. Ahogy haladtu a stadion felé egyre több embert láttunk. Elkezdtem izgulni. Sosem izgulok, de felment benne az adrenalin, a sok embert látva.
Amint bementünk a hátsó bejáraton, a sminkes ragadott karom. Leültett a székbe és hozzá kezdet a sminkemez.

-Nem is kell sok smink! - mondta.

Büszkeség öntötte el a lelkem. Az utóbbi időben próbálok oda figyelni az etrendemre, magamra és az arcápolásomra is. Ami azt illeti meg is vagyok magammal elégedve. Ahogy kész lett az a kis sminkem, már vettem is át a ruhát. Egyszerűen tökéletes. Nekem nagyon tetszett. Beléptem a stidios részbe, ahol már George ült. Ő a harmadik tag, a kis 4-es csapatban. Még nem kezdődött el a meccs. Ekkor a legjobb beszélgetni. Lassan megérkezett Noami és Alex is. Alex és George szokott beszélni a meccs közben, mert mi nem nagyon tudjuk, hogy mi mi. Ilyenkor azért vagyuk ott, mert jobb a rá látás a pályára és hűtött helység. A nagy melegben nem is árt. Én és Noami persze mindig lemegyünk a pálya szélére. Vip belépőnk van mindenhova. Ezt imádom a munkámba. Amint elekzdődött a meccs, Noami kézen ragadott és kihúzott a helységből.

-Hova megyünk? - nyöszörgök.

-Láttam, hogy láttad a telefonom! - néz rám azzal a kielégült mosolyával - Plusz úgyis oda jó ha gólt rúg, úgyhogy mázlid lesz, mert te látod elsőnek, hogy átölel.

-Ja meg mellettem vagy ötvenezer ember. - forgattam a szemem - Pár nap után pedig az egész világ.

-Jó de légy pozitív, ott van az irtó helyes barátja Gavi. Biztosan be fogsz neki jönni. Holnapra pedig meghívtam őket. - mondja halkan. Épp, hogy hallani.

-Te nem vagy normális barátom! Én elhozom a legminibb és legfeszülősebb ruhám erre te meghívod őket.

Ahogy kimondom az utóbbi szavakat elkap az undor. Miért pont azt hoztad? Szólal meg bennem a belső hang. Az volt a szekrényen. Ki volt mosva a és kivasalva. Imádom azt a ruhát. Leszaladtunk a lépcsőn és a hátsó ajtón oda mentünk a lelátóhoz. Amint leértünk a srác egyből észre vette Noamit. Mondjuk nem volt nehéz.