Random, Verseim

Egy másik világ

Kerget egy érzés
mi felemészthet
egyre mélyebre érhet .
Csak érzem s nem kérdem,
félek de így is élek.
Előre lépek s elő jönnek a képek.
Egyre jobban éget
jobbra - balra nézek,
s egyre beljebb érek.

Szédülök pedig ülök
szemembe könny fátyol gyül.
Csak előre bámulok ,
semmi mást sem tudok
csak bukok vagy futok .
Most még vagyok
de később halok.
A kezem remeg,
az élet pereg
S senki se mereng .

Hideg kemény,nyirkos a föld
s éjjel leszáll a köd.
Mikor hideg,
szét vett az ideg .
Fázol és ázol.

Félsz de haza nem térsz ,
segítséget sem kérsz.
Valaki a kezeden ránt,
fel állsz de csak megbánt.
Így többet nem vársz
és tovább nem állsz.