Váratlan szerelem [Charles Leclerc ff.]

fifth chapter

Grace Binoche

Amint elváltunk egymástól tudatosult bennem pontosan mi is történt. Megcsókolt. A majdnem gázolóm, Charles Leclerc megcsókolt. Teljesen lefagytam attól ahogy rám nézett, felismertem a szemeiben a csillogást és a vágyat ami egyszerre őríjtett és rémisztett meg. Nem kérdés hogy érzek iránta valamit, de most már az sem kérdés, hogy ő is hasonlóan érez. Nem engedhetem közel magamhoz nem lehet, most csaltak meg és vertek át nem tudom, hogy tudok-e most bízni valakiben, hogy ilyen közel engedjem magamhoz. Nem szerethetek bele, nem lehet!

-Végre!-hallottam meg Maya hangját aki Lando mellett ácsorogva minket nézett, a fejem azonnal paradicsomba váltott és elfordítottam az ellenkező irányba ahol remélhetőleg senki sem veszi észre a fejem színét, de sajnálatomra Charles azonnal észre vette és rögtön velem szembe fordult majd bele fonta a tekintetét az enyémbe

-Jó vagy?-kérdezte, és láttam az arcán hogy aggódik hogy valamit rosszul csinált

-Persze, csak kicsit zavarban vagyok.-mondtam, és az arcomat a kezeimbe temettem, nehogy meglássa mennyire is zavarban vagyok

-Sajnálom! Nem akartalak így letámadni, én csak...-kezdett zavartan magyarázkodni, mire én rögtön tudtam, hogy rosszat mondtam

-Ne kérj bocsánatot! Semmi rosszat nem tettél!-mondtam, és közre fogtam arcát

-Csak hirtelen ért.-mondtam, mire ő elhúzódott

-Tehát te nem érzel úgy irántam, ahogy én irántad?-tette fel a kérdést óvatosan előre félve a választól, és közben a földet pásztázta, Basszus, ezt jól elcsesztem!

-Charles ez most bonyolult, én nem tudom mit érzek.-mondtam, és a tekintetét kerestem, de hiába

-Értem Grace.-mondta, és rám sem nézve beült a kocsijába és elhajtott

Ahogy kihajtott a parkolóból rögtön elfogott a hányinger és összeszorult a gyomrom. Maya lépet hozzám és átölelt én pedig csak arra tudtam gondolni mennyire elbasztam.

-Jól vagy G?-lépett mellénk Lando, és aggódva pásztázta az arcomat

-Nem tudom.-mondtam, és egy nagyon erőltetett félmosolyra húztam ajkaimat

-Nem sírhatom el magam valaki miatt akit még csak három napja ismerek.-mondtam, de nem is tudom kit akartam meggyőzni vele

-Nem igaz?-kérdeztem bizonytalanul inkább magamtól

-Akarsz inkább itt maradni a hotelban?-kérdezte Maya

-Nem!-vágtam rá

-Lando miatt jöttem. Az kéne még, hogy itt is magamra zárjam a szoba ajtót és hülye romantikus filmeket nézek egy doboz fagyival.-mondtam, de már megbántam amit mondtam

-Mármint nyilván ez nem szokásom...-kezdtem magyarázkodni, de Lando közbe vágott

-És amikor átmentem hozzátok szerdán?-kérdezte miközben beszálltunk a kocsiba

-Ott még a szörnyű szakításom hatása alatt voltam.-vágtam rá kissé sértetten

-Persze, persze.-vágta rá Lando, Szemét! Csak azért nem hozom fel a szünetüket Mayával mert nem akarom lejáratni előtte, hogy Lando kb. egy hétig nálam lakott és ott hallgattam a "férfias" hisztijét, hogy mennyire hiányzik neki Maya!

-Amúgy itt a telód.-dobta hátra Lando az elveszettnek hitt telefonomat

-Hol találtad meg? Még első este elhagytam mikor Charles majdnem elgázolt.-mondtam furcsán nézve a mobilt