Athena Roux
November 8. szerda
Remegőtérddel lépkedtem a Lincoln kiadó felé. Még mindig nem tartottam jó ötletnek, hogy kiadjam az Arthurról szóló történetemet, de Charlesnak igaza volt. Talán egy hatalmas lehetőséget szalasztanék el, és Arthur biztosan nem olvasná el a könyvemet. Beléptem a hatalmas épületbe, majd a recepciós hölgyhöz közelebb lépkedtem, aki hatalmas göndörfürtjeivel és kedves arcával felém fordult.
- Üdvözlöm, segíthetek valamiben?
- Jó napot! Igen, Mr. Byrne-nal van találkozom –feleltem, mire a nő biccentett, majd a számítógépképernyőjére pillantott.
- Az első emelet, jobb oldalt a második ajtó –felelte, én pedig megköszöntem, majd elindultam a lifthez, ami a bejárattal szemben helyezkedett el. Pár perc alatt felértem az elsőre, majd a nyitott ajtó előtt megálltam, és az ismeretlen férfi azonnal felfigyelt az érkezésemre, ezért intett, hogy lépjek be.
- Miss Roux –köszöntött kedélyesen.
- Jó napot, Mr. Byrne –biccentettem.
- Akkor hát beszéljünk a könyvéről –intett, hogy üljek le a székre, majd ő is helyet foglalt.
November 17. péntek
Marta és Riccardo esküvője. Az elmúlt két hét gyorsan elröppent, mivel a gondolataim elűzése érdekében, neki fogtam az Arthurról szóló könyvem átdolgozásába. Ami egyben azt is jelentette, hogy megállapodtunk Mr. Byrne-el, és kiakarja adni a könyvemet pár hónapon belül. Izgatott és lelkes voltam, annak ellenére is, hogy a történet Arthurról szólt. Az írás mellett pedig tanultam a következő vizsgaidőszakra, és a könyvesboltba is többször bementem dolgozni. Szerettem volna Arthurt kizárni a fejemből, ez is volt a terv, de róla írtam a könyvet, ami miatt pedig eszméletlenül nehéz helyzetben voltam. Viszont nem beszéltem az elmúlt időszakban egyik Leclerc fiúval sem, ami pedig jobb volt így. Az esküvő napja viszont eljött, és én még mindig Charles barátnője voltam, vagyis már csak a mai napon vagyok az, és holnaptól teljesen külön válnak az útjaink. Erre a gondolatra kicsit összeszorult a torkom, de tudtam, hogy erősnek kell maradnom, mert ez így helyes. Kora reggel kaptam egy üzenetet Charlestól, hogy délután kettőre értem jön. Én pedig azon nyomban ráfeszültem a helyzetre, majd megnyugtattam magam, hogy pár óra az egész, amit könnyedén áttudok majd vészelni. De a sors nem akarta, hogy túl könnyű dolgom legyen, mert ahogy visszaírtam Charlesnak, Arthurtól is jött egy üzenetem. A gyomrom összerándult, a szívem pedig a torkomba kúszott.
Arthur Leclerc: Látlak akkor ma?
Athena Roux: Igen.
Arthur Leclerc: Úgy öltözz fel, hogy ne akarjam rögtön lekapni rólad.
Pár pillanatig néztem az üzenetet, és közben egyre jobban vörösödött el az arcom. Most ezt komolyan leírta? Két hét némaság után ezt írni, elég merész volt.
Arthur Leclerc: Bocsi, lehet ez túl sok volt, ne haragudj.
Újabb üzenete körülbelül két perc múlva érkezett, mivel láthatóan nem reagáltam, pedig elolvastam az üzenetet.
Athena Roux: Ahhoz képest, hogy két hétig majdnem nem beszéltünk, lényegre törő voltál.
Arthur Leclerc: Rohadt nehéz két hét volt.
Athena Roux: Nem tiltotta meg senki, hogy ne írj.
Arthur Leclerc: Tudom, de a legutóbbi találkozásunkkor eléggé idiótán viselkedtem, és úgy éreztem jobb, ha adok neked több teret.
Jól esett, amiért belátta, hogy barom módjára viselkedett, az meg pláne, hogy tekintettel volt az érzéseimre.
Athena Roux: Én sem reagáltam a legjobban.
Arthur Leclerc: Mi lenne, ha este találkoznánk? Mármint amikor már mindenki részeg és nem figyelik, hogy hol vagyunk.
Elfojtottam egy kuncogást, majd hátra dőlve a fotelban, visszaírtam.
Athena Roux: Majd meglátjuk, hogy alakul.
Nem vártam meg míg válaszol, inkább lezártam a képernyőt, majd lefordítva, letettem a telefont. És a laptopomra összpontosítottam, ahol a könyvem tizedik fejezete volt megnyitva, és szörnyülködve kezdtem el törölgetni néhány mondatot.
***
Egy csillogó kék hosszú ruhát vettem fel, a hajamat leengedve hagytam, és a sminkemet is elkészítettem, amit a magam módján tudtam megcsinálni, ezért is nem lett valami profi munka. Viszont kivételesen megvoltam elégedve a külsőmmel, és kicsit több önbizalommal léptem ki az ajtón, ahol Charles várt.
- Szia! –köszöntem, mire mosolyogva végigmért.
- Szerintem helytelen dolog, hogy ilyen gyönyörű leszel más esküvőjén –közölte, mire a fejem lángba borult.
- Túl sok ez a ruha?
- Egyáltalán nem! De te leszel a legszebb az biztos.
- Persze –forgattam meg a szemem mosolyogva. Charles-al elindultunk a szürke Ferrari felé, majd ahogy odaértünk az autóhoz, kinyitotta előttem az ajtót, én pedig beszálltam, helyesbítek inkább beestem az ülésre.
- Még mindig utálok ebbe az autóba beszállni –jelentettem ki, ahogy Charles beült mellém.
- A másikkal kellett volna jönnöm, viszont nagyon vicces ahogy ebbe beszoktál ülni –közölte, mire hitetlenkedve meredtem rá.
- De gonosz vagy!
Ko-fi: kamillamihalik
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
