Hazatérés | C. L. ff |

10.

Spanyol Nagy Díj. Végre. Szerda este borzasztó kimerülten értünk a hotelünkhöz ahol rengeteg rajongó állt. Mindannyian aláírást kértek de mi sietve besétáltunk a hotel halljába ahol oda adtuk egy londínernek a bőröndjeinket aki felvitte a 16-os szobába. Szerencsére a monacói verseny hétvége után megbeszéltünk mindent Leclerc-kel tehát újra szent a béke közöttünk. Amint elfoglaltuk a szobánkat lezuhanyoztunk és elmentünk aludni. Kicsit még beszélgettünk de nagyon álmosak voltunk ezért korán bealudtunk.

Csütörtök reggel amikor sminkeltem a monacói fiú odajött mögém és megölelt hátulról. Reakció képpen rámosolyogtam a tükörben. A meleg spanyol időjárás miatt egy lengébb, kék, virág mintás ruhát vettem fel. Mellé egy fehér válltáskát amibe a legfontosabb dolgaim tettem csak bele, mint például a tárcám, irataim, telefonom és a fülhallgatóm. Kiegészítőnek egy fehér gyöngy karkötőt vettem fel és egy fehér hajpántot, hogy hátra fogjam valamennyire a hajamat. Charles viszont nem túlozta el, ő csak egy Ferraris pólót vett fel és egy bő nadrágot hozzá. Neki ma úgyis média nap lesz. Én egy közelben lévő kávézóban fogok beszélgetni Isaval utána pedig baba ruhákat nézegetünk. 

Reggelire én ettem egy avokádós pirítóst és ittam egy friss narancslevet ami isteni volt, de hamar mennem kellett, mert már így is késésben voltam az Isaval való találkozásomról.Idő volt megtalálnom a kávézót, mert egy kisebb mellék utcában volt. Végül egy laza 15 perces késéssel megérkeztem. A reggelinél direkt nem ittam kávét, mert jelenleg a napi koffein adagomat csökkenteni próbálom. Így a reggeli kihagyott kávém miatt egy isteni lattét ittam Isaval. Miután beszélgettünk 2 órát a kávézóban, elindultunk vásárolni.  Főleg jövőbeli babájuknak néztünk ruhákat, szerettünk volna uniszex ruhákat választani, mert még nem tudtuk a baba nemét. A domináló színek a bézs és fehér voltak. Pár visszafogott neutrális színű játékot és plüssöt is vettünk neki. 
- Nagyon kis pinterestes, elegáns baba lesz - jelentette ki Isa.
- Igen, lehet kellene valami színesebb is neki, hogy ne legyen unalmas - gondolkodtam el.
- Ezen nem aggódok, biztosan kap a rokonoktól sok színes, feltünő ruhát és játékot - mondta.
- Az mondjuk valószínű - konstatáltam a szituációt. Mikor négy megpakolt szatyorral kisétáltunk az utolsó baba boltból is elindultunk az autómhoz. Isat Carlos hozta ki a kávézóhoz ezért az én csomagtartómba pakoltunk be. Na de nem mentünk haza egyből, még nézelődtünk bőven, hiszen magunknak is vettünk pár ruhát és kiegészítőt. Magunkat nem kényeztettük el annyira mint a babát, de azért  eléggé bevásároltunk. Én vettem a Pandoraban újabb charmokat a karkötőmre és egy ezüst fülbevalót. A Sephoraban vettem egy Rare Beauty-s folyékony pirosítót és highlightert. A Dior boltban pedig egy váll táskával ajándékoztam meg magam.  Isa is hasonló dolgokat vett. Ezután nem mentünk egyből a kocsimhoz, mert rettentően kifáradtunk és éhesek voltunk. Ezért beültünk egy étterembe ahol én egy tésztát ettem Isa pedig sushit. Mire végeztünk Carlos hívta Isat.
- Azt mondja, hogy odamegy az autódhoz és akkor át tudjuk pakolni a holmikat hozzánk - tájékoztatott Isa a hívás tartalmáról. Én ezt az infót leokéztam és ezzel elindultunk a jármű felé. Carlos már ott állt a két autó között Charles-sal az oldalán ami egy nagyon kellemes meglepetés volt. Miután elbúcsúztunk Carloséktól beszálltunk a kocsiba és mosolygva megcsókoltuk egymást a monacóival. Bekapcsoltam a lejátszási listámat amin kivételesen nem Taylor Swift jött hanem a The Greatest című Louis Tomlinson zene. A hotel parkolójában kiszedtem a csomagtartóból a szatyrokat és indultunk is fel. Felérve kicsit összepakoltam a hotel szobát, mert nagyon rumlisan öltözködtünk reggel. A legjobb az lett volna ha a szekrényekbe komótosan kipakolunk de sajnos ez nem volt hasznos, mert összesen négy napot vagyunk egy szálláson és nem éri meg folyton kipakolni. Hozzá szoktam már a szezon kezdete óta, hogy a bőröndjeinkből élünk. Igazából így csak jobban megbecsülöm az otthon töltött időt is ahol a szekrényemben vannak a ruháim. Gyorsan újra csináltam a sminkem, mert alig látszott valami abból amit reggel csináltam és a hotelben lévő svéd asztalos vacsorán nem szerettem volna rosszul kinézni. Gondoltam rá, hogy átöltözöm de végül nem tettem, az új fülbevalómat beraktam a fülembe és indultunk is le. Nem ettem sokat vacsorára, mivel a városban evett tészta nagyon laktató volt. A vacsora végeztével apukám félre hívott és beszéltünk pár szót de semmi lényegeset. Felmentem a szobánkba ahol hallottam, hogy Charles telefonál valakivel.  Semmi gyanús nem volt benne de úgy köszönt el a hívójától, hogy "szeretlek, puszi". De nem szerettem volna mindent túl gondolni ezért megállapodtam magammal abban, hogy az anyukája volt. Este elalvás előtt még megbeszéltük a napunkat.

Másnap csak a második szabad edzésre mentem ki, mert tartottam egy kis self care délelőttöt ami abból állt, hogy egy "mindenes" zuhanyzással indítottam ami annyit takar, hogy amellett, hogy letusoltam megmostam a hajam, leborotváltam a lábaim és a karjaim is. Ezután megcsináltam a szokásos arcápolási rutinom és egy arcpakolást felraktam. Mindezek után mentem csak ki a pályára. Természetesen az aznapra csomagolt Mercis pólómban, mivel a apámmal megállapodtunk abban, hogy a hétvégének legalább az egyik napján meg kell mutatnom melyik csapathoz is tartozom. 

Szombaton a Ferrari garázsban voltam szinte egész nap Isa miatt, ezt apám nem nézte olyan jó szemmel de szerencsére szemet hunyt felette. A harmadik szabad edzés és az időmérő között elmentünk kávézni a barátnőmmel, kivételesen nem a paddockban lévő büfébe mentünk, hanem Isa ismert a közelben egy aranyos, kis, helyi kávézót. Csináltunk is pár képet, hogy a közösségi médiánkon legyen valami újdonság. Épphogy csak visszaértünk az időmérő előtt, ami miatt bűntudatom volt, mert a Forma 2-eseket egyáltalán nem tudtuk megnézni. De legalább Charles-lal tudtam beszélgetni, mielőtt autóba ült volna. Isával kimentünk a lelátókra és torkunk szakadtából szurkoltunk barátainknak. Viszonylag jól ment nekik az edzés ami miatt a hotelba boldogan indultunk vissza mind a négyen. A bulizásra aznap nem volt lehetőség, mert mindenki gőzerővel készült a másnapi futamra mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg. Ezért a vacsoránál csak megittunk mindannyian egy pohár bort, mivel mindannyian aszerint az elv mellett gondolkodunk, hogy a pezsgőt a futam után a pódiumra kell tartogatni. Hamar nyugovóra tértünk, a másnapot figyelembe véve. 

Vasárnap kipihenten ébredtünk Leclerc-kel. A reggelinél jól megpakoltuk a tányérjainkat, tojásokkal, zöldségekkel és péksüteményekkel. A poharainkba a tegnap esti borral ellentétben gyümölcslevet töltöttünk. A pályára a monacói vitt ki, ő már kicsit izgatott volt, de én egész úton bátorítottam, hogy sikerülni fog neki egy jó helyet, akár egy dobogót is bezsebelni. Amikor az autók kigurultak a pályára, a lámpák jeleztek, a hangos bemondó megszólalt, a tömeg ujjongott akkor mindenki kíváncsian fókuszált a rajtra. Beleértve engem is. De a verseny kezdett elunalmasodni, mikor Max 25 másodperccel vezetett. Ezért elindultam a paddock büféjébe, ahol Mickkel találkoztam meglepetésemre. Rendesnek tűnt éppen ezért szóba elegyedtem vele. Meg is hívott egy kávéra. Miközben megittam végig általános témákról beszéltünk, például a világbajnoksági cím állása, az időjárás, a jetlag a sok tengerentúli utazás miatt. A futam végére a Mercedes garázsba mentünk vissza. Beköszöntem apunak, aki inkább a versenyre koncentrált. Utána leültem egy kanapéra míg vége nem lett. Utána kimentem a paddockba sétálni, átha összefutok valakivel, aki már befejzte a készülődést míg Leclercre vártam. Úgy tűnt Isa is pont így tett szóval vele gyalogoltunk míg a fiúk ki nem jöttek. Utána sajnos rosszul éreztem magamat ezért inkább a szobámban maradtam tévézni, amihez Charles is csatlakozott, mert nélkülem ő sem volt bulis hangulatban.

isabellawolff je bois juste mon café et vis la vie de mes rêves

isahernaez és további 10 753 247 személy kedvelte

A hozzászólások lehetősége ki van kapcsolva.