Bízz bennem/ Bakugo x Reader (Szünetel és átírás alatt van)

6.Fejezet_Ne fogd vissza!

Még volt néhány lépés az osztályig. Phuuu ez mekkora mák volt. Ha eddig nem kaptam agybajt, mostantól biztos dilis vagyok. De ez az eset legalább felébresztett arra, hogy mihamarabb meg kell tanulnom az itteni szabályokat.

❖◖Flashback◗❖

Asszem idegességebben kitéptem vagy 20 hajszálamat, amint az igazgatóval álltam szemben. Aizawa az ablak előtti székben ült, s hol engem, hol cipője orrát nézte felváltva.

-Inkább a lényegre török! Valaki, pontosabban egy Profi Hős látott téged éjszaka. És visszanéztük a kamera felvételeket, ameddig el nem vették az áramot. Senki se járt az irodámban, éjfélig. Őszintén..Te voltál az, aki betört ide?? - szűkítette össze Nezu igazgató a szemét, mire a szorongás erős markolata csapott le rám -Kevés bizonyíték van, de ebből ezt tudjuk lekövetkeztetni, hogy nem voltál jelen takarodó után a szobádban. Ugye tudod, hogy súlyos felelősséget takar, amit tettél??

Hiába készültem fel mentálisan, hogy mi lesz, ha ez a kérdés tényleg feltevődik, ebben a szituációban köpni-nyelni nem tudtam.
Most mit mondjak?! Kint voltam?! Nem én loptam el?! Jó, mondjuk az utóbbi igaz is, de senki se hinné el nekem.

-Ha most bemegyünk a szobádba, megtaláljuk az alaprajzot?- fürkészett, amolyan gyanakvó és sejtő pillantással.

-Nem!- feleltem egyszerűen. Hűha. Taps, amiért egy árva szó is el tudta hagyni a számat dadogás vagy kiborulás nélkül.

Több se kellett, a maradék 20 percben már elkezdődött a kutatás, és miután meggyőzödtek, hogy biztos nincs nálam semmi, visszavonultunk az irodába.

-Bocsánat a kellemetlenségért és a joktalan vádakért- túrt bele a fekete, dús hajába Aizawa, és ennyivel hagyta az egészet. Egy pillanatig azt hittem, hogy ennyi, s mehetek, viszont folytatta- Kész van a hős ruhád?

-Igen

-Rendben. Tesin arra lesz szükséged!- bólogatott, majd az órára nézett. Hűha. Hamar elszaladt az idő.

Egy megkönnyebbült sóhajjal csuktam be magam mögött az ajtót, s indultam a drága 1-A felíratú ajtóhoz. Remélem, hogy senki se gondolja, hogy rosszat tettem.

❖◖Flashback vége◗❖

Pont a csengő fülsüketítő jelére léptem be, s egy kis hatás szünet után, mindenki lerohant egy csomó kérdéssel.

-Miért vitt magával??- fürkészett Deku, közben a szünetet bekerítő zajokat eltompították a barátaim kérdései.

-Csináltál valamit?
-Mit mondott?
-Nem történt semmi, ugye?
-Minden oké?

Kicsit hátra hőköltem, jelezve, hogy egy kis térre lenne szükségem. A sok kíváncsi fej között kiszűrtem egy feltünően nem feltűnőt. Ő csak ült a helyén, keresztbe tett karral, közben vörös íriszei semmit nem tükröztek. Viszont a mimikája kiakasztott.
Újra felvillant előttem hétfő éjjel pillanatai, amik sose hagytak nyugodni. Megint az a rideg nézés, amitől libabőrös leszek.

-Elég volt! Nem kell ide a fiúk mikroszkopikus agya! Lányok! Indulás!- ragadott meg a karomnál fogva Yaoyorozu, és ezt követően a lányok is követtek.