Reménytelen szerelem

Jelen

Alexander

Két nap telt el azóta,hogy Alexander látta Nellyt. De még mindig nem értette,hogy miért is vádolta azzal a nő,hogy ő mindig a szüleit küldi maga helyett.

Nagyon gondolkozott,de sehogy sem tudott rá jönni az igazságra.

Így hát úgy döntött,hogy megint el megy a nő munka helyére,és meg kérdezi,hogy mit is akart mondani.

Igen így fog tenni.

Fel is állt a fotelből ahol eddig ült,hamar fel vette a kabátját,majd a kocsi kulcsait és ki ment a házból.

Hamar oda ért ahhoz a klubhoz ahol Nelly dolgozott.
Mint nézelődőtt,hogy nem e lássa meg a nőt,de nem találta sehol. Ezért egyenest a főnökhöz ment.

Bár,ha őszinte akart lenni magához. Egyáltalán nem volt szimpatikus ez a férfi.
Ötvenes évei közepén járó köpcös kopaszodó férfi volt. De Alexander úgy érezte,hogy ez az ember nem őszinte.

Nagyot sóhajtott és be kopogtatott az ütőt kopott ajtón. Pár perc múlva jött is a válasz.

- Gyere be.
Alexander be nyitott az ajtón,és ott volt.
Mr. Marcos ,ott terjeszkedett az ütőt kopott író asztala mellett. Mikor még látta Alexandert, véres szemeit ki meresztete majd nehézkesen fel állt a székéből. Oda nyújtotta a jobb kezét Alexandernek. Aki nehezen de elfogadta azt. Majd egyenesen a lényegre tért.

- Mr. Marcos azal a lánnyal szeretnék beszélni aki két nappal ezelőtt táncolt nekem.

- A takarító nőről beszél?- kérdezte furcsán mèregette Alexandert.

És Alexandernek most eset le,hogy az ő fiatal korú szerelme takarító nőként dolgozott itt,és nem sztriptíz táncosnőkent.
A férfi mellkasárol mázsás súly eset le. Nagyon meg könnyebbült.

-Igen róla beszélek.
- Nem dolgozik már itt.- kapta a választ.

-Felmondott?- kérdezte kétkedve. De miért mondott volna fel?
Miért hagyta itt a munkáját?

-  Nem,- vigyorgott gunyorosan,a köpcös férfi.  Alexander értetlen arcát látván hozzá tette.- Ki rúgtam,mert nem volt önnel kedves.- mondta a férfi és meg vidáman tapsikolt is. Látszott rajta ,hogy nagyon örül annak amit tett.
Alexander egész testében remegett.

- A címèt tudja?
Mr. Marcos kezét össze dörzsölve vigyorgott. És úgy csinálta,mintha pénzt számolnak, mutató és hüvelyk ujját össze súrolta. És Alexander sejtette,hogy pénzt kér a segítségért cserébe. Hátra nyúlt elő vette a farmera hátsó zsebéből a pénztárcáját és kivett belőle két száz dolláros és oda nyújtotta a gunyorosan vigyorgó férfinak. Amikor meg tudta,amit akart köszönés nélkül,rohant ki az épületből. Be pattant a sport kocsijába és a meg adott címre száguldót.

És bárcsak tudta volna,hogy mi is vár rá odabent. Bárcsak kétszer át gondolta volna,hogy mi is az ő bűne. Mert talán nagyon nagy az a büntetés amit ki szabtak rá. Talán annyira súlyos,hogy nem fogja tudni elviselni az ítélete......