Hamis Melódia

1.

-Adél! Kész az ebéd!-Kiáltott fel anyukám egyenesen a konyhából. Szombatonként ő szokott főzni.
Hárman élünk a nővéremmel és anyukámmal,apám hosszú és drámákkal teli válás után itt hagyott minket amikor 8 éves voltam. A Budapesti Gazdasági Egyetemen húzom az első évem ahol  Pénzügy és Számvitel szakon tanulok.
Lassan készülök költözni,szeretnék mostmár leszakadni teljes mértékben anyáról. Szabadidőmben dalokat írok a gitáromon,de hol is tartottam? Ja igen az ebéd!

-Lenne kedved ma este eljönni velem egy koncertre? Megvan a jegy is,Vikivel mentem volna de lemondta.-Ült az asztalhoz Luca,a nővérem.
-Hol lesz,és milyen koncert ?-Tettem fel rögtön kérdéseim.
-Budapest park,Krúbi.-Válaszolt,mire anyukám szeme kikerekedett.
Én is kicsit meglepődtem,hisz Luca ritkán hallgatja,és mi se tartjuk velük a kapcsolatot lassan 10éve.
-Emlékszel amikor Lucát el kellett vinnem Sopronba Betti szülinapjára és addig Krisztián vigyázott rád? Lehettél vagy 8-9éves!-Hozott fel egy régi emléket anyukám.
-Emlékszel egyáltalán arra még mikor szomszédok voltunk?-Kérdezte anya miközben szedte magának a levest.
-Persze! Minden közös grillezésre emlékszem.-Mosolyodtam el.
Miután elköltöztünk Pomázról,egy ideig még anya jó kapcsolatot ápolt Krisz szüleivel,aztán valahogy eltávolodtak,ettől független szinte végigkövettük a zenei karrierjét.
-Szerintem ebéd után kezdjünk el készülődni,mert mire elvezetsz odáig nem kell sokat várni és el fog kezdődni.
-Time skip-
Egy fehér csőtopot vettem fel,egy fekete bőr rövid szoknyával. Kabátnak egy egy mérettel nagyobb baggy bőrkabátot vettem fel,ami leért egészen a fenekem aljáig. Alapvetően ezt magamhoz képest kirívónak tartottam,viszont nagyon szeretek öltözködni és szerintem ennyi belefér.
1,5 óra kocsi út után megérkeztünk,kb a tömeg közepén álltunk,sokkal többen voltak mint amennyire számítottunk. A levegő fokozatosan,egyre inkább hűlt le,és a kora esti lágy szellő kellemesen fújt. A tömeg egyre türelmetlenebb és izgatottabb lett ahogy a sötétben,az utolsó fények is lekapcsolódtak és elindult az első szám. Ahogy az emberek tomboltak és torkuk szakadtából énekelték a dalokat,eszembejutott pár emlékkép gyerekkoromból. Legelőször Krisz biciklije jutott eszembe,emlékszem mindig nagyon menőnek tartottam ahogy ugrat vele. Egy kicsit bután is nézhetett ki a helyzet ahogy mindenki bulizik én meg csak bámulom a kivetítőt és "nosztalgiázom". Luca úgy énekelte a dalokat mint egy igazi rajongó,biztos neki is eszébe jutott számtalan emlék,legalább az ő emlékei tisztábbak,hisz 4évvel idősebb nálam.
Amikor felcsendült a Kutya című szám az emberek teljesen feloldódtak és minden feszültségüket kiadták a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban. A hangulat olyan volt, mintha mindenki együtt "küzdene az igazságért",talán ez a pillanat egy kicsit kizökkentett a múltban való merengésből.
-Lenne kedved még koncert után maradni?-Kérdezte spicces nővérem.
-Amúgy maradhatunk,de akkor én nem iszok és hazavezetek úgy jó?-Ajánlottam fel az italpult felé menet.

Az emberek egyre inkább fogytak,mi pedig egyrejobban éreztük magunkat.
-Luca kérlek induljunk lassan,holnap reggel be kell menned dolgozni!-Figyelmeztettem.
-Jó,csak még egy kicsit maradjunk,kérlek!-Kérlelt elnyújtottan.
-Baszki! Kint hagytam a kocsiban a kabátom és már nagyon fázom!-Nézett rám bosszankodva.
-Jó akkor ennyi erővel indulhatunk is haza,mert ha tovább maradunk olyan másnapos leszel hogy rád se fogok ismerni.-Mondtam,mire feladta és beleegyezett.

Kicsit többet kellett sétálnunk mert a Parknak egy másik oldalán találtunk csak parkolóhelyet.
-Látod a kocsit?-Kérdezte Luca,de sajnos alig láttam valamit a rosszul megvilágított helyen...vagyis láttam valamit,pontosabban valakit.
-Luca az lehetséges hogy az a csávó ott Krisztián a sofőrével meg a managerével?-Suttogtam.
-Várj a kocsi is ott van!-Majd egy pillanat allat összeszedte magát és odarohant.
Próbáltam figyelmen kívűl hagyni Krisztiánékat,de ahogy beültem a kormányhoz annyit vettem észre hogy Luca vele beszélget.
-Hallod Luc,kiállok a kocsival itt leszek egy sarokra.-Húztam le az ablakot. Valamiért azt éreztem hogy rá se merek nézni Kriszre,de ezzel nem sokat foglalkoztam mert egy kérdés megütötte a fülem.
-Barátnőddel jöttél?-Nézett be a kocsiba. Kicsit elnevettem magam azon hogy a nővéremet felismeri és engem nem.
-Meg sem ismersz?-Néztem a szemébe.
Egy ideig nézett és szemügyre vette az arcom összes vonását,majd egyszer csak megvilágosodott és felhúzta a szemöldökét.
-Baszki ne haragudj,csak amikor utoljára láttalak sártortával kínáltál,most meg...-Nem folytatta így kiszálltam hozzájuk hogy az ajtó becsukásával is megtörjem a csendet.
-És amúgy most mit csinálsz? Dolgozol?-Érdeklődött.
-Most a BGE-n tanulok pénzügyet,hétvégente kisebb,cukibb szórakozóhelyeken gitározok.-Avattam be,ő pedig elcsodálkozva hallgatott.
-Adél amíg beszélgettek beülök a kocsiba.-Hagyott ott minket Luca.