Hamis Melódia

2.

-Jól láttam hogy flörtölgettetek is?-Nézett rám Luca.
-Jézusom te nagyon sokat ihattál,csak arról beszéltünk mi lett velünk mióta nem beszélünk,10-15 perc volt az egész.-Fordítottam el a kormányt.
-Nyugi már! Csak viccelődök,de az már gyanús hogy téged ez bosszant. Ugye tudod hogy 10 év van köztetek?-Váltott komolyabb hangszínre.
-Köztetek is 8 év van Marcival.-Nevettem el magam.-Amúgy meg te is tudod hogy Barnabás óta senki nem tudta úgy felkelteni az érdeklődésem,nem is tudok nyitni senki felé.-Suttogtam.
Egy bántalmazó párkapcsolat után lehetetlen bizalommal tekinteni a férfiak felé,legyen az bárki. Az elején Barnabásból néztem volna ki utoljára hogy kezet emelne bárkire is,nem hogy arra akit szeret. Mégis gyorsan beleszoktam,mert azt hittem ez megbocsátható és a veszekedések mindennaposak voltak. Elhitettem magammal hogy igaza van és én vagyok a hibás,minden ilyen után bocsánatot kért és valahogy mindig "visszacsalogatott" magához. Ennek is már lassan egy éve,azóta még csak ismerkedni sem adtam esélyt másoknak.
Ahogy vezettem az éjszakai utcákon, a kerekek halkan siklottak az aszfalton. A város fényei elmosódtak az ablakon keresztül a csepergő eső miatt.Az éjszaka misztikus légkörében éreztem egyfajta nyugodtságot és békét,ahogy a nővérem mellettem elaludt és csend lett.
Természetesen felébresztettem,de már csak azért is hogy segítsen átnézni a pénzügyi elemzésekről szóló jegyzeteim,és a németet. Százszor megbántam hogy ezt az órát is felvettem,de csak jövőre tudom leadni. Azt hittem könnyű lesz,és emlékezni fogok valamire általánosból,de legalább rájöttem hogy maradnom kéne az angolnál.
-Te tényleg hajnali 6kor akarsz németezni?Én sem tudok többet mint te!-Hisztizett Luca.
-Nem tudom. Kicsit besokaltam,én sem tudom mit akarok.-Estem be az ajtón.
-Van egy ötletem! Nézd meg ki jelölt be egy tizedmásodperccel ezelőtt Facebookon,tőle kérj segítséget.-Mutatott az éppen felvillanó telefonomra.
A szívem hirtelen elkezdett hevesen verni és a lábam egy kicsit meg is remegett.
Le akartam tenni a telefonom a cipőspolcra míg ledobom a csizmám,de egy beérkező üzenetre lettem figyelmes:

Krisztián Horváth:
fent vagy még?
Adél Varga:
igen,mondd
Krisztián Horváth:
Miután leléptetek észrevettük hogy leejtetted a parkolóban a fülbevalód,szóval most nálam van. Mikor tudom odaadni?
Adél Varga:
Holnap délelőtt vagy délután? Este a Pontoonon fellépek
Krisztián Horváth:
az sajni nekem nem jo:( vasárnap?
Adél Varga;
tökéletes!

Nagyon aranyos tőle hogy elrakta,pedig nem egy nagy fülbi.
Nagy sóhajjal dőltem be az ágyamba,és realizáltam hogy egy év után végre érzek. Nem sokáig tartott a boldogság,hisz az a 10év az 10év,így nem hiszem hogy túl sok esélyt adna a kapcsolatunknak.
Kinyitottam a szobámban az ablakot hogy bejöjjön a levegő és egy kicsit tisztuljanak a gondolataim. Nagy nehezen rávettem magam arra hogy elmenjek tusolni,és a fürdőszoba ablakából eszméltem rá hogy kezd felkelni a nap és egyre világosabb van.
Fogalmam sincs hogy,de még volt egy kis energiám így azt kihasználtam és átolvastam a jegyzeteim. Kb reggel 7óra körül sikerült álomra hajtani a fejem.

-Adél! Hallod! Adél!-Keltem fel a hangos kiabálásra.
-Bazdmeg mi az?
-Délután 3 óra van,próbálnunk kéne!-Kiabált velem továbbra is Panka, a barátnőm, aki gondolom valahogy betört hozzám.
-Mi a fasz?! -Háborodtam fel.
A lehető leggyorsabban kipattantam az ágyból és egyenesen a mosdó felé vettem az irányt. A fogam megmosása után felkaptam egy cuki spagetti pántos ruhát és Panka befonta a hajam. Átbuszoztunk a legközelebbi metró megállóhoz,és az első metróra fel is pattantunk. Út közben többször átbeszéltük az esti tervet,és abba maradtunk hogy én is énekelni fogok. Mivel viszonylag hosszú útvonalunk volt elmeséltem neki mi történt tegnap,az álla is leesett.
-Time skip-
Behangoltuk a gitárokat és a dalokat is elpróbáltuk. Egyikünk sem játszott még ezzel a zenekarral de hamar megtaláltuk a közös hangot és könnyen ment a munka. Az emberek szépen lassan érkeztek,és kisvártatva mi is kezdtünk.
Az égbolt tiszta volt,tökéletesen le tudott ránk nézni a Hold. Az emberek félrészegen gyülekeztek a színpad előtt és várták a zenét.
-Kezdhetjük?-Kérdezte a dobos mire egyszerre bólintottunk.
Először csak "jammelgettünk" de mivel open mic volt,a fellépőket is kísértünk.
A zenekar egyik dalát is eljtátszottuk sőt,én is énekeltem. A környezetemben sokan mondják hogy szép hangom van,de eddig sosem mertem közönség előtt énekelni. Nagyon magabiztosnak éreztem magam,fel voltam szabadulva.
A dal végén észrevettem hogy a leghátsó sorból egy fekete kapucnis,sálas(?) pasi a közönségnél hangosabban és egy fokkal büszkébben tapsolt. Nehezen felismerhető volt,de a kék szempárról rögtön tudtam hogy ki is ő.