BÓNUSZ EPILÓGUS
(Ez egy már kiadott könyv /Hét perc/ bónuszrésze)
R O W A N szemszöge
______
A John Cusack imitálás után pár órával
Mills haja szétterül a pucér mellkasomon, én pedig elégedetten sóhajtok.
Még mindig nem hiszem el, hogy egy kibaszott magnót üvöltettem a fejem fölött, és a fél kampusz végignézte. De leszarom. Mert visszakaptam a csajomat, és most már nem hagyom, hogy újra elmeneküljön tőlem.
Úgy estünk egymásnak a szerelmi vallomásom után, mint a nyulak. Először keményen dugtam meg, aztán lassan szeretkeztem vele. Végül ismét keményen és gyorsan keféltem hátulról, miközben mocskos szavakat suttogtam a fülébe, mert tudom, hogy szereti.
– Menj a fenébe, Rhodes! – kiált fel Jo az ajtó túloldalán.
– Te komolyan nekem vágtál egy kibaszott díszpárnát? – válaszol a mély férfihang.
– Itt ülsz a nyakamon napok óta, mit akarsz tőlem? Tisztára Rhodes szaga van az egész lakásnak miattad!
– Az illat, Jo! Illat! Nem kell bevallanod, hogy imádod. Kéred a pólóm, hogy belenyomd az arcod alvás közben?
Ezután puffanás, és Dylan ismét felmordul. Elmosolyodom, miközben hallgatom a barátaink veszekedését. Egy kicseszett kerítő vagyok, csak ők még nem tudnak róla.
Millie álmos tekintettel felnéz rám, miközben állát a mellkasomra támasztja. Arca még mindig kipirult a szextől, haja pedig édesen kócos. Ez az én művem.
– Totál kipurcantam – nyög fel.
– Helyes – paskolom meg a fenekét. – Adj még öt percet, és folytathatjuk.
Hatalmas szemeket mereszt rám, én pedig hangosan felnevetek. Csókot nyomok a feje búbjára, mire édesen ráncolja az orrát.
– Nem a sors volt – szólalok meg hirtelen, mire kérdőn felvonja a szemöldökét.
– Mi?
– A gardrób. Nem véletlen volt – köszörülöm meg a torkomat. – Megkértem Carla-t, hogy hozzon fel hozzám.
– Mi van? De hát... hogy? Nem is ismertél – emeli fel a fejét kíváncsian.
– Megláttalak a földszintet, és teljesen megbabonáztál. Ott álltam a lépcsőnél, mint egy idióta, és bámultalak. Nagyon megtetszettél – vigyorodom el. – Olyan voltál, mint egy kis...
– Egy kis? Na, ne kertelj! Mondd csak, hogy hívtál magadban?
– Boszorkánynak.
Millie eltátja a száját, majd a vállamra csap, én pedig nevetve belecsípek a fenekébe. Pucér melle a mellkasomnak nyomódik, a farkam pedig ismét életre kell.
– Tündérke – vallom be. – Tündérkének hívtalak, mert olyan voltál, mintha Tündér Birodalomból léptél volna ki.
Meleg tekintettel, csillogó szemekkel hallgat.
– Nem hazudok, tényleg úgy volt, hogy Gill-el akkor éjjel dugok. – Millie fintorogni kezd. – De amint megláttalak, elástam ezt a tervet. Nem őt vártam fent a gardróbban bébi, hanem téged.
Széles mosoly terül szét arcán, és akkor ott rájövök arra, hogy mostantól mindent meg akarok tenni azért, hogy ezt újra meg újra láthassam.
– Én is vártalak.
– Hm?
– Vártam régen, hogy mikor figyelsz fel rám. Amikor még elsős voltam – vigyorodik el. – De túl elfoglalt voltál, én pedig éltem a kis életem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg keresztezi egymást az utunk.
– Nocsak, nocsak – rándul meg a szám széle. – Csak nem belém voltál zúgva Zakharov?
– Ne telj el magadtól – horkan fel. – Csak bejöttél, de hát kinek nem?
Egy pillanat alatt rántom magam alá, mire felsikkant. Elhelyezkedem a lába között, farkamat pedig a kibaszottul tökéletes puncijához dörgölöm. Kéjes nyögés tör fel Millie ajkaiból, én pedig megcsókolom.
– Akkor játsszuk azt, hogy elkaptad a crush-od, mit szólsz?
– Mmm... te kaptál el valójában – néz rám hatalmas szemeivel.
– Nem, édes – bököm meg orrommal az övét. – Végem volt, amint megláttalak.
Aztán bebizonyítom neki mennyire is, amikor ismét mélyen elmerülök benne, a testében, a lényében és a szerelmében.
