Ahogyan a Roxfortban a fokozatosan befejeződő dolgozatok utolsó napjai eljöttek, a diákok szívében egyre hevesebben lobbant a karácsony lángja. Az iskolaudvaron terülő friss hó boldoggá tette a diákokat, akik vidám csoportokba vergődve hógolyóztak, miközben a fenyőfák illatától átitatott termekben zajlott a karácsonyi készülődés, azok számára akik a Roxfortban kívánták tölteni az ünnepeket.
Az iskola és környéke csodás környezetté vált ebben az időszakban. A diákok barátaikkal és tanáraikkal együtt ünnepelhették a boldogság és összetartozás időszakát. Éppen a Mardekár klubhelyiségében tartózkodtam a lányokkal, és érdekes beszélgetés zajlott az ünnepek varázsáról. A diákok örömmel osztották meg egymással kedvenc karácsonyi emlékeiket és tradícióikat, miközben a klubhelyiség megtelt a nevetés és az ünnepi hangulat sugárzásával. Az összetartozás és az ünnepi hangulat érezhető volt minden pillanatban.
A beszélgetés közben kiderült, hogy Diana és Draco Malfoy másképpen ünneplik a karácsonyt. Diana egyedi, varázslatos dekorációkkal és karácsonyi varázslattal teszi különlegessé az ünnepeit, míg Draconál hűvös hangulat uralkodik, mivel apja nem igazán híres a szeretetéről a Malfoy kúriájában. Erről sajnos nem tudtam meg többet, mert Draco elment megkeresni Craccot és Monstrot..
- Draco, mindjárt ott vagyok, hogy segítsek, csak várj egy percet! - erre a mondatomra úgy néztek rám a lányok, mintha azért vállaltam volna el, hogy kettesben legyek Dracoval, ami igaz, csak sértette gy kicsit büszkeségemben.
- Szerintem kezdjünk az ebédlőben, ezek ketten szerintem még mindig tömik a hasukat.
Erre egy bólintással feleltem és elindultunk az ebédlőbe. Meglepően hamar odaértünk, így elindultunk a mardekár asztala felé, de meglepetésünkre csak pár elsőévest találtunk az asztalnál falatozni.
- Jó, akkor új terv! Lehet, hogy csak elkerültük őket. Menjünk vissza a klubhelyiségbe és nézzük meg őket ott.
- Ez jogos Lena! Menjünk!
Ezzel a lendülettel el is indultunk, úgy mintha puskából lőttek volna ki minket. Ahogy közeledtünk a célpontunk felé beszélgetést hallottunk, így elindultunk a hang irányába. Nagy meglepetésünkre Crakk, Monstro plusz Percy tartott eszmecserét, arról, hogy ilyenkor miért veszélyes a folyósokon mászkálni. Ekkor mellőlem felcsendült Draco hangja;
- Hát itt vagytok - mordult rájuk mint a kutyákra - Egészen mostanáig tömtétek a fejeteket a nagyteremben? Már mindenütt kerestünk benneteket Helenával. Mutatni akarok nektek valamit! Ja és Helena te is gyere! - fordult felém én meg egy kisebb bólintással válaszoltam.
Draco gyanakodva vizslatta Percyt.
- Te meg hogy kerülsz ide Weasley? - sziszegte.
Erre Percy most már teljesen felháborodott.
- Mint prefektus egy kicsit több tiszteletet várok! - fortyant fel teljesen jogosan - Nem tetszik a modorod Malfoy!
Erre Draco elvigyorodott és intett a fura Crakknak és Monstrónak. Itt nekem valami bűzlik...de ezt félre téve utánuk mentem, mert őszintén szólva félek mostanában a Roxfortban a szörny miatt.
- Ez a Péter Weasley..- szólalt meg Draco, miután befordultak az első sarkon.
- Percy- javítottam ki szórakozottan az egyik majommal.
- Nem mindegy? - vont vállat Draco.- Szóval észrevettem, hogy mostanában sokat szaglászik mindenfelé. Lefogadom, hogy azt hiszi, egymaga el tudja kapni mardekár utódját.
Erre a mardekár hercege egy fölényes kacajt hallatott. Majd ezt látva a fura Crakk és Monstro egy izgatott pillantást váltottak amit végig nézhetem, mert éppen hátra fordultam. Draco ekkor hirtelen megállt, és azzal a lendülettel neki is mentem. Ezután gyorsan bocsánatot kértem és Draco visszatért az eredeti állásához és megkérdezte, hogy;
YOU ARE READING
A Titokzatos Lány
Fantasy"- Lena, kérlek, várj! Nem úgy gondoltam! - mondta Malfoy, hangjában könyörgéssel. - De, pontosan így gondoltad! Nem akarok többet hallani - válaszoltam, és dühösen megfordultam, de Malfoy megragadta a karom, ezzel visszahúzva engem. A tekintetün...