10.fejezet

333 10 0
                                    

-Talán.

-Jobban szereted őt, mint engem?- vágta be a kamu durcit drága, érett 25 éves bátyám.

- Meglehet- húztam az agyát. Szintén érett felnőtt módjára kinyújtottam a nyelvem.

-És ha adok csokit?- tudja, mivel vehet meg.

-Spagettit kapsz

-Csokiért bármit, mint mindig? – nevetett. Én is elnevettem magam, mikor eszembe jutott, hogy hányszor szökött ki, én pedig mindig falaztam csokiért cserében.

-Jelenleg lakhatást és kaját kapsz. Persze minden mennyiségtől és minőségtől függ.

- Kapsz egy dobozzal a kedvencedből, megfelel?

-Tökéletesen. – vettem el tőle. Dominic felnevetett.

-Ha ezt tudom, csokival kezdem –mosolyogva mentem át a konyhába. Néhány perc után két kezet éreztem a vállamon.

-Sum, legközelebb azzal verlek le, ami kéz alatt lesz.

-Mizuuu?

-Semmi különös. Látom fel vagy pörögve, mesélj.

-Nathel vettünk egy házat és megkérte a kezem- hangjában hallatszott a mérhetetlen boldogság.

-Gratulálok, sokáig! Hol kért meg?- öleltem át mosolyogva.

-Reggel elmentünk a közeli tóhoz sétálni, oda ahol megismerkedtünk, és ott kért meg – mesélte. A nappaliból áthallatszott a két férfi nevetése.

-Nem is mondtad, hogy vendégeid vannak.

-Hazajött Tim és Dominic van itt.

-Miért van itt? Ez az ő pólója?

-Dehogy, Timé. Tegnap elhagytam a karkötőm, ő utánam hozta, ezzel kb megmentett Noeltől, aztán felajánlotta, hogy marad.

- Na, még szerencse, hogy jött. Szerintem adhatnál neki egy esélyt, ,de mentem vásárolni, majd beszélünk-amilyen gyorsan megjelent olyan gyorsan tűnt is el. Folyton pörög. A kaját hamar befejeztem, majd átmentem a nappaliba. A fényképes albumomat nézegették.

-Kérem – vettem el tőlük. Utálom, ha piszkálják.

-De miért? – kérdezték egyszerre.

-Azért mert. Menjetekenni -indultam fel az albummal. Az egyik fiókom mélyére tettem. Anyuval mennyitnevettünk néhány képen. Egy szomorú mosoly kíséretében 

Maffiába szeretveWhere stories live. Discover now