Deanne | Lando Norris ff. |

• XXIV. Fejezet •

Lando Norris
2022. Június
Monaco

Valami megváltozott. Éreztem, hogy köztem és Anne között valami teljesen más lett. Talán, csak egy egészen apró dolog alakult át valami egészen más érzéssé, de mégis, mintha más lenne a levegő közöttünk. Korábban is rengeteget volt a közelemben, csak nem elválaszthatatlanok vagyunk egymástól már kiskorunk óta, de most, még inkább közeledni kezdett felém. Míg Monacoban töltötte a napjait úgy éreztem, mintha Lucas soha nem létezett volna, mintha Anne nem lett volna soha szerelmes belé. Azt éreztem, hogy nem állt semmi kettőnk útjába a félelmeimet leszámítva.

Olyan érzésem támadt, mintha ő is viszonozná az érzéseimet. Mintha átalakult volna benne valami, ami talán szerelem felé húzza a szívét és többé nem csak egy barát vagyok a számára.

Nem tudom, mennyire valósak a megérzéseim, de mégis leírhatatlan örömmel töltött el nap, mint nap a ragyogó szemeibe pillanatani. Talán, még Lucasra se nézett így korábban. Leírhatatlan boldogsággal töltött el minden egyes érintése, még ha ezek épp csak véletlenül történtek. Testemet szinte azonnal öröm árasztja el, ha megláthatom a mosolyát, különösen, ha miattam fakadt mosolyra. Nevetése dallamai szinte azonnal elgyengítenek.

Képtelen vagyok magamba zárni az érzéseimet. De mégis, hogyan lehetne ehhez fogható érzést elfojtani? El sem tudom képzelni, az utóbbi években, mégis hogyan voltam képes úgy tenni, mintha nem éreznék semmit iránta, miközben mélyen legbelül jól tudtam, hogy akár a csillagokat is lehoznám az égről szerelmemnek, egy apró kacagás áraként, csak, hogy újra és újra hallhassam a hangját. Egyetlen érintéséért képes lennék a pokolba menni. Egyetlen mosolyáért szembe szállnék az egész világgal. Egyetlen örömteli pillantásáért képes lennék elajándékozni egy apró kis darabot a lelkemből.

Képes lennék feladni bármit, csak, hogy Anne velem lehessen és érezhessem szeretetéből áradó melegséget, ami ellepheti az egész testemet, pótolva ezzel mindent, amiről lemondanék a lányért.

Menthetetlenül szerelmes vagyok a legjobb barátomba. 

Menthetetlenül szerelmes vagyok Annéba, és nem tudom ezentúl magamba fojtani az érzéseimet.

Tudnia kell, viszont továbbra is egy egyoldalúvá alakult kapcsolatban vagyok. Luisa és én ez idáig még nem szakítottunk. Miközben Anne és én Monacoban voltunk -- miközben egyre közelebb és közelebb kerültünk egymáshoz-- addig a portugál lánnyal egyre csak romlott a kapcsolatom. Szinte alig találkoztunk az utóbbi időben, alig beszéltünk és akkor is csak pár rövid szó volt az, amit a másikhoz intéztünk. Talán ő is elkezdett eltávolodni tőlem, talán neki is feltűntek az érzéseim Anne iránt, talán mindvégig tisztában volt vele.

Egy kapcsolat vége fájdalmas mindkét fél számára. Fájdalams, de szükséges ahhoz, hogy ne gátoljuk meg egymást abban, hogy egy új kapcsolatban, egy új személy mellett, megkaphassuk azt a szeretetet, amire vágyunk és legfőképp azt, amit megérdemlünk, -- amit én nem tudtam megadni neki. -- Túl sokáig ragadtam benne abban a kapcsolatban, ami már rég nem vált ki belőlem érzelmeket a bűntudaton, és a szégyenen kívül. Bűntudatom van, amiért játszadoztam az érzéseivel, még ha nem is szándékosan tettem, és emiatt persze leírhatatlan szégyen keríti maga alá egész testemet és lelkemet egyaránt.

Luisa Monacoban tölti a nyara egy részét a barátnőivel. Nem halogathatom tovább, hogy végre fény derülhessen az igazságra, vagy máshogy nevezve a kapcsolatunk végére.