Rémálom//Bang Chan x Changbin

Bang Chan

"Chan hyung...szeretlek!"-suttogta."

Changbin háttal feküdt nekem, így nem láthatta, ahogy a szemöldököm majdnem a hajamig szaladt ahogy ezt meghallottam. Azt nem mondanám, hogy ellenemre volt, csak hát elég sokféleképpen lehet értelmezni. Persze mindig is aranyosnak tartottam Changbin-t, és az utóbbi időkben szinte mindent megtettem, hogy megvédjem őt a külvilágtól, na meg persze a személyisége is lehengerlő, és akkor külsejéről még nem is beszéltünk...a fenébe is...
-Én is szeretlek, Binnie.-mondtam halkan, mire ő villámgyorsan fordult szembe velem, könnyektől csillogó szemével bámult rám.
-Tényleg?-kérdezte hitetlenkedve.
-Igen. Tényleg.-mosolyodtam el, egyenesen a hatalmas, reményteli szemeibe néztem. És elvesztem bennük. Majd hirtelen úgy éreztem, nem bírom türtőztetni magam. Olyan óvatosan és gyengéden ahogy csak tudtam, közel hajoltam hozzá, és a következő pillanatban már éreztem a számon az ajkait. Mintha egész életében erre várt volna. Követelőző volt, de szenvedélyes. Senki nem csókolt meg még így egész életemben.

Pár perc múlva levegő után kapkodva váltunk el egymástól.
-Jól vagy?-kérdezem tőle aggódva.
-Most már igen.-mosolygott rám halványan. Visszamosolyogtam rá, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Úgy bújt közelebb hozzám, mint egy doromboló kismacska.
-Binnie...nagyon szeretlek, de...szerintem ezt, ami most történt, vagy történni fog, nem kéne elmondanunk senkinek...-suttogom.
-Miért? A többiek biztos támogatnának...
-Ők igen, de te is tudod, mennyi utálatot kaptál...ha ez nyilvánosságra kerülne, ennek minimum a tízszeresével kéne szembenézned. És erre ne vágd rá, hogy kibírnád, mert én meg azt nem bírnám ki, ha összeomlanál, és egy nap, ki tudja...úgy találnálak a fürdőben, hogy épp vagdosod magad!-magyaráztam, a végére annyira beleélve magam, hogy még néhány könnycsepp is kicsordult a szememből. Changbin letörölte őket, és bólintott. Láttam rajta, hogy egyetért.
-De azért...most folytathatjuk?-mosolyog rám szemtelenül.
-Ejnye...-nevettem el magam.-Persze.-tettem hozzá, és mire egyet pislogtam volna, már ismét csókolóztunk. Changbin egyre közelebb bújt hozzám, én pedig szorosabban öleltem magamhoz, ajkaink egy pillanatra sem váltak el egymástól.

★◎★

Másnap hajnalban az ébresztő megszólalása után pár percig azt sem tudtam, hol vagyok. Pislogtam párat, majd körbenéztem, és észrevettem a karjaimban békésen szuszogó Changbin-t. Elmosolyodtam, és adtam egy puszit a fejére. Erre mocorogni kezdett, és szép lassan a szemeit is kinyitotta. Egy élmény volt végignézni, ahogy egyből felderült az arca, miután felfogta, hogy épp az ölelésemben ébredt. Csillogó szemekkel hajolt felém, és megcsókolt. A gondolataimban az este szenvedélyes emlékeivel csókoltam vissza, karjaimmal a vállát átölelve.
-Mindent köszönök Chan hyung...-motyogta, mikor elváltunk egymástól egy pillanatra.
-Nincs mit. Én mindig itt leszek neked.-válaszolom, és ismét az szájára tapasztom az ajkaimat.
-Khm. A világért sem akarom ezt félbeszakítani, de ti mégis mi a francot műveltek?-hangzott egy álmos és kissé meglepődött hang a szobában található másik ágy felől.