Őszintén szólva fogalmam sincs mennyi idő telt el a harc kezdete óta de már mindkét fél részéről jócskán beütött a fáradtság. Viszont ekkor megpillantottam Bokát az egyik cittadellán teljesen összeroskadva a fáradtságtól. Próbált erőt venni magán de ekkor Áts Feri próbálta őt a földre tenni. Nem avatkozhatok bele nem tehetem nem tehetem - próbáltam nyugtatni magam és rávenni arra, hogy ne csináljak ostobaságot de nézni is alig bírtam.
A hatalmas kiabálások közepette még a saját gondolataimat se hallottam de egy valami mégis megragadta a figyelmem, méghozzá Áts Feri kiabálása
- Utánuk! Utánuk mindenki! - Amint ezt kimondta hirtelen elkezdett bizseregni az egész testem. A fejembe hatalmas fájdalom nyíllalt és annyira szédültem, hogy már homályosan láttam a körülöttem lévő dolgokat. A pánik egyre jobban eluralkodott rajtam. Ez volt az a hang amit akkor hallottam amikor ide kerültem. Talán ez a kezdet és a vég? Oh Istenem,ugye nem? Nem lehet, hogy most.
- Boka! - Próbáltam szólítani őt bár azt hiszem ez csupán a fejemben hangzott el. Nem akarok így elmenni. Nem akarom így itt hagyni. Nem így és nem most. Próbáltam felvenni a harcot saját magam ellen de nem sikerült és végleg elcsendesedett minden körülöttem.
BẠN ĐANG ĐỌC
A Grund a fiúk és én
FanfictionA 15 éves Sára kedvenc könyve a Pál utcai fiúk. Annak ellenére, hogy ez egy kitalált történet szívén viseli a fiúk sorsát és bármit megtenne, hogy segítsen rajtuk, többek között megakadályozná Nemecsek Ernő halálát. Egy különös balesetnek köszönhető...
