Trouble under the pants

24.

○Jimin pov.○

A cégtől egyenesen hazamentem, ahogy azt jelenlegi páromnak, s szeretőmnek is említettem. Vettem egy hideg zuhanyt, majd a kanapén elhelyezkedve nyomtam be egy filmet, amiből őszintén semmi sem maradt meg. Ezerrel pörgött az agyam, s végül arra az elhatározásra jutottam, hogy ma beszélek Channal, és elmondom neki, mit tettem, mit érzek iránt, s hogy szakítani szeretnék. Bár, amint kitudódik félrelépésem, minden bizonnyal ő lesz az, aki azonnal véget vet a kapcsolatunknak. Fájni fog, hogy elveszítem őt, de meg fogom érteni, ha ő azt mondja, látni se akar többet. Teljesen jogos lenne. Így hát, mikor hazaért, elé mentem az ajtóba, üdvözöltem, ő egy puszit nyomott az arcomra, s mikor megkértem, hogy üljünk le beszélni, elutasított. Azt mondta, túlzottan elfáradt ahhoz, hogy jó társaságom legyen, inkább tegyük át holnapra. Nem mondom, hogy meglepett, sajnos aligha volt olyan alkalom, mikor komolyan tudtunk beszélni, emiatt csak rábólintottam kérésére, és hagytam, hogy elvonuljon a szobánkba. Másnap reggel, mikor felébredtem, úgy indultam ki a szobából, hogy abban a hitben voltam, Chan már elment dolgozni, és estig kell várnom a vallomásommal, ám meglepetésemre ez nem így volt. A konyhában tevékenykedett, s éppen akkor jött ki a nappaliba, mikor én leértem. Kezében egy-egy tányér volt, rajta - gondolom - a mai reggelinkkel, s mikor meglátott, elmosolyodott, majd az asztal felé intett.
- Gyere, csináltam reggelit.
- Hogy-hogy itthon vagy ? - Vontatottan, kissé értetlenül ültem le vele szembe az én adagom elé, miközben boldog arcát fürkésztem. Kérdésemre izgatottan tette le kezéből a pálcikát, belekezdve a mesélésbe.
- Ma itthonról dolgozom, mert elő kell készülnöm egy nagy eseményre. Szerettem volna beszélni veled erről, csak pont...Szóval egyik nap felkeresett Korea egyik legnagyobb divatcége, hogy szeretné, ha közösen dolgoznánk pár terméken, és még szép, hogy elvállaltam, te is tudod, mennyire vágytam már erre. Holnap után lenne egy ilyen nagyobb összejövetel szerűség, ahol az én dolgozóim, és az ő cége van jelen. Szeretném, ha ott lennél velem, mint a párom. - Teljesen lefagytam, s úgy éreztem, minden egyes kiejtett szava után csak mélyebbre süllyedek. Nem tudtam, mit tegyek, hiszen valóban tudom, mennyire fontos is ez neki, annyiszor mondta, mekkora előrehaladás lenne számára, ha valamelyik nagyobb vállalat felkérné őt egy ilyenre, s most megtörtént. Ha most elutasítanám őt, és elmondanék neki mindent...talán tönkre tenném az egészet.
- Gratulálok. - Halvány mosolyt fejtettem arcomra, majd bólintottam egyet. - Elmegyek veled, természetesen.
- Te vagy a legjobb, szivem. Mond, miről is szerettél volna beszélni velem tegnap ?
-...Nem fontos, már nem is emlékszem.
- Hát rendben van, azért szólj, ha eszedbe jut. Viszont, ha nem haragszol én most elvonulnék egy kis időre, míg befejezem a szervezést. Fel is kell hívnom pár embert. - Fel is kelt az asztaltól, mellém érve pedig maga felé fordította zavaros fejemet, s ajkamra csókolt, aztán itt is hagyott. Érintéseire megjelent előttem Jungkook bánatos arca, ahogy amiatt aggódik, hogy Chan ilyen módon közeledik felém, s elöntött a bűntudat. Amint vége ennek az eseménynek, beszélek Channal.

Párom mondandójával ellentétben, aznap már szinte nem is láttam őt, bezárkódott a dolgozó szobájába, s ki se jött onnan. A tegnapi napot is készülődéssel töltötte, én pedig csak lézengtem a házban. Nem tudtam, mit kezdjek magammal, folyamatosan járt az agyam, főleg, hogy bár Jungkook keresett, én nem jelentkeztem neki. Féltem, hogy megharagszik, ha megtudja, hogy ezen a vacsora szerűségen Chan párjaként leszek jelen, s hogy még nem szakítottam vele, így inkább nem válaszoltam neki, nem akartam egy újabb vitát kezdeni. Ma pedig már itt állunk a hatalmas teremben, s egy félreeső asztalnál állva kortyolgatok egy pohár pezsgőt teljesen egyedül. Természetesen ahogy megérkeztünk, Chan már el is tűnt mellőlem, hogy főnök létére üdvözölhessen mindenkit, ahogy üzlettársát is. Rengetegen voltak, bármerre néztem, csak embereket láttam öltönyben, vagy estéjibe bújtatva, de se páromat, se Jungkookot nem szúrtam ki a tömegben. Leginkább az utóbbival szerettem volna találkozni, de abban sem voltam teljesen biztos, hogy egyáltalán itt van-e, vagy csak én reménykedem feleslegesen. Azonban lassan három óra teljes magány után, valaki megszólított, majd mikor elém sétált, szemügyre tudtam venni őt. Egy negyvenes éveiben járó férfi volt az, ki köszöntött engem, méreg drága öltönybe öltözve, s tekintetemet nem kerülte el a vagyonokat érő órája sem.
- Ne haragudj, a zavarásért, de már egy ideje figyellek, és arra gondoltam, biztos jól esne egy kis társaság. Meghívhatlak egy italra ?
- Oh...ez igazán kedves öntől, de erre igazán semmi szükség.
- Ugyan, ne kéresd magad, csak egy pohárkával igyál meg velem. - Karomra simított, majd meg is szorította azt, mikor látta, hogy hátrálok egy lépést. Kétségbeesetten pillantottam körbe gyorsan, hátha észre veszek valakit, akinek jelezhetek, ám egy ember se fordult felénk. - Utána akár el is szórakozhatnánk.
- Uram...kérem...- Még közelebb lépett hozzám, mire ijedten kirántottam karomat szorításából, ám a lendület miatt, a poharamban lévő folyadék, mind rajta landolt. Ő káromkodva kiáltott fel, míg én félve néztem körbe ismét, s meg is láttam Chant sebesen közeledni felénk. Megkönnyebbültem, hogy most végre elintézi nekem ezt a férfit, aki kegyesen felkínálta nekem, hogy megdug, ha szeretném, ha nem. Ám úgy látszik, kár volt reménykednem.
- Mr. Kim, úgy sajnálom, higgye el, nem volt szándékos. - Az idős férfi felé fordult, s kezére húzott zakójával kezdte felitatni a pezsgőmet, amit én már megtörten figyeltem. Hát még ekkor is az üzlet a legfontosabb ?
- Mr. Bang, úgy látom elég tiszteletlen alkalmazottjai vannak.
- Ő nem...- Rám pillantott, s láttam szemeiben, hogy már nincs értelme reménykednem. Realizáltam magamban, hogy bizonyára ez a férfi a másik cég alapítója, akivel Chan egyesülni szeretne. Így nem is kérdés, hogy kettőnk közül kinek az oldalára fog állni. Karjaimat esetlenül magam mellé ejtettem, és éreztem, hogy szemeimből folyni kezdenek könnyeim, főleg, mikor meghallottam, mit mondott. - Igaza van, ne aggódjon, nem fog sokáig nálam dolgozni ezek után.
- Legyen is így, most pedig ha megbocsát, megszárítkoznék.
- Csak tessék. - Párom bocsánat kérően nézett hátra rám egy másodperce, majd a férfit a hátára fogva támogatta előre. Megalázva éreztem magamat, ahogy ott álltam egyedül, miután Chan letagadott engem, s nem tudtam, hogy mit tegyek, merre menjek, annyira lesokkolt az előbb történtek.
- Jimin...- Egy mély férfi hang ütötte meg fülemet, de mikor látta, hogy nem reagálok átkarolta derekamat, s az egyik irányba vezetni kezdett a sajnálkozó tekintetek elől. Egy üres kis terem féleségbe nyitott be, s döbbent, megtört állapotomnak köszönhetően, hagytam neki, hogy ölébe kapva felültessen az ottani zongora tetejére. Ő lábaim közé állt, egyik kezével arcomat cirógatta, a másikkal pedig összekulcsolta ujjainkat. - Baby, nyugodj meg kérlek, nincs semmi gond. Ne sírj, kérlek.
- Letagadotth-
- Szerelmem, ő nem érdemel meg téged, túl jó vagy hozzá. Nem érdemli meg, hogy sírj miatta. - Közénk suttogta szavait, s ahogy csillogó íriszeit bámultam, nem tudtam tűrtőztetni magamat, tarkójára csúsztattam kezemet, s fejemet oldalra biccentve csókoltam ajkaira.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜