A balett tanár | Hyunin (Befejezett)

~10~

Ma ünnepeljük, hogy Hyunjinnal már három hónapja együtt vagyunk. Vagyis csak a többiek, mert nekik később mondtuk el ezt.

A többiek nem igazán fogadták jól, hogy én kit szeretek, de utána kezdték megszokni és mára már nincs vele bajuk.

Boldogan emlékszek vissza arra az estére, amikor az egyik randin Hyunjin a párom akart lenni. Én boldogan mondtam neki igent.

Az utóbbi időben többször jutnak eszembe a szüleim, de megpróbálok nem figyelni rájuk. Ők csak belezavarnak az életembe.

- Öhm sziasztok. - köszönök bizonytalanul, amikor meglátom, hogy Hyunjinon kívül más is van a konyhában.

- Szia, én Bangchan vagyok. - köszön kedvesen az idegen.

- Én Jeongin vagyok. - mutatkoztam be, majd levettem a cipőmet. Azért mégsem kéne koszos cipőben bemenni a konyhába.

Úgy döntöttem inkább nem megyek be a konyhába. Túl gyanús ez a Bangchan.

Az ajtó mellé álltam, így nem látszódtam. Betegesen féltékeny vagyok. Jézusom, ez már nem normális.

Már kezdtem megbizonyosodni, hogy nincs vele baj, de ekkor másképp gondolta. Közelebb hajolt Hyunjinhoz. Nálam már itt elszakadt a cérna, de próbáltam visszafogni magam.

Akkor tört el végleg a mécses, amikor búcsúzóul megcsókolta Hyunjint. Én most fogom megverni ezt a Bangchan gyereket!