Fiatal

~ÖTÖDIK RÉSZ~

~Alexander Bennett~
Laposakat pislogva kezdem nyitogatni a szemeimet, és beletelik pár másodpercbe, mire sikerül felfognom a helyzetünket.

Már sötét van, de még mindig a kanapén ülünk, Holly pedig a vállamra hajtva a fejét édesen szuszog. Nem is emlékszem mikor aludtunk el. A pléd még mindig rajtunk van, lábaink pedig össze vannak gabalyodva a puha anyag alatt.

Melegem van de, nem akarok megmozdulni, nehogy felébresszem. Inkább én is visszacsukom a szemem, mert jelenleg nagyon nehéz nyitva tartani. Közben akaratlanul is egyre jobban kezdem érzékelni testének közelségét, ami megnehezíti, hogy ellazuljak.

A haja végigterül a mellkasomon, arcát a nyakamba rejti, ahogy mozgolódik kicsit, majd egyik karját is átveti a hasamon, amit később lejjebb csúsztat. Túlságosan le.. hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kényelmes ez a pozíció, mégis feszélyezve érzem magam. Tudom, hogy alszik, és nem szándékosan bújik így hozzám, de akkor sem tudom figyelmen kívül hagyni azt a reakciót amit alig pár perc alatt váltott ki belőlem. A szívem hevesebben kezd verni, és érzem, hogy a bőröm lángol.

Mi a franc van velem? Ő a barátnőm.. a menyasszonyom lánya. Menyasszonyom tizenöt éves lánya. Akinek a keze épp olyan helyen érint ahol nem szabadna. Azzal nyugtatom magam, hogy ez egy természetes reakció, mivel akármennyire is tartom magam ahhoz, hogy Holly még kislány, a külseje akkor is rendkívül vonzó.

Újra az elmémbe kúszik az a pillanat, mikor a parton megszabadult a ruháitól és csak egy falatnyi bikini takarta makulátlan testét. Minden igyekezetem ellenére nem bírtam ki, hogy ne nézzek végig rajta. Csak abban bízhatok, hogy ez nem tűnt fel neki, ahogy Kimnek sem.

Hülyén érzem magam. Azon kaptam magam, hogy a tekintetem sokszor felé, és a bátyám felé terelődött mikor kettesben beszélgettek. Mit mondhatott neki? És engem miért érdekel ez?

Nem vagyok normális.

Holly mozgolódni kezd amiért egyrészről hálás vagyok, mert kizökkent a kicsit sem helyén való gondolataimból, másrészt viszont sajnálom, mert szerettem volna elkerülni az ébredés utáni kínos pillanatot.

Azt hiszem mégsem ébredt fel, mint ahogy először gondoltam, de mégis ide oda fészkelődik és halkan nyöszörögni kezd. Olyan mintha rosszat álmodta.

- Holly. - rázom meg finoman a vállát. - Holly. - szemei hirtelen nyílnak ki, és rémülten pislog rám. - Semmi baj. - kezdem óvatosan simogatni a karját, mire a légzése is lassan rendeződni kezd. - Rosszat álmodtál?

- Igen. - suttogja még mindig kissé ijedten. - Azt álmodtam, hogy az a valami felém mászott és a nyakamra ült.

- Csak egy rossz álom volt. - igyekszem megnyugtatóan beszélni hozzá. - Semmi baj. - nagy meglepetésemre közelebb húzódik, karjai pedig szorosan fonódnak a nyakam köré. Annyira meglep hirtelen tette, hogy szükségem van pár másodpercre, hogy felfogjam mi is történik, amint viszont képes vagyok megmozdulni hozzá hasonlóan karolom át.

Mesés illata bekúszik az orromba, és hajának még annak ellenére is kókusz illata van, hogy a tengerben áztatta magát. Mivel most is egy rövid pólót visel, közvetlenül érezhetem puha bőrét, ami megmagyarázhatatlan érzéseket indít el bennem.

- Sajnálom. - húzódik el tőlem, de nem tudom, hogy örülök-e ennek, vagy inkább sajnálom.

- Semmi baj. - nyugtatom mosolyogva.

Erre nem mond semmit csak megszeppenten pislog rám, én pedig képtelen vagyok elfordítani a tekintetem.

A telefonom rezgése zökkent ki ebből a furcsa pillanatból, mire sietősen veszem a kezembe, hogy megnézzem ki keres.