Barátság és szenvedély (☑️)

II. fejezet

A következő pillanatokban mindketten kényelmes alvós ruhába bújnak, érezve a puhaságot és kényelmet, amit csak a jól ismert pizsamák nyújthatnak. A szoba hangulata csendes lesz, és a fények fokozatosan aluszékonnyá válnak, ahogy Wooyoung és San átölelik az álom világát.

Ahogy letelepednek az ágyra, a takarók kellemes melegsége összeér, és lassan lezárják a nap eseményeit. A szoba hangos álom szusszanással teli, és Wooyoung és San könnyedén merülnek el az éjszakába, ahogy az álmok egy új fejezetét nyitják meg az éjszakai kalandok birodalmában.

A következő reggel fényei hajnalonként kezdenek átszűrődni a függönyök résein. Wooyoung és San együtt ébrednek, az álomszőnyeg szélén, és lassan kinyitják a szemüket a nap első sugarainak érintésére. Az álmok világa még mindig simogatja őket, miközben a valóság fokozatosan tér vissza az életükbe.

Együtt készülnek fel az új nap kihívásaira, elengedve az éjszakai álmok varázsát. Mindketten felkelnek, és fáradtan készülnek az iskolai napra. Az iskolai napok izgalmas kalandokkal várnak.

-Semmi kedvem ma is menni. -mondja nyavajogva a kisebbik.
-Szerinted nekem? Ma még meccsem is van. Tovább kell maradnom mint neked. -válaszolja flegmán San.
-Jajj mintha nem kéne elmennem a meccsedre.
-Jó ez igaz...bár jöhetnél most a meccsre mint a barátnőm. -karolja át a vállát haveriasan.
-Az egész iskolába? Mindenki ismer. 80% esélye van hogy felismernek. Hülye vagy??- mondja felháborodva.
-Nem kell félni. Majd teszünk rád több sminket!
-Na kösz.

Előre vágva megy előtte enyhén idegesen.

"Kezd elegem lenni. Folyton csak a beöltözött csaj énemről tud velem beszélni. Idegesít már rettentően."

San napközben észreveszi, hogy valami árnyék terült el közte és Wooyoung között. Az eddigi nap folyamán Wooyoung alig szólt hozzá, és ennek a változásnak nyoma van a légkörükben. A gondolatok komolyodnak a fejében, és a kérdések cikáznak bennük, kíváncsi arra, hogy mi változott, miért zárkózott el tőle.

Ezért, a bizonytalanság és aggodalom szikráját érezve, San úgy dönt, hogy megoldja ezt a csendet, megnyitva a kommunikáció kapuit. Bemegy a terembe és megáll az ajtóban szemlélve az asztalra hajtott fejű Woot, aki mintha egy sötét gondolattal csevegne.

San rövid ideig figyeli Wooyoungot, kifejezése tele van aggodalommal, miközben próbálja kibogozni az érzelmek bonyolult szálait.

San étellel a kezében, és szemmel láthatóan szeretetteljes mosollyal közelít Wooyoung felé.

-Woo, hoztam neked kaját! - mondja, ahogy odahúz egy széket, és leül vele szemben, az ételt az asztalra helyezve.

Wooyoung azonban rossz kedvűen elutasítja a gesztust.

-Nem kell... - feleli visszautasító hangon, mintha valami terhet cipelne volna magával, amiről San nem tud.

San, a figyelem és az aggodalom lángjával a szemeiben, érzi, hogy valami nem stimmel. Nem elégedik meg a lerázó válasszal, és határozottan megkérdezi:

-Na. Mi a baj? - Közben finoman simogatja Woo fejét, mint aki szeretetteljesen próbálja megnyugtatni.

Wooyoung először hajlandóságot mutat az érzelmei megosztására, de aztán meggondolja magát.

-Semmi. Fáradt vagyok. - mondja, mintha az egész csak egy egyszerű kimerültség lenne.

San azonban nem hagyja annyiban a dolgot, és megpróbálja megértően közelíteni a helyzethez.

-Egyél, az majd feltölt energiával! - javasolja, próbálva felvidítani Wooyoungot az ételel. A szavak mögött a gondoskodás és a szeretet szándéka érezhető, ahogy San próbálja elűzni a felhőket a két fiú között.