𝐅𝐎𝐆𝐀𝐃𝐀𝐒 | 𝐋𝐄𝐄 𝐌𝐈𝐍𝐇𝐎 𝐅𝐅. |

20.

Még mindig ülök az ágyon és gondolkodom. Minho már lement mivel ő azt mondta hogy dolga van még a mai nap. De én meg, azt se tudom hogyan tovább. Félek haza menni mert ahogyan mondta Minho valószínűleg nem csak teázgatni fogunk mikor megbeszéljük. Meg hiába ha megkérném Minhot hogy jöjjön el velem, utána bármikor meglátogathat mikor egyedül vagyok és simán be tud jönni.

Majd Minhonak az ajánlata hogy lakjak addig itt míg ez a dolog le nem megy. Talán így érezném magamat a legjobban, de nem akarom hogy mégtöbb gondot okozzak neki akár magamnak.

" - Költözz hozzám, Haeun. - mondta ki egyszerűen emiatt nem tudtam hogy komolyan gondolja e így elnevettem magam.

- Jó vicc. - bólogattam.

- Nem viccelek. - nézett rám komoly arckifejezéssel mire bennem a vér is megfagyott. - Akkor lehetnél a legnyugodtabb mivel nem tudja én hol élek és úgy már téged sem.

- De Minho ez nem ilyen egyszerű..

- Nekem az. - adta át a telefonom. - Itt mindened meglehet. Gondold át. - kelt fel majd kisétált az ajtón engem itt hagyva. "

Ezen a kis párbeszédünkön járt az agyam, de semmi normális megoldást nem találtam. Felvettem az új ruhákat miket Minho adott újra mivel nincsennek itt cuccaim. Még azok is a lakásomon vannak. Még ezen kívül azon gondolkodtam hogy 1-2 hétre beköltöznék az egyetem kolijába hátha úgy lehetséges, de amint utána néztem hogy hogyan és milyen áron kaphatok egy szobát.. mondanom se kell hogy sok dolgom ellenkező irányba volt. Kinyitva ajtót majd lecsoszogtam lépcsőn. A bejárati ajtónál megláttam Minhot aki éppen a cipőjét vette.

- Na, döntöttél? - kérdezett, de nem nézett rám.

- Nem tudom mi lenne a legjobb döntés. - mondtam majd mellé csoszogtam.

- Vedd fel a cipőt. Elmegyünk egy kört a házad körül és meglátjuk ott van e az a rohadék. - morogta a kis becenevét az illetőnek majd kiment az bejárati ajtón. Cipőmért szaladtam majd felvettem és sietve utána mentem. Beültem mellé a -már- szokásos helyemre majd amint minden rendben volt elindultunk.

Útközben nem szóltunk igazán egymáshoz. Én féltem, mi lesz ha ott is lesz aminek azért sajnos elég sok az esélye. Lábam az idegességtől remegett. Szemeimet lehunytam, ezzel próbáltam nyugtatni magam, majd egy kis ido múlva egy kezet éreztem meg bal combomon. Szemeim rögtön kipattantak és oda néztem.

- Nem kell félned minden rendben lesz. - mondta oly nyugodtsággal a hangjában.

- De...-

- Nincs semmi de, minden rendben lesz. Ne így állj hozzá a dolgokhoz.

- És ha mégis lesz valami..? - néztem félve rá.

- Akkor meg itt vagyok, nem? - nézett egy pillanatra vissza rám.

- Köszönöm. - ejtettem egy kis mosolyt.

- Valami mást is mondhatnál vagy adhatnál cserébe.

- Cserébe adni..? - meglepődötten néztem vissza rá.

- Igen. - bólogatott.

- Például?

- Hm.. sok mindent lehet. - mondta kicsit gondolkodva, de ekkor beértünk az utcába ahol lakom. - Majd később mondok pár ötletet szivi. - vette le combomról kezét. - Emlékszel még milyen kocsija van?

- Asszem fehér.. audi?

- Pff lecserélte azt a kis fost? - nevetett fel gúnyosan.

- Tudtad milyen kocsija volt? - kérdeztem miközben én is nézelődtem.

- Persze hogy tudom.. - horkantott fel majd arca komolyá vált.

- Mi az hogy persze hogy tudod? - néztem rá felvonva szemöldököm. Láttam rajta hogy frusztrálja ez a helyzet. Valamit nem mondd el.

- Egy suliba járunk persze hogy láttam már a parkolóban. - mondta kis idő után.

- Persze.. - motyogtam.

- Menjünk be. - csatolta ki magát.

- Mi? Máris?! - kapkodtam fejemet minden felé.

- Várjunk holnapig? - nézett rám azután kiszállt. Majd én is követtem őt. Kocsit kikerülve néztem ide-oda, reménykedve hogy nem lesz itt akit a legjobban sem kívánok a hátam közepére. Minho mellé sétáltam biztonság kedvéért. Talán picit mellette biztonságban érzem magam. Egyszer körbe nézett még majd elindult a házam ajtaja felé.
- Zárva. - mondta ahogy nézte a zárat. - Szóval már bent nem lehet. - bólogatott majd beírva négy jegyű kódomat be is nyitott.

- Te meg honnan tudod a kódomat ?- kérdeztem értetlenül.

- Láttam múltkor mikor haza hoztalak.

- Akkor Wonwon is így juthatott be. - motyogtam.

- Az nem lehetlen. - mondta miközben körbenézett a lakáson. - Na és most mi lesz? Itt maradsz? - kulcsolta össze karjait.

- Hát mi más lenne. - néztem rá értetlenül.

- Jó akkor én mentem. - indult el a bejárti ajtó felé.

- Ne! - szaladtam oda majd kezénél elkaptam. - Ne hagyj itt. - motyogtam, mire sóhajtott egyet.

- Akkor mit szeretnél? - nézett le rám.

- Nem tudom.

- Pedig ideje lenne dönteni. - válaszolta. Egy ideig csak ott álltam és gondolkoztam mit hogyan kellene.

- Nem akarok egyedül maradni. - néztem le kezeimre amivel még mindig kezét fogtam maradás kísérlete miatt. Gyorsan engedtem el kezét majd hátam mögött összekulcsoltam őket.

- Akkor csomagolj össze pár ruhát. Itt megvárlak. - aprót bólintottam mivel jobb ötletem már nekem sem volt. Így legalább nem leszek egyedül és nem tudja hol is vagyok.

hi hi !! el is hoztam a következő részt<33
gyorsan szerettem volna ahhoz képest hozni ahogyan szoktam mivel meg is szerettem volna köszönni hogy elég sok hastagnél az első éppen a könyvem😭 !! nagyon boldoggá tesz hogy ennyien szeretik és olvassák a könyvet,, a másik pedig a megtekintés és a voteok, nagyon sokat jelentenek ezek is nekem így köszönöm szépen!!🥹<3

ha tetszett a rész, ne felejts el voteolni! ezzel jelzed nekem, hogy érdekel a történetem és érdemes lenne folytatnom. nagyon szívesen várom a véleményeket kommentben !! ^^