Autóbaleset

Második fejezet: Kórház

Külső szemszög:

Jake szülei Ausztráliából egyből koreába utaztak a baleset híre hallatán. Sunghoon szülei hívták fel őket, Jake anyukája pedig már a hívás beérkezésekor tudta, hogy baj van. Bár párszor találkoztak már fiúk választottjának a szüleivel, sosem alakult ki közöttük szoros viszony, és nem is szokták egymást felhívni, csak ha valamelyiküknek születésnapja van, akkor is mindössze illendőségből. Jake anyukája egyből szólt a még dolgozó férjének, hogy szeretett gyermekük balesetet szenvedett. Jómódú család révén könnyedén el tudták intézni, hogy egy különjárattal azonnal Dél-Koreába utazhassanak. Mind a ketten koreai származásúak, a hazájukban nőttek fel és ott is ismerkedtek meg. A férfi, Donji a megismerkedésükkor egy híres cégnél dolgozott, a nő, Tzuyu pedig az egyetemen művészeti szakon tanult.

Ők ketten egy munka kapcsán találkoztak először. Tzuyunak gyakornoki feladatként Donji cégének kellett reklámanimációt készítenie. Donjinak annyira megtetszett Tzuyu, hogy egyből randira hívta. Könnyedén kialakult közöttük a kapcsolat, ami csak akkor került veszélybe, amikor Donji egy előléptetési lehetőséget kapott a cégnél, ahol dolgozott. Ausztráliában a cégük leányvállalatánál lehetett volna igazgató, ez pedig egy olyan lehetőség volt, amit nem hagyhatott ki. Gondolt rá, hogy Tzuyut is magával viszi, de nem akarta elszakítani a lányt az épp kialakuló munkájától, a barátaitól és a családjától. Tzuyu viszont tudta, hogy ha most nem tart vele önként, akkor örökké elveszítheti, így hát amikor a fiú épp szakítani akart vele, ő kijelentette, hogy vele tart. Szerencsére minden jól alakult kettejük számára. Donji eljegyezte Tzuyut majd elvette feleségül. A nő egy év múlva teherbe esett, és egész terhessége alatt az álomotthonuk megvalósításán munkálkodtak. Tzuyu csinálta meg a ház tervrajzát, Donji pedig a főváros legjobb szakembereihez fordult, hogy építség meg azt. Míg Donji dolgozott Tzuyu a munkásoknak vitt ennivalót, és a két gyerekszoba falait festegette. Először megszületett Haneul, majd rá pár évre Jake. A család elmondhatatlanul boldog volt, de valahol mélyen Tzuyu mindig is tudta, hogy ez túl sok jó, és egyszer őket is el fogja érni a balsors.

Szülőhazájukba érkezvén útjuk egyből a korábban megadott kórházba vitte őket. Sietős léptekkel rohantak be, majd kezdték faggatni a recepcióst, aki eligazította őket a sebészeti váróterembe. Itt természetesen jelen voltak Sunghoon szülei is. A Park szülők látszatra is nagyon idegesek voltak. Az asszony egy széken ült előre dőlve, kisírt szemeit pedig rávetette az újonnan érkezőkre. A férfi pedig idegesen járkál a helyiség egyik sarkából a másikba, mintha ezzel gyorsabban telne az idő. Mind a két fiatal a műtőben van, és ez kellőképp idegesíti a szülőket. Egyik szülő sem tudja mi történt pontosan, még nem kapták meg a rendőrök helyszíni jelentését. Szinte vágni lehetne az aggodalommal fűszerezett kínos, kellemetlen légkört.

A Park és a Sim szülők köszönni is elfelejtenek egymásnak az idegeskedésben. Pár perc csend után végül Donji szólal meg, és kéri meg a Sunghoon szülei elmondják, hogy este náluk vacsoráztak a gyerekek, majd a hazaúton baleset érte őket. A rövid információcserét viszont hosszas hallgatás követi. Közel egy óra letelte után nyílik a kettes számú műtő ajtaja, és kilép rajta a sebészruhába öltözött orvos. A négy felnőtt azonnal odasiet az orvoshoz, hogy mihamarabb megtudjanak valami információt az egyik fiatalról.

A doktor az ajkait elhúzva gondolja át gyorsan, hogy mit hogyan is mondjon el. Sosem egyszerű a hozzátartozókkal való kommunikálás, és ezt több évnyi tapasztalat után is nehezen kezeli.
- Köszöntöm önöket - szólal meg először, hiszen másképp nem igazán tudná üdvözölni őket. Hogy jönne az ki, ha egy ilyen helyzetben jó estét kívánna? Bár, ez a köszöntés sem igazán megfelelő. - Önök Park Sunghoon hozzátartozói, igaz?
- Igen, én az anyukája vagyok - ragadja meg egyből a szót Hoon édesanyja. - Mondja már, mi van a fiammal?! -sürgeti az orvost egyből, tenyerével pedig az orvos felkarját ragadja meg. Érthető az idegeskedése, hiszen a gyerekéről van szó, arról, aki a legfontosabb számára ezen a világon.
- Nincs életveszélyben - jelenti ki az orvos, miközben lefejti magáról a nő ujjait. - Kiutaltam neki egy kórtermet, ahol lábadozhat az elkövetkezendő napokban. Viszont a bal lábában lévő csontok súlyos töréseket szenvedtek, és az idegek is jelentősen károsodtak. Szerencsére amputálni nem kell, de nagy valószínűséggel soha többé nem fog tudni lábra állni.
- Hogyan?! - emeli meg a hangját a Park asszony. - Sunghoon benne van az olimpiai válogatottban! Műkorcsolyázó! Ne mondja nekem, hogy nem tudja megmenteni a lábát! Nem zúzhat össze tíz évnyi kemény edzést! Műtse meg, vigye terápiákra, de ne mondja azt, hogy ennyi volt! - akad ki teljesen, és valószínűleg folytatná, ha Jake apja nem szól rá:
- Mia, inkább örüljünk, hogy életben van! Az, hogy lábra áll-e, csak egy apró tényező - próbál hatni a nőre a férfi, több-kevesebb sikerrel. Tényleg nem ez a legjobb alkalom arra, hogy Sunghoon karrierje miatt aggodalmaskodjanak.
- Engedelmükkel, én mennék. Az én dolgom a műtét elvégzése volt, gyógyterapeuta pedig nem vagyok - siet el gyorsan az orvos. Pont ezért utál a hozzátartozókkal beszélni. Bármilyen állapotba is hozzanak be egy beteget, a végén mindig a műtős orvos lesz a hibás, amiért a páciens nem tudja ugyan ott folytatni az életét, ahol abbahagyta. Pedig ő mindent megtett.

A szülőknek megszólalni sincs ideje, máris nyílik a másik ajtó, ahonnan ezúttal egy női orvos lép ki. A kezében lévő aktára rápillantva olvassa el a beteg nevét, hogy véletlenül se szólítson rossz hozzátartozókat.
- Sim Jaeyun hozzátartozóival szeretnék beszélni - jelenti ki kedves hangon, mire a két szólított felnőtt elé lép.
- Én vagyok az édesanyja, ő pedig a férjem - mutatkozik be gyorsan az alacsony, barna hajú nő. Fia tagadhatatlanul tőle örökölte a magasságát. Bár igaz, hogy férje sem túl magas, de pár centivel azért nagyobb, mint a gyermekük.
- Üdvözlöm önöket, én Jaeyun orvosa vagyok. Az elmúlt hét órában rengeteg vizsgálatot elvégeztünk a fiún, és alaposan megvizsgáltuk az agyát is. Nem tudom korábban mondták-e, de Jaeyun huszonhárom percig volt halott, mire a mentősöknek sikerült újraéleszteni. Ez egy rendkívül súlyos idő, ennyi idő alatt az agy nagyon nagy része elhal az oxigénnélküli állapot miatt. Jake jelenleg lélegeztetőgépen van, de ez nem jelenti azt, hogy rendbejön. Betegfüggő, hogy ki mennyire bírja a gépet, sok esetben a belső szervek felmondják a szolgálatot. Van, akinek a szíve egy-két nap után végleg leáll, de olyan is volt már, hogy valaki évekig rajta volt. Ezt előre nem lehet megmondani, ahogy az agyát ért károsodásnak a mértékét sem. Szeretnék őszinte lenni magukkal, és bevallom, hogy a kihagyott idő olyan súlyos, hogy a fiú biztosan nem fogja tudni ugyanott folytatni az életét mint korábban. Jaeyun elveszítheti az emlékeit, elfelejthet beszélni, írni, olvasni, járni, de ezek még a jobbik esetek. Ennyi idő után a betegek nagyon nagy százaléka ha fel is ébred valaha, akkor teljes agyhalottá válik, aki életképtelen élete hátralévő részében. Jelenleg az intenzív osztályon kezelik, ahová napi öt percre mehetnek majd be, felváltva, és steril ruhába öltözve. Fogadják őszinte sajnálatom és együttérzésemet! - hajol meg előttük tiszteletből, majd mivel nem kap reakciót, elsétál. Bár ő könnyedén kezeli a családtagokkal való kommunikációt, mindig sírhatnékja van a fiatal betegek láttán. - Még előtte volt az egész élet - suttogja maga elé a kávéautómatához lépve.

Jake apukája szorosan átöleli a feleségét, aki hangosan sírni kezd a hallottak hatására. Még mindig emlékszik a napra, amikor Jaket először a karjaiba vette, emlékszik a kellemes babaillatára, és arra, hogy mindig a kis kezecskéjét rágta, majd amikor látta, hogy figyelik őt, akkor hangtalanul elnevette magát. Tzuyu emlékszik amikor először hagyta ott az óvodában a síró Jaket, amikor először kísérte az iskolába, a focimeccsekre, a matekversenyek eredményeire, a sok közösen ünnepelt születésnapra. Még a fülében hallja Jake szavait, amikor elmondta nekik azt az ötletét, hogy ő Dél-Koreai gimnáziumban akar tanulni, és elmékszik a könnyekre, amiket hullajtottak, miközben legkisebb fiát valóban elengedte egymaga Koreába. Hallja Jake izgatott hangját a telefonban miközben arról beszélt, hogy megismert egy srácot, aki később randira hívta. Azt is fel tudja idézni, hogy még sosem látta olyan boldognak Jaket, mint mikor bemutatta nekik Sunghoont a párjakét. Oly' sok szép emlék, és most nem maradt más, csak egy kómában lévő fiú, akit talán már sose fog tudni éber állapotban látni.

A szülők számára talán ennél rosszabb már nem is lehetne. Mind a két házaspár számára olyan híreket közöltek, amiket soha életükben nem akartak hallani. Egyetlen egy éjszaka, egyetlen egy baleset életeket, álmokat, kapcsolatokat tett tönkre. Ezek olyan dolgok, amiket nem lehet csak úgy helyrehozni. Nem lehet semmissé tenni. Nem lehet visszaforgatni az idő kerekét. A tények tagadhatatlanok, megmásíthatatlanok. Sunghoon lebénult, Jake pedig kómában van.
- Tzuyu! - szólítja meg Mia a másik nőt. A Park szülők nyilván mindent hallottak. - Sunghoon ezt nem tudhatja meg. Jake agyhalott. Nem tehetjük tönkre az életét azzal, hogy talán évekig kell várnia arra, hogy Jake felébredjen, vagy meghaljon. Kérlek, engedd, hogy azt mondjam neki, hogy Jake meghalt.
- És ha felébred? - ellenkezne Tzuyu sírós hangon, bár jelenleg semmi erőt nem érez az ellenkezésre. Még a légzéshez is azt hiszi, hogy nincs energiája, pedig ha tehetné lélegezne Jake helyett is.
- Ha fel is ébred, akkor sem akarhatod, hogy az én lebénult fiam legyen továbbra is a párja. Illetve Jake már nem lesz egészséges mentálisan. És nem akarom, hogy a fiam egy magatehetetlen hülye mellett élje le az életét. Nem veheted el Sunghoontól az újrakezdés lehetőségét. - mondja ki nyersen a Park szülő mindazt, amit gondol. Persze nem érezte ő teljesen azt, amit kimondott. Még ha nem is akarta a fia mellé Jaket, sosem kívánta volna, hogy ez történjen vele. De most a fiára kell gondolnia, és ez talán pont egy új lehetőség Sunghoon számára. Hiszen így élhetett egy életet Jake nélkül. Nehéz lesz, de Sunghoon idővel tovább fog lépni, és Jake már csak a múlt lesz. Ebben kell hinnie.