Pole dance (Jikook) [Befejezett]

Huszonkilencedik tánc.

-Baby? - dugja be a fejét. Összerezzenek amiért ilyen hirtelen megjelent és csak jobban a takaró alá bújok. -Nem bántalak. Tegnap se akartalak. - nem reagálok. -És nem gondoltam komolyan, hogy jobb lenne, ha kussba lennél. Megszólalnál? Már két napja nem hallottam a hangod.

-Nem bántasz, mi? - biccentek a nagy vérfolt felé ami a lepedőn pihen. Egyszer húzok fel fehér ágyneműt..

-Sajnálom, két napja nem alszok és nagyon kivagyok, de nem rajtad kéne levezetnem. - ismeri be a hibáját. Kezd megesni a szívem rajta, pláne a hatalmas karikákat látva a szeme alatt. De tudom, hogy nem normális az ahogy bánik velem, hiába a papír. -Lekezelem a sebed. - megy ki a szobából, nemsokára egy krémmel és nedves törlőkendővel térve vissza. Kimászok a takaró alól és felhúzott lábaimat kisebb terpeszbe rakom. -Szólj, ha fáj és álljak meg.

-Mindig is tervező akartál lenni?

-Hatodikos korom óta. Imádom ezt csinálni és jó is vagyok benne, csak nem tudtam, hogy ilyen hamar csődbe megyek majd. - nevet erőltetetten. -A fizetésedért viszont nem kell aggódnod. Kifoglak tudni fizetni.

-Ennyire sok minden múlik azon az egy emberen?

-Ő volt a fő felvásárlóm és mivel még csak kezdő vagyok a szakmámba, nincs túl sok vevőm.

-És ha mégegyszer odadobnál neki.. Megelégedne az utolsó alkalom ajánlatával?

-Nem tudom, de te inkább ne is agyalj, Szépség. Ez legyen az én gondom. - teszi el a krémet amint végzett.

-De már megvan a megoldás. Kiskorod óta ez akarsz lenni. Ez sokat jelent neked, szóval bevállalom utoljára, utána meg minden lehet újra a szokásos. Hiányzik már a szenvedélyes szexünk és nem az az akármi ami tegnap volt. Most még elintézem a problémáját egy kis szenvedés által, utána pedig, ha mégegyszer úgy nekem esik, hogy szinte erőszak legyen, akkor elhagyom.

-Biztos bevállalnád, ha odakerül a sor? Én nem kényszerítelek semmire.

-Nem szívesen, de megteszem.

-Köszönöm, Baby.

-Ha összejön egy sok óvszererrel teli csokrot kérek randival.

-Értettem.

7,05K
819 Vote