elrepültünk együtt a Marsra
te és én kézen fogva
szeltük át a sztratoszférát
mit sem sejtve, mi vár még ránkmert amint az utazás véget ért
rájöttél, hogy a valóság fontosabb mindennél
ott hagytál engem
egyedül kellett visszamennemfelvennem a ruháimat a földről
kiosonni a minket övező hazugságöbölből
míg te minket elfelejtve
zuhantál álmaid rengetegébe230103
𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞
![](https://img.wattpad.com/cover/358189079-288-k165086.jpg)
YOU ARE READING
segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből
Poetryverseim gyűjtőhelye - gyászfeldolgozás, korkülönbségből fakadó fájdalom, szerelem, egy csepp erotikával megbolondítva frissítve minden szombaton © daianuh | 2024