A király szerelme

10. fejezet

Linn végre jól aludt. Nem ébredt fel, nem forgolódott. Mikor hajnalban kinyitotta a szemét Darren állt felette, aki lágyan szólongatta.

– Igen? – pislogott álmosan, majd miután felismerte az előtte lévőt a nyakáig húzta a takaróját, onnan pislogott meglepetten. Darren erre elmosolyodott, és homlokon csókolta, Linn pedig kipirult, és kipattantak a szemei rögtön.

– Felkelni, dolgod van! – lépet el a lány mellől, majd kinn az előtérben váltott valakivel pár szót. Linn alig tudta összeszedni magát, álmos volt még, ráadásul a víz, amiben megmosta az arcát jéghideg volt, ahogy a levegő is. Nem értette, hogy mi baj lehet, miért kel felkelnie, mi dolga lenne hajnalok hajnalán.

Alig lépett be az előtérbe és ásított egyet, majd a nyújtózkodás csak félig sikerült véghez vinnie, mert a kis csapat szembefordult vele.

– Mi az? – kérdezte, végig nézett magán, hogy mit nézhetnek ennyire rajta a többiek. De csak kiment a sátorból, majd felült a lovára. Kérdőn nézett rájuk ahogy követte őket, hogy most tényleg mi a nyavaja van már, mert senki nem szólt hozzá.

– Ideje gyakorolnod a megszerzett tudást! – lépett Nikko elő egy loval, amin még nem ült senki.

– Nyugtass meg, hogy ő rád vár, és nem rám. És nem akartok arra kényszeríteni, hogy kora reggel, lovagoljak veletek, akik szinte száguldanak! – erre mindenki felnevetett. Nikko pedig már tartotta is a kezét, hogy segítsen neki felszállni. Linn sóhajtott egyet, majd felszállt a lovára. Kicsit morcosan nézett a többiekre és Darrenre, de aztán összeszedte magát, és fejet hajtott a többiek akaratának.

Linn kezdetben kissé lassan indult el, de ahogy magabiztosabb lett már nem lépésben haladt a lovával, és időközben a tábor területét is elhagyták. A többiek apróbb tanácsokkal segítették, és ahogy gyorsítottak, elkezdte élvezni a lovaglást. Szinte érezte, ahogy a ló és ő eggyé válnak, és a mozgások könnyebbek lesznek, de amikor a többiek vágtába fogtak, ő maradt a biztosabb tempónál. A lassabb tempóban érezte magabiztosnak magát, és élvezte a szél simogatását. A ló hátán ülve érezte a szabadság érzését, és ez elterelte a figyelmét arról, hogy Nestra mellette biztatni kezdte a lovát, és gyorsulni kezdett. Eleinte nem volt gond, de amint megérezte, hogy felgyorsult alatta az állat megingott a nyeregben, de Darren és Nikko mindig ott termett, hogy segítsen neki, és nyeregben tartották. Hol jobbról, hol balról, de valaki megtámasztotta. Az út visszafelé már könnyebb volt, de mikor Nikko a lova fenekére csapott, hogy lóduljon majd nem leesett, de sikerült végül megtartania magát.

– Mától minden nap legalább kétszer kilovagolsz valakikkel! – szólt Darren utasítása, amire kérdőn nézett Linn, mert nem egészen értette a dolgot. Neki a sátor körül van feladata. Kérdőn pislogott mindenkire miután visszatértek, de választ nem kapott.

– Megérkezett a találkozó pontos helyszín, és időpontja. – jelent meg a tábornok a sátor előtt, ahogy visszaértek. Mindenki megindult a parancsnoki sátor felé, Linn pedig ott maradt egyedül a lovakkal. Sajgó hátsóval, és nagyon is örömmel fogadta, amikor néhány katona odalépett és átvették tőle őket. Viszont nem tudott magával mit kezdeni. Attól tartott, ha most leül valahova ott ragad örökre. Ráadásként megint egyedül volt, mindenki a megbeszélésen van. Egyedül azt találta furának, hogy mikor szólt az őrnek az közölte, hogy már nem kell kísérniük. Erre csak meglepetten pislogott, majd egy újabb futár is érkezett, amire csak felsóhajtott és sétálni indult, mert tudta megint hosszú lesz a tanácskozás.

Végig sétált a táboron, és csak a tábor bejáratánál tűnt fel neki, hogy meddig jött el. Ott is csak azért, mert az őrség megállította. Viszont épp kapóra jött neki egy fiatal fiú, aki kifelé tartott, így sikerült meggyőznie az őrséget, hogy engedjék ki vele. Azok kicsit tanácstalanok voltak, de miután fűt fát megígért kiengedték.