My love for you /Lando Norris ff./

2.

Chelsea

Nagyot sóhajtva szálltam ki késő délután Mason autójából. Már semmi kedvem nem volt jópofizni vele, ezért megköszöntem a délutánt és a bejárat felé vettem az irányt, ahol az ajtót megpróbálva kinyitni konstantáltam, hogy az zárva van. Mason még intett egy utolsót és elhajtott, miközben én a kulcsomat kerestem, de nagy bánatomra rá kellett jöjjek, hogy bizony nem tettem el, így az biztosan a lakáson belül van, én pedig kívül. Csak én lehet ekkora szerencsétlenség, ugye? A helyzetembe beletörődve ültem le a lepcsőre és kezdtem tárcsázni Maxot, aki valószínűleg elfoglalt lehetett, mivel nem vette fel a telefonját, így végső esetben Norrist is megkísételtem felhívni, de hasonlóan jártam, mint unokabátyámnál. Csak bambultam magam elé és azon gondolkoztam, hogy felhívjam-e anyuékat, de ezzel az volt a baj, hogy nem a közelben éltek. Blair és Aiden sem a környéken lakott és ilyenkor már a busz sem jár erre, és ráadásul taxira nem volt pénzem. Még Mason fordult meg a fejemben, de semmi pénzét nem aludtam volna nála, így maradt a reménykedés, hogy Max hamarosan hazaesik. Meggondolatlan ötlet volt összeköltözni vele?
A nap már bőven ment le, mikor az eső elkezdett cseperegni, amit hitetlenkedve figyeltem. A szél is intenzíven fújt, így esélyem sem volt a nem megázásra és a levegő is jelentősen elkezdett lehülni, így próbáltam összébb húzni magam, de mit sem segített. A magam mellé letett telefonom végre csörgésnek kezdett, kapkodva nyúltam érte és fogadtam a hívást.

– Chelsea, mit szerettél volna?- hallottam meg Norris hangját, de akkor csak hálát adtam neki, hogy visszahívott és nem hagyott figyelmen kívül.

– Hol van Max?

– Valami csajjal van.- erre nem is gondoltam.

– És... és te hol vagy?

– Mivan Norton, csak nem elkezdett érdekelni?- hangja gúnyosan csengett.

– Az van Norris, hogy legalább másfél órája kint ülök a lépcsőn, abból fél órája esik az eső és fúj a szél ja és hideg is van, így világi csoda lesz ha nem fáztam meg. Elfelejtettem kulcsot vinni magammal.- halkultam el. Felkészültem rá, hogy majd jót nevet rajtam és rámteszi a telefont vagy beszól valami csípőset. Először csak csend honolt a telefon túloldalán, majd hallottam, hogy motoszkál valamit, utána pedig kulcs zörgését.

– Megyek a megmentésedre.- tette le a készüléket, mire egy nagyon apró mosoly jelent meg a szám sarkában. Landonak is volt kulcsa a házunkhoz, amit eleve nem értettem, és többször elleneztem is, de most mindennél jobban jött. És valóban negyed óra múlva bekanyarodott a bejáróra és kapucnival a fején közelített felém, mikor arra figyeltem fel, hogy az ég nagyot dörrent, mire akaratlanul is összerezzentem. Mindent csak ezt ne!

– Parancsolj!- nyitotta ki az ajtót, majd maga elé engedett.

– Köszönöm.- kapcsoltam fel a villanyokat a folyosón és a nappaliban, hogy mindenhol legyen egy kis fényforrás.

– Menj el fürdeni, látom, hogy ráz a hideg.- intett a fürdőszoba felé, és nem is kellett kétszer kérnie, hiszen testem is eléggé lehűlt a kint töltött nagyjából kettő órám miatt.

– És elmész?- mikor rájöttem, hogy ez így félreérthető gyorsan megpróbáltam javítani magam, vagy inkább csak menteni a helyzetemen.– Mármint azért, hogy csináljak-e neked is vacsorát.- az igazság az, hogy nagyon nem szerettem volna egyedül lenni, gyerekes, tudom.

– Maradok.- bólogatott, majd leült a kanapéra és a telefonját kezdte nyomkodni. Felsiettem a szobámba, megkerestem a pizsomául használt unalmas ruháimat és bevetettem magam a fürdőbe a forró zuhany alá, ahol legalább negyed óráig folyattam magamra a jóleső meleg vizet. Felkötött hajjal mentem a konyhába, ahol az asztalon egy még javában gőzölgő bögre tea várt, mire aznap már másodszorra mosolyodtam el Norris tette miatt. Az ég egyre csak dörgött és néha egy villám fénye világította meg az udvart, így a lábaimat szedve mentem a nappaliba és ültem le Lando mellé, aki felhúzott szemöldökkel méregetett, majd kivette a kezemből a teát.

– Meg vagy bolondulva? Takarózz már be, hát rádnézek és fázok!- kijelenteném, hogy ehhez sincs semmi köze, de mivel hozta nekem a kulcsot, csendben maradtam és a derekamig felhúztam a takarót, ami a karfára volt terítve. Érzelemmentes arccal bólintott egyet és vissza nyújtotta a gőzölgő folyadékkal teli bögrét.

Bekapcsolta a Tv-t előre hajolva, utána pedig visszadőlt mellém megtartva a tisztes távolságot. Lassan kortyolgattam a teát, amibe érezhető volt, hogy Norris valószínűleg teletolta mézzel, de mindenesetre kedves gesztus volt tőle, ami nem megszokott. A nagynéném, Max édesanyjának teájára emlékeztetett. Emlékszem mikor náluk voltam egy darabig minden reggel édes mézes teával várt minket, amit télen takaróba csavarva ittunk meg a nappalijukban lévő kanapén. Nem tudom, hogy minek a hatására de melegség és nyugalom járta át a testemet. Nem érdekelt a falakon kívül tomboló vihar, vagy, hogy Norris és én soha nem voltunk fényes viszonyban. Kellemes volt a hangulat, nem éreztem, hogy bármi miatt is aggódnom kellene. Éreztem, hogy a szemeim lassan csukódnak le, mivel nem gondoltam semmi stresszes dologra. A kezemben lévő maradék teát majdnem kiboríthattam, mivel éreztem, hogy Lando utána kap és miközben keze véletlenül hozzáért az enyémhez, kivette a bögrét kezemből és a dohányzóasztalra tette a koppanásból ítélve. Ha éberebb állapotban lettem volna, biztos, hogy elrántottam volna a kezemet, de már nem volt hozzá erőm.

Éjjel valamikor felébredtem, mert éreztem, hogy a lábamat nyomja valami. Félig fekvő helyzetemből feltápászkodtam, már amennyire tudtam és láttam, hogy Lando a lábait combjaimon pihenteti és úgy alszik. Ha ébren lenne biztosan most is szólna valami frappánsat, mondjuk valami, olyat, hogy élvezzem ki amíg a közelemben van, vagy, hogy egy ilyenért mennyi lány mit meg nem tenne. Elhittem, hogy neki kényelmes a helyzet, viszont nekem egyre csak kényelmetlenebb lett.

– Lando!- suttogtam nevét, és ilyenkor is nagyon átkoztam a fiút, mivel Ő még egy bomba robbanására sem ébredne fel. Rápillantottam nyugodtan alvó arcára és úgy voltam vele, hogy hagyom had aludjon. Belegondolva a versenyi miatt sokszor nem juthat ideje arra, hogy rendesen kialudja magát, és néha bulikkal engedi el magát, akkor sem éppen pihen, szóval pár óra plusz csak jót tehet neki. Egyik kezemet óvatosan a bal sípcsontjára helyeztem és úgy dőltem el a kanapén, ami nem is volt már annyira kényelmetlen miután egy párnát húztam a fejem alá.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon Landónak mi lesz a reakciója, ha másnap reggel még mindig ilyen pozícióban leszünk. Vagy mit gondolna Max, ha így látna minket? Valószínűleg meglepődne, amin senki sem csodálkozna, hisz... Jó ezt már nem kell szerintem többször elmondjam, hogy mennyi vitám és nézeteltérésem volt a brit pilótával az évek alatt. Azonban nem jött olyan könnyen álom a szememre, mint pár órával előbb, ezért mocorogni kezdtem, így tettem a kezeimet, majd úgy tettem a kezeimet, ha már a lábaimat nem tudtam mozgatni, mire Lando morgott egyet.

– Ne mocorogj már!- erre persze felébred...

– Te maradj csak csendben. Te nem vagy kényelmetlenül.- beszéltem a sötétbe, amit csak a holdnak a fénye tört meg.

– Ja, a lábaimnak kimondottan kényelmes.- láttam a hold fényének köszönhetően, hogy önelégülten vigyorog.

– Ne menjünk inkább fel a szobákba?- kérdésem teljesen logikus volt, ugyanis ott sokkal jobban elférnénk és teljesen külön légtérben is lennénk, amit szerintem Ő nem is bánna annyira.

– Ne!- láttam, hogy mozgatta a fejét, vagyis biztosan megingatta.

– Miért?- tettem kezeimet újra sípcsontjára, igazából nem is tudom miért, csak úgy magától, természetesen jött a mozdulat.

– Csak ne és kész. Ha szeretnéd leveszem rólad a lábaimat, de már maradjunk itt.- emelte el rólam a lábait.

– Legalább húzzuk ki a kanapét.- sóhajtottam.

Nem szólt semmit, csak felkelt az eddigi fekvőhelyéről, míg én a kanapé elé guggoltam és megpróbáltam egyedül kihúzni azt, viszont nem jártam sikerrel és hallottam, hogy a fiú próbálja visszatartani a kitörni vágyó röhögését.

– Mi lenne, ha nem csak ott állnál, hanem mondjuk segítenél is?- Lando még egy darabig csak állt a kanapé mellett és az irányából ítélve engem nézett, majd erőt vett magán és mellém guggolt, hogy együttes erővel ki tudjuk húzni a fekvőalkalamosságot.

Guyssss! Boldog Valentin napot nektek!🩷
A hibákat kérlek nézzétek el, hát mégiscsak este írtam...(mármint nekem már este).🥹