Utolsó címváltoztatás, ígérem 😜😃
Ezúttal onnan veszem fel a szálat, amikor Henryék kölönböző dimenziókba utaznak, hogy szerezzenek Raynek egy új Theranos csizmát. Piper megtudja, hogy létezik olyan világ, ahol mindenki Henry, de ők nem a bátyjai...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az elkövetkező néhány nap borzalmas volt, annak ellenére hogy Henryvel szuperül éreztük magunkat, mikor ketten maradtunk valamelyikünk szobájában. Henry anyja és az én apám képtelen volt feldolgozni a kapcsolatunkat. Egymást hibáztatták, mert szerintük valahol félrecsúszott a nevelésünk. Ezért kívánhattuk meg egymást olyan hirtelen. Fogalmuk sem volt a valóságról, de nem is akartuk felvilágosítani őket.
A hónap végéig bírtuk elviselni a cívódásukat, addigra kerestünk egy kiadó házat Swellview másik felén, tőlük jó messze, és jó közel a szülész-nőgyógyászomhoz. Egy hétre rá ugyanis jelentkeztek az első gyanús tünetek, és kiderült, hogy tényleg babát várok Henrytől, és még ugyanazon a héten értesített az iskola is, hogy elég pontot szereztem az érettségihez, úgyhogy még várandósan levizsgázhattam. Csak a harmadik hónapban voltam, egy bővebb felsőt vettem fel aznap, és így még csak nem is látszódott.
Azóta persze eltelt majdnem három év, a mi kis Martinunk jövőhéten tölti a kettőt. Az volt a tervem, hogy valahogy megfűzöm Henryt, hogy engedjen a szigorán, és hagyja, hogy apa és az ő anyja is eljöjjenek a buliba, különben nagyon unalmas lesz. Mondjuk Ray, Schwoz és Jasper eljönnek, de ők mégsem a nagyszülei.
- Édes, megkérnéd Rayt, hogy holnap engedjen el előbb a munkából? Új csizmát kellene vennünk Martinnak.
- Máris tönkretette? Két hete vettük neki, és különben is, nemrég kezdett el járni. Hogy tehette máris tönkre?
- Úgy, hogy olyan jó minőségűek ezek a cipők - morogtam. - Éppen csak sétáltunk benne, erre lefleslett a lábáról.
- Jól van, majd kettőt veszünk - ölelt magához, és ahogy befészkeltem magam a karjába összehajoltunk egy lágy csókra. - Olyan hihetetlen, hogy a feleséged lettem.
- Tudom, én is ezt érzem.
- Azóta sem jöttek vissza az emlékeid? - Henry lassan megingatta a fejét.
- De nem is érdekel. Így legalább csak az édes szerelmem vagy, és nem az egykori húgom - csókolt meg újra, míg finoman végigsimított a hasamon. A második gyerekünket vártuk, aki ezúttal kislány lesz, és a Mia nevet fogja kapni. Martin és Mia Hart, mindkettőjük nevével azonnal egyetértettünk.
- Jogos - mosolyogtam fel rá, és én is végigcirógattam az arcán. - Eszembe jutott valami, és lehet, hogy nem fog tetszeni - kezdtem bele óvatosan, amíg még jókedvében találtam.
- Hallgatlak - ölelt át teljesen szemből, és még megnyerőbben mosolygott rám, de jól átvert a kis piszok disznó. Elmondtam neki a kérésem, erre rittig kiakadt. - Kizárt, hogy anyámék ott legyenek Martin születésnapján!
- Csendesebben. Nemrég aludt el a kisfiúnk, muszáj felébresztened? Ha felébred, neked kell visszaaltatnod - ripakodtam rá ingerülten, és Henry ezen a fojtott hangon reagált vissza.
- Te is tudod, hogy hogyan váltunk el tőlük. Azt mondták, hogy soha többé nem akarnak látni minket, miután megtudták, hogy még babánk is lesz. Akkor tartsák is be. Nem jöhetnek el Martin születésnapjára, és ebből nem nyitok vitát - fordult tüntetőleg a másik irányba, de a vállamat még szorosan ölelte.
- Henry, valahol őket is meg lehet érteni, nem normális, ami köztünk volt. Még Raynek és Schwoznak is kellett hozzá idő, hogy feldolgozzák a kapcsolatunkat. Sőt, szerintem Ray azóta ilyen megértő, mióta neki is barátnője van.
- Én teljesen normálisnak érzem magam. Nem tehetek róla, hogy olyan szűklátókörű a családunk - duzzogta, de azért újra felém fordult. - Életem legjobb döntése volt, hogy elvettelek. Totál igazad volt, ahogy letetted a vizsgákat, máris egy család lettünk.
- Nekem meg, hogy hozzád mentem - bújtam hozzá a közelebbnél is közelebb. - Mi lenne, ha aludnál rá párat, van még néhány napod eldönteni. És gondolj csak arra, milyen jó volt, hogy nekünk is ott voltak a nagyszüleink, és a mai napig tartjuk velük a kapcsolatot. Ők nem fordultak el tőlünk.
- Tudom, de engedd, hogy átgondoljam, rendben? Most pedig ne beszélgessünk, csak csókolózzunk inkább - csapott le az ajkaimra, és nem is ellenkeztem.
- Charlotte-ról mit tudsz? - kérdeztem jó feleséghez méltóan egykori közös barátnőnkről.
- Semmit, de ez a másik téma, amiről nem vagyok hajlandó beszélni - szögezte le egyből, és ezt már tényleg nem erőltettem.
- Oké, akkor folytassuk, ahol abbahagytuk - javasoltam, mire nyílt az ajtó, és a hatalmas golden retriverünk Martin társaságában besétált a csak finoman behajtott ajtón. Még szerencse, hogy nem készültünk igazán szexelni, mert az ciki lett volna.
- Sziasztok! - ültünk fel egyszerre hozzájuk. Martin bemászott közénk, Jack pedig lefeküdt keresztbe a lábainkhoz. - Mi a baj? Mitől ébredtél fel? - kérdezte tőle az apja, és máris kiszorultam a pikszisből. Gyorsan átvette a helyemet az apja karjaiban. Imádták egymást.
- Nem tudom - fordult felé álmosan, és csak néztem, ahogyan pillanatok alatt elaludt közöttünk. Henry aznap este nem vitte vissza az ágyába, velünk aludtak Jackkel együtt. Az egész család együtt töltötte az éjszakát a 2m-szer 2m-es ágyunkban.
Vége
Nem lett túl hosszú az utolsó rész, még csak nem is vicces, de remélem, azért adott valami keretet a történetnek. Köszönöm, hogy elolvastátok, és hogy itt voltatok 😁😊🥰 A vote-okért pedig külön hálás vagyok.
